Tulajdonképpen csak szociális alapon, vagy mondjuk inkább úgy, társas elfoglaltságként szoktam kávét fogyasztani. Azaz imádok beülni kávézókba, presszókba és eszpresszókba, meg különféle cukrászdákba, de ezeken a helyeken inkább az emberi kapcsolatokat szeretem ápolni, sem mint a kávékultúrát. Éppen ezért nehéz is nekem olyan kávét készíteni, legyen szó bármilyen kivitelről, aminek a felét ne hagynám az asztalon. A kávé illatát imádom és rendelni is szeretek, mert mindig bízom abban, hogy talán megtalálom a nekem valót.
Megtaláltam. Vagyis találtam egyet. A néhány hete megnyílt Bonjour pékség és kávézóban az eddigi tapasztalataim szerint az én tejeskávémat készítik. Amihez biztosan hozzájárul a hangzatos nevű Lamborghini kávémárka – amit csak a neve miatt soha nem választottam volna -, és az elkészítés módja is. Attól ugyanis, hogy tejeskávét készítenek, nem egy bödönnel mérik, sőt sikerül a gyerekkori traumát okozó, irtózatosan forró, majd emiatt fölösödő, így ihatatlan lötty tévképzetet is elkerülni. Nem tudom, hogy másnak ez így mennyire kedvére való, nekem nagyon bejön.
Ahogy a Bonjour, mint hely is. Először is nagyon örülök, hogy a város főutcáján, egy önmagát nehezen megtaláló tér sarkán végre valaki belevágott egy ilyen vállalkozásba. A magam részéről ezt egyfajta közös szakmai és lokálpatrióta bocsánatkérésnek is tekintem a tér átellenes sarkán állt lakókocsi büfé miatt. Nem tudom, ki a Bonjourt elindító merész vállalkozó, de hosszú és eredményes működést kívánok neki. Aminek egyszerűen össze kell jönnie, már csak a főutca forgalma miatt is. Másrészt a visszafogott, de kellemes, a hely jellegét nem túllicitáló belső okán is.
Amiben kiválóan van eltalálva a kínálat. Aki belép, az azonnal megértheti, hogy ez a hely alapvetően egy különleges pékség, ahol nem a vekni kenyerek, hanem a péksütemények dominálnak. Ám azokból sem a felfújt, túldíszített, szinte ránk ömlő, hanem a még áttekinthető és némi öntanakodással válogatásra kényszerítő kínálat. Egy pillanatra sem akarják a vevővel elhitetni, hogy ez egy magasabb osztályba sorolható, extra kínálattal operáló, különleges hely. Nem, a helyhez és a várható vevőkhöz illeszkedik itt minden: a kínálat, a kiszolgálás, a bútorok.
Ide be lehet ugrani, hogy lényegében majd az utcán, futtában együnk valamit. Vagy megállhatunk a pultnál, válogathatunk, hogy aztán vegyük elő a Bonjuor műveit. A ráérősek vagy a céltudatosan kávézót keresők pedig leülhetnek és a világos bordó, bézs közegben nyugodtan, kényelmesen és megfizethető áron fogyasztanak. Sőt, jó idő esetén, még a Bonjour elé is kiülhetnek, ezzel is hirdetve, hogy ezen a sok mindent látott helyen, most egy pékség és kávézó igyekszik sokáig életben maradni. Az első hetek tapasztalatai alapján nem érdemtelenül és így talán nem is reménytelenül.
