2025.08.27. (szerda)

Pusztuló szolnoki házak (3.)

Pusztuló szolnoki házak (3.)

Dátum:

Lehet, hogy pontosabb lenne e sorozat záró darabjának a "Magukra hagyott szolnoki házak" címet adni, hiszen az egykori főiskola, a Student, a HEMO vagy a Várkonyi téri szolgáltató ház az új szerepek híján még csak táncol az olyan pusztulás szélén, amilyen a Tüdőkórháznak jutott.

Az Ady Endre úti egykori főiskola épülete lassan évtizede áll üresen. Igaz, legalább őrzik, így kevésbé pusztul. Olyan, mintha elátkozták volna, talán amikor szakközépiskola helyett felsőoktatási intézményt telepítettek bele. Mert mint közismert, ez a maga nemében talán szép, de mindenképpen jellegzetes téglaborítású épület eredetileg a Vízügyi Szakközépiskola otthona volt. Amit a rossz nyelvek szerint az akkori egyik hatalmasság neje miatt kapott meg a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozata. Amiből aztán a Szolnoki Főiskola nőtte ki magát annyira, hogy 2009-ben inkább kiköltözött a PPP konstrukcióban épült Tiszaligeti Campusba. Az Ady Endre úti épület pedig üresen maradt, és bár az elmúlt években felmerült, hogy ideiglenesen vagy véglegesen megkaphatná a Varga vagy a bíróság, eddig egyikre sem került sor. És egyéb hasznosítása sem sikerült, miközben két új ügyészségi épületet is felhúztak a városban.

A Szolnoki Főiskola felfutásával és jelenleg is tartó mélyrepülésével – legalábbis, ami a hallgatói létszámot illeti – függ össze a Mártírok úti Student Hotel kiürülése. Ezt a meglehetősen jó helyen lévő épületet a nyolcvanas évek közepén azért húzták fel, hogy a tanévek alatt korszerű kollégium, nyáron pedig olcsó szállásként üzemeljen. Az csak hab volt a tortán, hogy a Tisza-part felé eső rendezvénytermét sok helyi középiskola használta szalagavatókra, de az első kormánypárt, az MDF is itt tartotta szolnoki nagyrendezvényeit. Az egyébként gazdasági tervezést, azaz hosszú távú gondolkodást is oktató főiskola néhai vezetésének tragikus melléfogása, hogy miközben lassan elfogytak a hallgatók, a szomszédos telken álló ÁÉV munkásszállót is bekebelezték kollégiumnak. Így nem csoda, hogy az egyébként legalább 15 évvel fiatalabb Student kihasználatlanná vált, így ma csak a biztonsági őrök bolyonganak benne.

Nagyjából az Ady Endre úti főiskolai épülettel egyidős a Táncsics úti HEMO – Helyőrségi Művelődési Otthon -, amit az 1907-ben épület, Kossuth téri Népbankban a háború után kialakított tiszti klub kiváltására kapott annak idején a Magyar Néphadsereg. És ami mögött sokáig a Hadkiegészítési Parancsnokság is működött. A Néphadsereg átalakulásával, létszámának radikális csökkenésével az egykori jóléti intézményrendszert is zsugorítani kellett, így a Táncsics úti épület is elvesztette eredeti funkcióját. Sőt, ha jól tudom, néhány évvel ezelőtt gazdát is cserélt, és ma már nem a Honvédség, hanem a város tulajdona. Hogy pontosan minek kellett egy újabb művelődési ház Szolnoknak, miközben éppen az Agóra projekt is futott, és legalább négy hasonló intézmény pusztult a városban, az nem teljesen világos. Az azonban biztos, hogy a kívülről egyre tragikusabb képet mutató HEMO-ban ma már csak az étterem működik, az emeleti helyiségekből, a veszélyes állapotok miatt kirakták a korábban ott működő szervezeteket. Igaz, van az a pénz, amiért néha – például szalagavatókra – megnyitják a fenti helyiségeket.

Az előbbiektől kicsit eltérő volt a funkciója a Várkonyi téri 18 emeletes tövében lévő Szolgáltató Háznak. Talán kevesen tudják, de az 1970-ben átadott toronyházhoz csak később toldották hozzá ezt az egyemeletes, az épületet két oldalról szegélyező, apró mozaikokkal borított kiegészítést. Megjegyzem, teljesen logikusan, a rendelkezésre álló helyet a legjobban kihasználva, hiszen az akkoriban kinövő Várkonyi tér környéki társasházak ellátását valahogy meg kellett oldani. Emlékeim szerint a nyolcvanas évek végén a Fényszöv – azaz megyei fényképész szövetkezet – működött az emeletén, hogy aztán a használóit keresve inkább üresen álljon. Valószínű, a toronyház párjának tekinthető, Tallinn-városrészben álló 18 emeleteshez hasonló felújítás oldhatja majd meg ennek a szárnyak is a sorsát.

Viszont ma már esélytelen megmenteni a Zagyva-híd túloldalán rogyadozó, néhai Tüdőkórházat. Bár a parkját 2010-ben közel 20 millióból „rendbe tették”, az épület sorsát nem sikerült rendezni, sőt annyira magára maradt, hogy mára egy szétlopott, szétvert, szerintem életveszélyes romhalmaz maradt. Ha egy kicsit még fellendül a lakáspiac, biztos találnak majd vevőt a parkos területre, és lesz az a pénz, amiért megéri elbontani a kórházat, hogy a helyén lakópark jöhessen létre. Persze kár lesz a különleges klímájúnak tartott egykori területé, de még mindig jobb megoldás lehet, mint pusztulni látni egy ilyen értéket.

Talán megérjük, hogy az egykor köztulajdonban lévő, közpénzen épített középületek sorsát, tologatásán megtollasodók személyét, a pusztulásukért felelős döntéshozók nevét megismerjük. Igaz, addigra már csak fotók őrzik majd ezeknek az épületeknek az emlékét.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Álmok üres telkekről

Van Szolnok központjában néhány, évtizedek óta üresen álló telek. A Pelikán parkoló mellett, az SZTK-nál, az állomás környékén, a Nemzeti mögött, a könyvtár oldalában. Ha az elmúlt évek ingatlanfejlesztési láza és gazdasági pörgése nem ösztönzött ezeken senkit beruházásra, akkor mi fog?

Áthajtás a Kossuth téren

Szolnoknak a negyvenes évek vége óta nincs főtere, és szerintem a Kossuth tér nem is lesz az, ha újra és újra felmerül az autóforgalom előtti állandó megnyitása. Vannak esetek, amikor érthető a tilalom feloldása, olykor én is áthajtok rajta, de mindenkit győzködnék arról, hogy ne tegyük. Sőt!

Hol a Szigony és az Őr?

(NYÁR) Melyik volt az Őr utca és honnan hová tartott a Szigony utca? A kívülállók számára érthetetlen és felesleges felvetések. Mint az, hogy a háború előtt hol és milyen benzinkutak voltak a városban. Vagy vezetett-e sín a Tisza Szállóig, és a hatvanas években, hol igazoltattak koncert után a zsaruk.

Csernobil és Szolnok

A Szolnoktól mintegy 900 kilométerre, Keletre lévő ukrán város 1986. április 26-án hajnalban iratkozott fel a világtörténelem lapjaira. A szombati katasztrófáról három nappal később adott először hírt a megyei napilap. Címlapra három hét múlva került a téma, helyi cikkről szó sem lehetett.