(Nyári ismétlés: ez a cikk 2017. január 24-én jelent meg először.)
Az Óvoda utca a Szapáry és a Magyar utcák között található, a Szolnok régebbi részeire egykor jellemző girbegurba, szűkülő és kiszélesedő közterületünk. Autóval csak a Szapáry felől lehet behajtani – az óvoda kertjével szemben van a szűk bejáró -, és a Magyar utcán át kihajtani. Gyalog viszont további három helyen – például az egykori Szakszervezeti Művház mellett és a volt Nemzeti Bank épületénél – is bejuthatunk Szolnoknak ebbe a régi, a mai belvárosban meglepően csendes szigetet képező közterületére.
Bizonyítani nem tudom, de régebbi térképeket nézegetve azt gondolom, legalább 250-270 éve járnak errefelé a szolnokiak. Ha ugyanis a Belvárosi Nagytemplomot és a Kossuth teret – Szolnok egykori piacterét – egy képzeletbeli vonallal összekötjük bármelyik térképen, akkor azt láthatjuk, hogy nagyjából az Óvoda és a Sütő utcák nyomvonalán vezethetett a legrövidebb út a város e két fontos pontja között. És ez így lehetett a második világháború idejéig, amikor a Szapáry utcai óvoda helyén még egy köz kötötte össze a Sütő és a Szapáry utcát, nagyjából pont az Óvoda utca bejáratával szemben. Azaz, amikor még nem hosszú egyenes, egymásra merőleges utcák jellemezték Szolnok belvárosát, többek között az Óvoda utcán át vezethetett egy fontos, a Tabán és a Vár felől érkezők által is sokat használt gyalogút. Ez pedig azt is jelenti, hogy ezen a környéken már a XVIII. században is álltak lakóházak, amit egyébként az 1785-ös első katonai felmérés „térképe” is bizonyít.
A XIX. század közepétől már hasonló nyomvonala lehetett az utcának, mint ma, és a belváros növekedésével, a Molnár majd Szapáry utca fejlődésével egyre nagyobb jelentőségre tehetett szert. Első ismert neve Cseh Géza szerint éppen zegzugos, középen térszerűen kiszélesedő, több irányba szerteágazó alakjával függött össze. A Gatyaülep elnevezés azonban nem szolnoki különlegesség, hiszen Baja és Szeged környékén is találni hasonló földrajzi neveket, sőt az erdélyi Alba településen a mai napig van ilyen nevű utca. Szurovecz Pál pedig egy írásában arra utalt, hogy a Gatya ülep nevet Szolnok egy városrésze is viselte valamikor. A mi Gatyaülep utcánk 1926-ban szűnt meg, amikor Óvodára változtatták a közterület nevét, Cseh Géza szerint egy a húszas években itt működő ilyen intézményre utalva.
Ami meglehetősen nagy változás lehetett ahhoz képest, amiről Kósa Károly ír a blogjában. Ott ugyanis az olvasható, hogy a korábban a Mária és a Madách utcákban tevékenykedő bordélyházakat 1880-ban ide ?költöztette? Hegedűs Béla főkapitány. Nem sok sikerrel, mert a közelben felépülő fiú gimnáziumnak is sok gondot okoztak az itt nyújtott szolgáltatások, így szűk évtized múlva a Gólya kocsmán túlra telepítették a hölgyeket.
Az Óvoda utca mai kuriózuma az ingatlanok számozása, ami nem utcákra, hanem inkább terekre jellemző. A házszámok ugyanis nem a páros és páratlan oldal logikáját követik, hanem kvázi körbe lettek kiosztva, azaz valahol az Árkád parkolónál van az 1-es szám, majd a Szapárynál lévő bejáratig sorban következik a többi, hogy aztán ott visszafordulva, a Magyar utcának háttal álló telkeken folytatódjon. Amit kicsit bonyolít, hogy a Magyar utcára vivő közök közötti telkek többsége nem az Óvoda, hanem épp a Magyar utcához tartozik. Így postás legyen a talpán, aki elsőre megtalál itt egy címet, főleg, hogy a közterület elnevezésére utaló utcatáblát sehol sem látni.
Annak ellenére, hogy egy régóta lakott, régi utcáról van szó, ma már csak egy, viszonylag régi épület található itt. A jelenleg már rendkívül rossz állapotban lévő Óvoda utca 6. számú épület maximum száz éves lehet, stukkói arra utalnak, hogy valamikor talán üzlet is működhetett benne, kiosztása pedig leginkább a Mária utca néhány polgárházára emlékeztet. A 12-es, sarki telken álló, viszonylag szép, emeletes ház pár éve tűnt el, valószínűleg azért, hogy az utcára ma már jellemző társasház épüljön a helyére.
