(Nyári ismétlés: Ez a cikk 2017. március 9-én jelent meg először.)
Számomra Szolnok egyik legkülönösebb nevét viseli a Csokonai út végéről, igazából inkább az Ifjúság utcából nyíló, a vasúti töltésre merőleges, rendkívül rövid, mindössze három házból álló zsákutca. Cseh Géza sokat idézett könyvéből tudható, hogy elnevezésére valamikor a hatvanas és a hetvenes évek közepe közötti évtizedben kerülhetett sor, ugyanis először a város 1975-ös térképén bukkan fel. Mérete és eldugottsága miatt nem hinném, hogy azon időszak két VIT-jének éveiben – 1968, 1973 – történt a névadás, inkább ad hoc döntésre tippelnék. Az Egyetértés és az Ifjúság út közelében logikusnak tűnhetett ugyanis a Világifjúsági és Diáktalálkozóról, azaz a VIT-ről közterületet elnevezni. Ráadásul ezzel ki is lehetett pipálni a kihívást, így nem kellett máshol használni ezt a rövidítést.
A fiatalabbak kedvéért érdemes felidézni, hogy a rendszerváltás előtti évtizedekben a szocialista – akkori szóhasználat szerint: baráti – országok életében, pontosabban a helyi ifjúság és szervezett mozgalmak életében nagy jelentőséggel bírtak ezek a találkozók. Amelyekből az elsőt 1947-ben Prágában rendezték, majd két évvel később Budapesten jött össze 82 ország baloldali érzelmű ifjúsága. Ez volt a világháború utáni Magyarország legnagyobb nemzetközi eseménye, amin a romokból éppen csak kibontakozó főváros 20 ezer külföldit fogadott. És aminek az emlékét a mai napig őrzi a zakatolás. Miként Tímár Péter idén 20 éves filmje, a Csinibaba is lényegében a VIT körül, az 1962-es, Helsinkiben – ami akkor momentán még Nyugat volt, de már komp járt át Leningrádból – rendezett Világifjúsági Találkozó, az oda való kijutás körül bonyolódott. A rendszerváltásig 13 ilyen világrendezvény volt, amiből az utolsót, az 1989-es észak-koreait mi már kihagytuk, viszont a két korábbi, az 1985-ös és az 1978-as havannai sok akkori magyar fiatalt is megmozgatott.
Az ennek az egykor nagy jelentőségű eseménynek emléket állító kis utca környékét a hatvanas évek elején kezdték rendezni. Előtte ugyanis bő fél évszázadon keresztül itt volt Szolnok kirakodó- majd vásártere, ami a XX. század elején az Eötvös tér, azaz a víztorony környékéről került ide. Az új helyszín 1926-ban már Vásártérként szerepel a térképen, és csak a város növekedésével, a házhelyek kijelölésével szűnt meg a névadó funkciója. Az Egyetértés és az Ifjúság utakat 1962-ben nevezték el, ami után nem sokkal beépülhetett az egykori placc is. A magam részéről azt feltételezem, hogy nem sokkal ezután jött létre a VIT utca, ami Ifjúság köz vagy a Csokonai utca vége is lehetett volna. De más döntés született.
Ennek a ma már kideríthetetlen döntésnek köszönhetően van Szolnokon egy picinyke utca, ami egy hajdanvolt nagy eseményre emlékeztet. Amiről ma már alig tudja valaki, hogy mi is volt. De nincs ezzel semmi baj, nem ez a város egyetlen olyan utcája, aminek a nevét nehéz megfejteni. Ne bántsuk, had maradjon!
