2025.08.27. (szerda)

A mi rémünk is

A mi rémünk is

Dátum:

A Martfűi rém kicsit a miénk is. Így nem is kell csodálkozni azon, hogy a Tisza mozi szinte teltházakkal vetítette egész hétvégén. Akinek örömet okoz, hogy szolnoki utcák tűnnek fel egy filmben, vagy szereti az igaz történeteken alapuló meséket, netán csak a jó thrillereket, ne hagyja ki.

Bő egy évvel ezelőtt Szolnokon is napokig forgatták Sopsits Árpád (a mellékelt fotón Balsai Mónikával) megtörtént eseményeken alapuló Martfűi rém című krimijét. Így talán sokaknak feltűnik majd a moziban, hogy a fekete Volga előtt vitatkozó Trill Zsolt és Anger Zsolt jelenete a torkolatnál, az olajos házak alatti ártéren készült. Vagy az, amikor egy eldobott csikk ugyanezen házak mellvédjére esik, arról nem is beszélve, hogy a bíróság és a Varga közötti utca többször is szerepel a filmben. Minderre azt kell mondanom, hogy ha valaki soha nem néz magyar filmeket, csak ennyi „hazai” miatt tegyen kivételt. Ráadásul nem is fogja megbánni.

A Martfűi rém ugyanis egy elképesztően izgalmas thriller, aminek van pár jelenete, ami a legjobb értelemben hozza a frászt az emberre. Annak ellenére, hogy maga a történet – részben a film körüli felhajtásnak köszönhetően – elég jól ismert, nem a végkifejlet tartja ébren két órán keresztül az érdeklődést. Arra pedig jobb előre felkészülni, hogy a néha nagyon durva, naturális jelenetek, azaz a rémtettek mellett pereg egy másik, nem kevésbé érdekes szál. Egy politikai, ami miatt jó ideig nem nagyon tud kiderülni az igazság, és ami a végén, egy fekete Volga képében egy hatalmas pofont is ad a Varga melletti utcában felvett jelenetben.

Persze ez az egész semmit sem érne a remek színészi alakítások nélkül. Számomra nem kérdéses, hogy Anger Zsolt – érdemes megnézni az Aranyélet Endre bájaként is – korunk és korosztálya az egyik legjobb és legfontosabb férfi színésze. És ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy alakítása kimagaslik a többieké közül, hiszen az ismert Trill Zsolt és Balsai Mónika mellett az ártatlanul lecsukottat alakító Jászberényi Gábor és a testvérét játszó Szamosi Zsófia is elképesztően jól játszik, a rémet alakító Hajduk Károly pedig egyenesen parádés. Mellettük pedig öröm látni, hogy a szolnoki Mészáros Pulcher Istvánnak is jutott egy jó jelenet.

A Martfűi rém további erőssége a környezet. Mert az egy dolog, hogy nagyon sokat forgattak Martfűn, az azonban a rendezői és produceri igényességre vall, hogy például a cipőgyár belső tereit sem spórolták el, miként a munkáslakás, a korabeli presszó vagy éppen a rendőrségi belsők is tökéletesek. A bútorok, a tárgyak, a ruhák – ha valaki megtalálja a diavetítőt, szóljon – mind-mind a helyükön vannak, ugyanakkor nem tolják túl a retrót. Az autóknak pedig egy egész dolgozatot lenne érdemes szentelni. El nem tudom képzelni, hogy a rém lebukását okozó régi Csepelt vagy a piros MÁVAUT-os Ikaruszt honnan tudták beszerezni. A számtalan Skoda, Volga, rendőr Warszawa és GAZ pedig egy jobb szovjet autó találkozót idézett.

Nem tagadom, elfogult lettem a Martfűi rémmel kapcsolatban. Egyrészt azért, mert a Víkend és a Veszettek után számomra azt igazolja, igenis lehet nagyon jó magyar krimiket forgatni. Másrészt kimondhatatlanul örülök, hogy végre Szolnok is feliratkozott a filmes helyszínek listájára, és nagyon várom mikor bukkannak fel az első rajongók, akik a forgatás helyszíneit keresik. Harmadrészt pedig – és talán ez a legfontosabb – a Martfűi rém akkora közönséget mozgatott meg Szolnokon, amit magyar film szerintem utoljára a hatvanas-hetvenes években tudott. És kell ennél több a szolnoki moziknak és a magyar filmgyártásnak?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nem halhatunk bele

Egy fiatal lány párkeresésének kalandos történetét többféleképpen is el lehet mesélni a filmvásznon. Szerencsére olyan szórakoztató módon is, ahogy Ujj Mészáros Károly teszi a Tisza moziban is látható Liza, a rókatündér című filmjében. Csak azt nem értem, miért kellett ehhez nyolc év.

A képes krónikás krónikája

Jó lenne, ha sokan dokumentálnák életüket és munkásságukat úgy, miként Kardos Tamás megtette a 2014-ban, saját kiadásában megjelent Életképek című kötetben. Mert így nemcsak róluk, de a városról, Szolnok elmúlt évtizedeiről is számtalan apró, de fontos dolgot tudhatnánk meg.

Elragadó mozdulatok

Kevés olyan megyeszékhelye lehet az országnak, ahol rövid időn belül négy kortárs képzőművészeti kiállítás is nyílt. Félek, mégsem ez lehet az oka annak, hogy az egyébként elsőrangú Pribojszki Zsófia tárlaton vasárnap délután még teremőr sem volt az Agóra remek kiállítóterében.

Közelről

Mintha egy kétszemélyes színművet vittek volna vászonra, elsőre olyan a József Attila pszichoanalíziséről szóló új magyar film. Bosszantóan indul. Ám, ahogy megyünk előre a kezelés történetében, egyre hálásabb az ember, hogy olyan közelről láthatja a két főszereplőt, ahogy színházban soha.