2025.08.27. (szerda)

Elbontották a Fáklyavivőt

Elbontották a Fáklyavivőt

Dátum:

Nem kell egyetértenünk, de engedtessék meg, hogy azt gondoljam: Szolnok szegényebb lett a Tiszaliget bejáratánál 1970 óta álló szobor elbontásával. Elfogadom, ha valaki mást gondol, csak nem értem, miért éppen most jött az ötlet. Rosszindulatú magyarázataim vannak, amik miatt sok szobrot féltek.

Néhány héttel ezelőtt már írtam a Tiszaliget bejáratánál 1970. április 4-e óta álló, Szabó László által készített, Fáklyavivő címet viselő – nekem örökre „fagyis ember” – szobor lehetséges elbontásáról. Akkor azt hittem, hogy az egykor Szolnokon élő és alkotó, a városban jelenleg is több szobrot jegyző művész emblematikus alkotásának eltüntetése csak kósza terv, buta városi pletyka. Aztán a legutóbbi közgyűlésen már arról esett szó, hogy nemcsak ezt a köztéri alkotást akarja a testület eltüntetni, hanem mindazokat, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az előző rendszerhez. A városvezető pedig arról beszélt valahol, hogy a helyükről elmozdított szobrok a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának kertjébe kerülnek, ahol valamiféle múzeum jön majd létre. Az október 24-én végrehajtott bontás, illetve az erről megjelenő MTI hír azonban mindennek ellentmond.

Egy percig nem szeretném vitatni, hogy a mű hivatalos címével szemben sokak által „Felszabadulási emlékműként” aposztrofált alkotás – aminek elválaszthatatlan része a szobor mögötti, Barna Gábor tervezte stilizált zászló – összefüggésbe hozható az 1989 előtti rendszerrel és annak hamis ideológiájával. De megismétlem a néhány héttel korábban feltett kérdésemet: ez miért most jutott az illetékesek eszébe? Szabó László Fáklyavivője ugyanis 19 évig állt a szocializmusban, és 27-et töltött a mostani, nem tudom, minek nevezhető rendszerben. Sőt, a jobboldali városvezetésnek négy év kivételével majdnem negyedszázada lett volna a szobor elbontására.

Csak rosszindulatú kérdéseket tudok feltenni. A döntnökök most jutottak el a történelem tanulmányozásában a XX. századig? Valakiket saját rendszerváltás előtti múltjukra és tetteikre emlékeztetett ez a szobor? Netán alkut kellett kötni a pártok között, esetleg valaki a másik szavazótáborának lenyúlását vizionálja ilyen döntések kapcsán? Avagy a közelben épp volt egy markoló, és most lehetett olcsón kirángatni a szobrot a helyéről? Egyik kérdésre se lehet jó magyarázatot adni. Sőt, egyáltalán nem lehet értelmesen megmagyarázni, hogy negyedszázaddal az utolsó nagy szobordöntögetés után miért éppen most kellett elbontani a Fáklyavivőt.

Ami azért kicsit megrémiszt. Ugye senkinek nem fog eszébe jutni, hogy eltakarítsa a Jubileum tér közepén álló Tanúhegyet – más néven Jubileumi emlékművet -, avagy kicserélje a tetejét? Merthogy a történelem egymásra rakódó rétegeit szimbolizáló alkotás legfelső szintjén az 1919-es eseményekre vonatkozó utalások vannak. Mert, ha igen, akkor veszélyben van az ugyancsak Szabó László által készített Famunkás dombormű a Tószegi úton, de ha nagyon elgurul a gyógyszer, akkor Várkonyitól, a volt Járműjavító művház falán lévő táblán keresztül akár József Attiláig érhet a sor. Mert ki tudja, hogy mostanában kinek, milyen magyarázat került a kezébe, avagy ki érzi úgy, hogy ha már alkotni nem tud, legalább rombolással hagyjon nyomot maga után.

A múltunkkal végre szembenézni kellene és nem eltüntetni! Az utcanevek és régi szobrok eltüntetése ugyanis csak pótcselekvés, látszat. A mai zászlóvivőknek immár negyedszázada nem volt bátorsága szélesre tárni az ügynök dossziékat, végigvenni, hogy ki, miért és hogyan működött együtt azzal a rendszerrel, amihez való viszonyunkat még mindig nem sikerült tisztázni, hisz Kádár köpönyegébe gabalyodva élünk. Igaz, olyanokkal ne is kezdjünk neki ennek a munkának, akik az Állami áruház című 1953-as magyar filmen ma nem tudnak röhögni, és nem képesek benne észrevenni a színészek rendszertől független művészi teljesítményét, miközben képesek elborzadni a kor hülyeségein, sőt talán a film betiltásának ötletén is morfondíroznak, ami pontosan ugyanaz lenne, mint egy szobor elbontása.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Belvárosi Nagytemplom tornyában

Százhúsz, többnyire fából készült lépcső. El is felejtettem, hány "emelet". Olykor teljes sötétség. A nagyharang mellett léptem ki a Belvárosi Nagytemplom tornyán körbefutó vaserkélyére, ami lassan túl van a felújításon. Nem kisebb élmény a feljutás, mint a látvány. (Galéria)

Szolnok hatvan körül, fölülről (3. rész)

E közel 60 éves fotó segítségével ezúttal a Kossuth téren, a Kossuth utcán, a Szabadság tér környékén, az épülő Tisza-hídnál és a Damiban, valamint a Tabánban nézünk körül. Eltűnt kerthelyiség, pótkocsis autóbuszok, homokozó és egy általam beazonosíthatatlan építmény is szóba kerül.

Érdekes helyek (1.): Csomagalagút

Lassan negyven éve, hogy a szolnoki vasútállomás vágányait aluljárókon keresztül lehet megközelíteni. Igen, fontos a többes szám használata, hiszen a gyalogos aluljárón kívül két további is létezik. Igaz, ezek közül ma már csak az egyik használható.

Szolnokot járom

Tizenöt Szolnokon készült fotó abból a több tízezerből, amiket az elmúlt 15 évben azért készítettem a városban, a városról, hogy illusztrálni tudjam a blogSzolnokon megjelenő írásaimat. Most pedig csak azért válogatok belőlük, hogy magamat is emlékeztessem: 15 éve kezdődött.