2025.08.27. (szerda)

Utcasoroló (69.): A tél tere

Utcasoroló (69.): A tél tere

Dátum:

Hivatalosan soha nem létezett a szolnoki Korcsolya tér. A két világháború közötti város életében azonban mélyen beívódott ennek az évszakhoz kötődő területnek a léte, így nemcsak a korabeli térkép őrizte meg, de a fél évszázaddal későbbi utcanévjegyzék is. Megszületéséhez a Pityónak is köze lehetett.

Ha valamivel bizonyítanom kellene, hogy szűk száz esztendővel ezelőtt még sokkal keményebbek voltak a telek, akkor Szolnok két világháború között készült térképét hívnám segítségül, amin ott szerepel a Korcsolya tér elnevezés. Mivel Cseh Géza sokat idézett Szolnoki utcanevek című, lassan negyedszázaddal ezelőtt megjelent munkájából azt is tudhatjuk, hogy ilyen nevű közterület soha nem létezett a városban, illetve semmi nyoma nincs annak, hogy az egykori vár területén nagyobb számban, esetleg tömbben éltek volna korcsolyakészítők vagy kereskedők – netán ilyen nevű családok -, nyugodtan kijelenthetjük: a több napon vagy héten keresztül mínuszokkal tomboló teleknek volt köszönhető ez a közkeletű elnevezés.

Illetve a Pityónak, vagyis a Zagyva eredeti ágának.

Merthogy ezt a bizonyos Korcsolya teret a mai MÁV Kórházzal szemben, a Verseghy út és a Tisza között találhatnánk. Azt mondhatjuk, hogy nagyjából a jelenlegi Szent István tér alsó része, az ottani patika épülete melletti használtautó-telep, illetve a mögötte lévő – talán – TITÁSZ sportpálya helyén lehetett. Ez pedig nagyjából egybeesik a Zagyva eredeti nyomvonalával, ami sokáig ezen a részen ömlött a Tiszába, ezáltal alkotva a szolnoki vár vízzel teli, keleti árkát. A jelenlegi Zagyva-meder mesterségesen lett kialakítva, kvázi a vár nyugati árkaként, azonban idővel az lett a főág, a másik pedig lassan elmocsarasodott, feltöltődött és megszűnt. Mára csak a kórház udvarán lévő kis tó emlékeztet rá.

No meg az a lapos terület, ahol a néhai Korcsolya tér volt, ami talán ma is a Vár, de lehet, hogy egész Szolnok legalacsonyabban fekvő, városi területe. Ahol ennek köszönhetően könnyen megállt a víz, főleg abban az időben, amikor a csapadékvíz elvezetéséről még nem gondoskodtak a csatornák. Így az őszi esők maradéka minden bizonnyal megélte az első decemberi fagyokat. És mint tudjuk, a sekélyebb vizek könnyebben fagynak be, mint a tavak, pláne a folyók, a kialakult jég pedig gyorsabban hízik, és válik biztonságossá. Mindez pedig visszafelé, az olvadás időszakára is igaz, így a hatalmas pocsolya jóval tovább lehetett alkalmas csúszkálásra, mint akár a Tisza, akár a múlt század elején már „tóvá” változott Holt-Tisza.

Persze, egy nagyobb, befagyott pocsolya még nem indokolná, hogy egy terület olyan nem hivatalos nevet kapjon, ami még a térképekre is felkerült. Ehhez kellett a honi korcsolyasport felvirágzása, amit nem sokkal a Kiegyezés után, a mentőszolgálatot is életre hívó Kresz Géza indított el. Az első versenyt 1871-ben rendezték a fővárosban, 1895-ben pedig Földvári Tibor személyében már Európa-bajnokunk is volt. Az igazi sikerek a XX. század első évtizedeiben kezdtek jönni, majd a világháborút követően kapott új lendületet a sport, főleg a fővárosi Műjégpálya 1926-os átadásával.

Sok kétségünk nem férhet ahhoz, hogy miként az evezés és a tenisz is gyökeret vert a polgárosuló Szolnokon az előző századforduló környékén, a korcsolya is utat talált magának. Főleg, hogy telente természetes pályák alakulhattak ki a városban. Amelyek közül a legjelentősebb, a belvároshoz is viszonylag közel lévő, a Vártemplom mögött lévő Korcsolya téri lehetett. Amire ma már csak egy régi térkép emlékeztet.

(A régi fotók nem Szolnokon készültek)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egykori júniusi hirdetések

Hat évtizeddel ezelőtt még mindig nem fejeződött be a színház felújítása. Ötven éve viszont jó ütemben haladt a piaccsarnok építése. 1983 júniusában pedig három szobrot is avattak Szolnokon. Ezekről is szó esik, de ezúttal inkább korabeli újsághirdetésekkel idézem meg a múltat.

Az oroszok a kertben voltak

Húsz-huszonöt évvel ezelőtt mindennapos látvány volt Szolnok utcáin (is) egy-egy szovjet katonai teherautó, vagy éppen a vállapjukon CA, sapkájukon vörös csillaggal masírozó katona. Akik akkoriban már éltek, egy-két személyes történetet biztosan tudnak mesélni róluk. Én is.

Utcasoroló (125): ’48-asok Szolnok térképén

Az emberiség, a nemzet és a város egykori nagyjaira emlékezés egyik módja a közterületek elnevezése. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseinek Szolnok térképe több mint 130 éve állít emlékeket. A 13 aradi vértanúból ötnek, igaz, az első, felelős kormánynál jobb az arány.

Utcasoroló (31.): Gutenberg tér

Elsőre azt mondhatnánk, hogy egy nehezen körülhatárolható, jellegtelen tér. Viszont, ha körbesétáljuk, belátjuk, hogy ez Szolnok egyik legrégebben lakott városrésze, ahol az elmúlt félezer év történelmének fontosabb helyi eseményei adnak egymásnak randevút.