2025.08.27. (szerda)

Velem ki törődik?

Velem ki törődik?

Dátum:

Nem szokásom egy héten két filmet ajánlani, de egymás után olyan magyar filmek kerültek a mozikba, amiket kár lenne kihagyni. Ráadásul egyiket se tartják sokáig műsoron - még a Tisza moziban sem -, így igyekeznie kell annak, aki elcsípné Vranik Roland Az állampolgár című filmjét.

Amire egyébként a Szolnokra alig vagy egyáltalán nem jutó promóció ellenére a hétvégén viszonylag sokan voltak kíváncsiak. Talán a filmmel kapcsolatban leginkább emlegetett szál – menekült próbál menekültnek segíteni -, talán a magyarul beszélő, magyar állampolgárságú fekete főszereplő – Dr. Cake-Baly Marcelo amatőr színész – miatt. Aki látta, szerintem nem csalódott.

Fontos azonban leszögezni, hogy a Fekete kefével jó másfél évtizeddel ezelőtt nagyot dobó rendező-forgatókönyvíró jóval a menekültválság Magyarországra borulása előtt kezdett ezen a filmen dolgozni. Tehát óriási tévedés lenne bármilyen szempontból pro- vagy kontraalkotásnak, netán politikai állásfoglalásnak tekinteni Az állampolgárt. Vranik filmje évtizedek óta létező – csak ki nem beszélt – társadalmi kérdéseket feszeget, ráadásul vélt vagy valós szerelmi háromszögbe ágyazva, a kis magyar valóság díszletei között. Az alkotóknak maximum szerencséjük van, hogy a forgatás óta eltelt idő még fontosabbá tette a filmjüket, nekünk meg pechünk, mert egyébként a problémafelvetés mindezek nélkül is működtetné a történetet.

Mivel semmiféle poént nem lövök le, nyugodtan leírom: a sztori egy afrikai polgárháború elől Magyarországra menekült férfiról szól, aki dolgozik, saját otthona van, barátokat szerez, tehát pontosan olyan normális és tisztességes életet él, mint a többség. Aztán befogad pesti otthonába egy terhes iráni lányt, miközben beleszeret az őt az állampolgársági vizsgájára felkészítő, erősen ötvenpluszos, magyar tanárnőjébe. A férfi mindent megtesz azért, hogy magyar állampolgár lehessen, mert akkor elveheti feleségül az időközben anyává lett lányt, aki így megmenekülhetne a kitoloncolástól, és az odahaza rá váró megaláztatástól. Csak éppen a családját elhagyó magyar asszony meg a fekete férfiért – és önmagáért – küzd. Ami épp elég egy igazi, lassan kibontakozó drámához. Aminek mellékszálaként azért feltűnik az ötvenes nőt semmibe vevő családja – férj és felnőtt fiú -, a hivatalok nem hivatalnokokon múló toporgása.

Számomra ebben a filmben azonban nem ezek a fontos részletek. Hanem, azok a pillanatok, amikor a főszereplőről véletlenül kiderül, hogy a polgárháborúban elvesztette a feleségét, kiböki eltűnt lányai történetét, és bizony kiakad, amikor számon kérik rajt – „áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell” -, miért nem maradt hazájában, ahol a terhes nőkből brutális katonák kivágják a babákat. Mert ezekből a látszólag mellékesen csöpögtetett mini drámákból derül ki, hogy a főszereplő bárki lehetne, nincs biztosíték, hogy a szörnyűségek akár egyszer velünk is meg ne essenek. Bármikor ártatlan szereplőivé válhatunk a történelemnek, az értelmetlen, embertelen és arctalan politikának.

A film legfontosabb mondata azonban a magyar asszonytól hangzik el, valahogy úgy: velem ki törődik? Azaz Vranik egy pillanatra sem akarja zárójelbe tenni, kisebbíteni, eltakarni, hogy mindenkinek egy élete van, amit szeretne a lehető legjobban megélni. Legyen menekült, befogadó, vagy bármi más.

Az állampolgár alapvetően játékfilm, ami nagyon épít a dokumentarista elemekre. Dr. Cake-Baly Marcelo természetes játékának köszönhetően akár riportfilm is lehetne, hisz a történet minden momentuma életszerű és hihető. Csak akkor még kevesebben váltanának rá jegyet. Játékfilmként mégiscsak több esélye van, hogy sokakhoz eljusson, és betöltse a művészet egyik legfontosabb küldetését: gondolkodtasson.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Több év 300 oldalon

A bő száz éve zajló első nagy háborúban Szolnok "csak" hátország volt. Ahol nem zajlottak ütközetek, viszont rengeteg katonát adott, menekülteket, hadifoglyokat fogadott, illetve szenvedett és olykor ünnepelt a város. Bojtos Gábor több évnyi munkája bepillantást enged azokba a szolnoki évekbe.

Ezt a balhét elvittük

Hogy egy film milyen, az nagyban függ attól, előzetesen mit várunk tőle. A nyár közepén már úgy voltam a magyar filmekkel, hogy nekem szinte mindegy mit, csak végre mutassanak valamit. Lóth Balázs Pesti balhéja nem Oscar-esélyes, de egy nyári kalandnak megteszik.

Harnáról kellene írni, de…

Harna Péter megérdemelt és parádésan megoldott jutalomjátéka a Szigligeti Színház utolsó bemutatójának címszerepe. Még akkor is, ha a Charley nénje csak egy felejthető, könnyed, zenés bohózat. Ami ettől még méltó lezárása is lehetne egy átgondolt évadnak. Az évad miatt azonban nem az.

Szánalmas Ferik

Ez a cikk az Ajánlom rovat azon darabja, amelyben olyan termékről írok, amit nem ajánlok. Tímár Péter Zimmer Ferijének második része ugyanis nézőként vállalhatatlan. Gyártóként, kifizetőhelyként minden bizonnyal kevésbé az, hiszen pár tízmillió forint a közösből persze benne van.