– Nem először lép közönség elé Szolnokon a Cimbaliband. Hogyhogy ilyen sűrűn visszatérnek?
– Szolnok egy különleges hely számomra. A kilencvenes évek eleje óta járok ide rendszeresen zenélni. Eleinte a Galga nevű zenekarommal kísértük a Tisza táncegyüttest, majd Pál István Szalonna bandájával, amiben később játszottam. Azóta is nagyon jó a kapcsolatom a táncegyüttes tagjaival, rendszeresen ott vannak a Cimbaliband koncertjein. A másik szolnoki szál Pap Béla, az egykori Ifiház mindenese, akinek nagyon sokat köszönhetünk, rengeteg külföldi utat szervezett nekünk. Például miatta turnézhattunk tavaly Japánban.
– Említette a Galgát és Szalonna bandáját. De mikor alakult a Cimbaliband?
– Szalonna bandájában játszottam, amikor 2005-ben elkészítettem velük a Forduló című szólólemezemet. Egy évvel később kaptam egy felkérést, hogy mutassam be az albumot Szalonnáékkal, akik azonban nem sokkal előtte le kellett mondják a kíséretet. Én viszont nem akartam visszalépni, úgyhogy felhívtam Wertetics Szlobodán harmonikás barátomat, hogy ráérne-e. Igent mondott, sőt előrukkolt azzal a nagyszerű ötlettel, hogy játszunk több balkáni dalt, amiben ő igazán otthon van. Én meg imádom, hisz Romániában, Bulgáriában és Görögországban is jártam gyűjteni. Viszont ennek a hirtelen alakult formációnak nevet kellett adnunk, és mivel a zenésztársaim meg a barátaim gyakran úgy becéztek, hogy Cimbali, nem lehetett kihagyni a poént. Így lettünk Cimbaliband, amihez az alakulás utáni évben az öcsém, Unger Gergő is csatlakozott. Gergő mind a kilenc eddigi lemezünkön szerepel, és időközben szerzőtársam lett, no meg intézi a zenekar marketing ügyeit is.
– Karácsony előtt jelent meg a kilencedik Cimbaliband album, a Recycle. Miért Újrahasznosítás a címe?
– A korong zenei anyaga nyolcvan százalékban saját szerzemény, de mindegyik gyökere a cimbalom és a Kárpát-medencei népzene. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert amikor az emberek hallgatják a Cimbalibandet, érzik, hogy ez a muzsika közel áll hozzájuk. Azért, mert én is úgy írom a dalokat, mint a régi zenészek, a nekünk már adatközlőnek számító egykori muzsikusok. Ők is addig tökéletesítettek egy-egy másik muzsikustól ellesett dallamfoszlányt, amíg abból egy új melódia nem született a következő nagyobb mulatságra vagy lakodalomra. Ezt próbálom átültetni a mai világba úgy, hogy közben értéket közvetítünk. Mivel zenetanár is vagyok, tapasztalom, hogy nagyon sok gyerek kezdett népzenére járni a Cimbaliband miatt, ami az egyik leghasznosabb mellékhatása a dalinknak. Igaz, én már akkor is boldog vagyok, ha bárhol önfeledten mulat a zenénkre több száz fiatal. Mert fontos, hogy érezzék az élő zene varázsát.
– A február 4-ei koncert tehát egy lemezbemutató lesz, avagy korábbi dalok is elhangoznak?
– TiszapArt moziban természetesen csemegézünk az új lemezünkről, de a régebbi nagy Cimbaliband slágereket sem hagyjuk ki. Nemrégiben csináltunk egy kis szavazást a közösségi oldalunkon, hogy melyik korábbi dalok maradjanak benne a banda repertoárjában, így könnyű dolgunk van a szolnoki műsor összeállításakor. A dalok közt lesz autentikus népzene, feldolgozás és saját szerzemény is.
– Honnan érkeznek Szolnokra?
– Sűrű hetünk van. A szolnoki koncert egy mini turné utolsó állomása. Jászberényben, Gödöllőn, Csornán és Bécsben muzsikálunk a szombati buli előtt, tehát számunkra a TiszapArt mozi lesz a „hab a tortán”.
