– Miért éppen Szolnokon rendezik minden nyáron a Gitármánia tábort?
– Csak tizenhárom éve van Szolnokon, hiszen az első hármat Miskolcon rendeztük, aztán voltunk a fővárosban, Velencén és Siófokon is, miközben folyamatosan kerestük a legjobb helyet a tábornak. A feleségem törökszentmiklósi, és neki jutott eszébe, hogy a szolnoki Tiszaligetben is volt régen egy jó ki tábor, nézzük meg, mi lehet vele. Így jöttünk először ide, és olyan fogadtatásban volt részünk, hogy szinte azonnal döntöttünk. Ebben talán közrejátszhatott az is, hogy Bíró Árpád, a Tiszaligeti Turisztikai Központ vezetője is régi basszusgitáros, így azonnal megtaláltuk a közös hangot.
– Mi kellett ahhoz, hogy lassan másfél évtizede ne kezdjenek másik helyet keresni? Mi szól Szolnok mellett?
– Kevés ennyire zenebarát hely van az országban, mint a Tiszaligeti Turisztikai Központ. Nemcsak azért, mert kellően messze vagyunk ahhoz, hogy ne zavarjunk senkit, ugyanakkor elég közel is van a város, hanem amiatt is, mert nagyon jól tagolt a tábor. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a Gitármánia lényegében egy zeneiskola, aminek nagyon sok kicsi helyiségre van szüksége. Ugyanakkor kell nagyobb előadó, sőt koncertterem is, arról nem is beszélve, hogy itt még szabadtéri színpadunk is lehet. Ráadásul egy több hektáros, ősfás parkban vagyunk, ami pont azt a nyugalmat árasztja, amire szükségünk van.
– Kik a táborozók? Profik, zenetanulók vagy kezdők?
– Bárki. Nem érdekel bennünket, hogy aki jelentkezik, mennyire tud zenélni. A kezdetek óta azt akarjuk kipróbálni, hogy működhet-e a tömeges zenei oktatás. És immár huszonhárom éve bizonyítjuk, hogy igen. Mert nem véletlen, hogy idén is 350 táborozónk lesz, akikkel egy félszáz fős állandó stáb, és majdnem száz vendégelőadó foglalkozik majd. A magyar könnyűzene és a zenei oktatás színe-java megfordul nálunk – hozzáteszem, nem előadói díjért, hanem az ügy fontossága miatt ingyen -, ahogy az ország minden pontjáról, sőt a határon túli területekről is jönnek hallgatók.
– Akik egy hétig csak gitároznak?
– Dehogy! Talán az első két évben voltunk csak gitártábor. Aztán megjelentek a basszusgitárosok, ők hozták a dobosokat meg a többi zenészt. A hivatalos nevünk ezért is Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor. Ahol persze nemcsak a hangszerekkel lehet megismerkedni, de a hangszerépítésen, a zeneterápián, a rádiózáson és az menedzselésen át nagyon sok mindenről szó lesz. A száztíz előadásba sok minden belefér majd.
– Mennyire állandó a táborozók összetétele? Avagy minden évben új arcok tűnnek fel?
– Mindig van egy ötven-hatvan fős stabil mag, akik egy korosztályhoz tartoznak, és általában több éven keresztül visszatérő táborozóink. Mellettük pedig mindig jönnek az újak, akik között bizony már olyan is feltűnt, akinek a szülei valamikor egy Gitármánia táborban ismerkedtek meg. Illetve nem feledkezhetünk meg azokról az előadókról sem, akik valamikor táborozóink voltak, mára viszont befutott zenészként már ők tanítják a következő generációkat.
– Mennyire szolnoki a tábor? Vagy inkább csak a Tiszaligetet használják?
– Nem nagyon mozdulunk ki a táborból, bár pár éve volt egy flash mob a Kossuth téren, ahol az összes táborozónkkal megjelentünk. Ebbe a táborba alapvetően azért jön mindenki, amit a mi programjaink kínálnak. És éppen azért van a szolnoki Tiszaligetben, mert ez a hely tudja biztosítani azt a védettséget és elzártságot, ahol ki tudunk szakadni a hétköznapokból, és 2 órával a kezdés után már csak a zenélés szabadsága vesz körül bennünket. Éppen ezért bejönni se lehet ilyenkor a tábor területére. Ami alól csak a zárónapi koncertek, ami felére egy mini fesztivállal, a kivétel. Ezen bemutatkoznak a tábor elején létrehozott zenekarok, akikről már most tudom, hogy majd négy-öt órán keresztül bárkit lenyűgöznek. Egyszerűen azért, mert elképesztően sok tehetséges fiatalunk van.
(A képek a tavalyi Gitármánia táborban készültek.)
