Idővel Szolnok legirigyeltebb, útikönyvekben is felbukkanó, trendi helyévé válhatna a Tiszaparti sétány, az alatta lévő ártér, azaz a gyaloghíd környéke, ha nem közbiztonsági problémaként tekintene a város az ottani estékre.
Az a hely, amit fél évtizede, mint lehetséges közösségi teret alakított ki a város a Tiszavirág-híd vagy talán a sétány megerősítését célzó uniós projekt valamelyikének a részeként. Ahol aztán évekig nem vagy alig történt említésre méltó, mígnem a fiatalok elkezdték felfedezni maguknak. Szép lassan, a hétvégék elsőszámú célpontjává vált a Vízirendőrség és nagyjából a református templomnál lévő lejáró közötti sétány illetve a mellvéd alatti rész. Ahol a tízen- és huszonéves szolnokiak – a kocsmák egyetlen alternatívájaként -, saját köreikben kifejezetten menőnek számító szórakozó- és találkozóhelyet „alakított ki”. Beszélgetnek, bandáznak, zenét hallgatnak. És igen, isznak, cigiznek, állítólag füveznek, és olykor összezördülnek, hangoskodnak. De nem a hely miatt, hanem mert fiatalok, mert közösségben szeretnek lenni, mert máshol is nagyjából ugyanígy viselkednek.
Mindez – az utánuk maradó szeméttel együtt – nem ok arra, hogy a helyet és a helyzetet kriminalizáljuk, rendőrségi ügyként kezeljük. Az pedig maga a hatvanas évekbeli Kádár-kor, amikor egyenruhásokat küldenek a srácok közé, majd sajtótájékoztatón ismertetik, hogy a lakosok kérésére egy probléma megoldásán fáradozik a város. Már csak az Ifjúgárda hiányzik az örömittas Facebook posztról.
A politikai gondolkodás régi bölcsessége, hogy ha valamit nem tudsz legyőzni, akkor állj az élére. A Tiszaparti sétányon szórakozó fiatalok esetében ráadásul nemcsak a józanész, de a hosszú távú, politikai érdek felismerése is ezt diktálná. Hozzátéve, hogy belvárosi lakosként is sokkal jobban örülök annak, hogy a fiatalok, a tulajdonképpen lakatlan sétányon szórakoznak esténként, és nem a kocsmák között vonulnak hangosan.
Engedjük már szabadon a fantáziánkat, és higgyük el, hogy a szolnoki fiatalok nem debil, köz- és önveszélyes tömegek! Mi lenne, ha a kriminalizálás helyett a hely trendivé tételében működnénk együtt?
Mondjuk azzal, hogy péntek és szombat esténként streetfood kocsikat csalogatunk az ártérre – például a gyaloghíd alá, ahol némi fény is van -, amelyekből a fiatalok ízlése és zsebe szerinti portékát mérnek. A befolyó bérleti díjból meg wc-ket és szemeteseket rakathatnánk a placc megfelelő pontjaira. Talán még a Tiszai hajósok terén posztoló rendőrökre is futná, akik csak akkor mozdulhatnának, ha valóban baj van. Szombat és vasárnap hajnalban pedig népes takarítóbrigádokat lehetne kirendelni – akár a város pénzén is, hisz a város polgárai szórakoztak -, hogy reggelre eltűnjenek az éjszaka nyomai. És természetesen szupergyors, rengeteg kapcsolódást kiszolgálni képes wifit is telepíthetnénk, hogy annak segítségével kommunikálhassunk a srácokkal (akik ingyen wifiért bármit elolvasnak). Mert, ha nem egy pofonnal, hanem értelmes beszéddel nyitok, akkor meg lehet győzni őket, hogy a rend fenntartása, a balhék kiszűrése nekik is érdekük, és maguk is tehetnek érte, ha kicsit odafigyelnek. Hiszen semmi egyebet nem akarnak, csak normálisan szórakozni.
Amit egy magát komolyan vevő város csak támogathat. Főleg, ha a helyből a fővárosi romkocsmákat leköröző, különleges szórakozó part is kialakulhatna, ami idővel még idegenforgalmat is generálna. Persze csak egy nyitott, innovatív, önmagára trendiként gondoló városban. Amilyenek egyébként a fiatalok, azaz a jövő választói és döntéshozói is, akiket nem lenne mindegy, hogy ma miként szocializálunk.
