Nem vagyok közlekedésszervezési szakember. Azt azonban még képzetlenül is belátom, hogy az autóforgalom akkor lehet lendületes, ha a szemben haladók a lehető legkevesebb alkalommal keresztezik egymás útjait. Márpedig, ha a belvárosi Tisza-híd két sávját a Szabadság téren, a Kossuth utcán valamint a Dózsa György és az Arany János utcák érintésével képzeletben kivezetjük az Ady Endre útra, akkor a két ellentétesen haladó sáv ma még sehol sem keresztezi egymást. Azaz a betorkolló utcáktól eltekintve, viszonylag simán haladhatott eddig a forgalom. Ugyanezt mondhatjuk, ha a Dózsát és az Arany Jánost a Pólya Tibor utcával szervezzük gondolatban egy körbe, avagy a Szolnok Ispán körút felőli sávokat ugyancsak e két régi utcán át vezetjük fel akár a hídra, akár a Kossuth tér felé. Nincs ebben semmi ördöngösség, hiszen egyébként is így közlekedünk, azaz balról jönnek szembe, én meg jobbról megyek el mellettük. És nem fordítva.
Mindezt csak azért próbálom elmagyarázni, mert szerény véleményem szerint a Dózsa György és az Arany János utcák évtizedek óta meglévő egyirányúságának a megfordítása pont a fenti logika ellen szól. Azaz mindkét utca, mindkét végén csinálunk egy-egy, a jelenleginél nagyobb fennakadást okozó kereszteződést. Ami szerintem sem a Tisza-híd nehézkes, sem a Kossuth, sem az Ady forgalmának nem fog jót tenni, ráadásul a jórészt – helyesen – lezárt belváros megközelíthetőségét is rontani fogja.
Biztos, van más elmélet, ami szerint az új forgalmi rend jobb lesz, mint a mostani, és úgyis megszokjuk majd. Akár azt is mondhatjuk, ez nem olyan nagy ügy.
Én ezt nem mondanám. Egyrészt a két érintett utca lakói és rendszeres használói miatt. Másrészt az egyetlen, városon belüli közúti hidunk forgalmi előteréről van szó, áttételesen tehát az egész várost érinti az ötlet. Amiről szerintem túl széles körben nem folyhatott diskurzus. Persze, választottjaink biztos megbeszélték egymás között, talán még szavaztak is róla, de nem találom nyomát annak, hogy ennél több történt volna. Eldöntötték, hogy nekünk ez jó lesz, és pont. Még az is lehet, hogy a jogszabályok szerint ez így rendjén van. Meg nem lehet mindenről vitatkozni. Csak nekem mindig eszembe jut az a sok szép maszlag, amit választások idején olvasok, hogy összefogás, meg együtt, és mondjunk véleményt, mert kíváncsiak rá, no és értünk, miattunk. Na, ja!
Nem nyafognék, ha nem lenne ismét késő. És egyedi esetről lenne szó.
Az érintettek megkérdezésének elmaradásáról, a Várkonyi téri 18 emeletes mögötti, egykori játszótér parkolóvá alakításával szembesülő, szűken vett helyiek is tudnának mesélni. Valaki, valahol abban az esetben is eldöntötte, hogy a fű helyére parkoló kerüljön. Amiről nem állítanám, hogy esetleg nem lehet indokolt, mert számításokat végeztek a környék lélekszáma, az oda bejelentett gépjárművek, illetve az üzletek forgalma alapján, ami elkerülhetetlenné tette még egy kis beton meg térkő elhelyezését. Ám, ha volt is ilyen, azt ügyesen titkolták azok elől, akiknek az ablaka alá terveznek valamit.
Akikhez persze úgy is lehet viszonyulni, hogy nem az ő tulajdonuk, nem is értenek hozzá, mi közük az egészhez, nehogy már bele akarjanak szólni. Meg lehetne úgyis, hogy hát emberek, az önök szolgálatára szegődtünk, és ezért próbáljuk a legjobban elkölteni a közös pénzt, és nekünk az lenne a javaslatunk, hogy?, amit a következőkkel az indokolnánk.
Szemlélet kérdése. Mint az, hogy az egymással szemben közlekedőket kényszerítem vagy sem az útjaik keresztezésére. Sima az út vagy hurkot kötünk rá.
Azért, ha arra járnak – gyalogosként, bringával vagy autóval – legyenek nagyon figyelmesek, az átlagosnál toleránsabbak és segítőkészek, meg vigyázzanak egymásra! Mert itt, a Kárpát-medencében a világmegváltó ötleteket általában így szoktuk túlélni.
