– Sajnos nem tudom, hányszor játszottál, játszottatok eddig Szolnokon, de olyan, mintha szívesen térnél vissza hozzánk. Vagy mész, ahová hívnak?
– Szolnok valóban nagyszerű város. Ha jól számolom, harmadszorra fogom látni zenészi minőségben. Sőt, azon kivételes városok közé tartozik, amelyeknek a „legtöbb formában” mutattam meg magam. Két éve, a Tiszavirág fesztiválon akusztikus trióval léptünk fel, tavaly a Tisza moziban szerzői esten egy szál gitárral, és most végre a teljes zenekarral jövünk, bugisan.
– A tavalyi egyszemélyes szerzői ested nemcsak zeneileg volt szórakoztató, de az összekötő szövegek miatt is. Most zenekarral jössz. Ez azt jelenti, hogy teljesen más hangulatú műsorra számíthatunk?
– Igen. Ez egy dinamikusabb műsor, kevesebb, bő lére eresztett monologizálással. Sokkal több táncoltatással – remélhetőleg. Igaz, ehhez kell majd a közönség is.
– Az utóbbi hetekben nagyon beindult a Lóci játszik szekere. Március elején Fonogram-díjasok lettetek, mint az év felfedezettjei. Aztán kiderült, hogy az idei Nagy-Szín-Padra is beválogattak benneteket. Pár napja pedig az Index Stenk rovatának 30 legjobb dala között tűntetek fel. Mi történt? Sok év munkája kezd beérni?
– Valóban hihetetlenül indul ez az év, sorra jönnek az elismerések. Holott a tavalyi évre sem panaszkodhattunk, hiszen a turné minden állomásán fantasztikus sikert tudhattunk magunkénak, megnyertük a Veszprémi Utcazene Fesztivál közönségdíját, ráadásul az év végén sikerült összedobni egy második nagylemezt is, amit nagyon szeretnek a rajongók. A munka nagyon fontos hozzávalója a sikernek, és úgy látjuk, most van az a pillanat, amikor még véletlenül sem szabad hátradőlni, mert végre lehetőségünk van „nagyban játszani”.
– Készültök azért valami nagy dobásra? Új lemez, nemzetközi turné, esetleg a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlanhoz hasonló film?
– De jó is lenne egy Nehéz nap éjszakája Lóci játszik módra! Volna mit mesélnünk, az biztos. Most elsősorban a Nagy-Szín-Padra készülünk és a budapesti PARK nyitóhétvégéjének koncertjére fókuszálunk, ahol Rúzsa Magdival állhatunk majd egy színpadon.
– Mivel készültök a Nagy-Szín-Padra? El tudjátok magatokat képzelni a VOLT vagy a Campus legnagyobb színpadán?
– Amikor aktív fesztiváljáróként csodáltam a nagyszínpados fellépőket a VOLT-on, bizony megfordult a fejemben, hogy egyszer én is szívesen állnék ott. Ez az álom most szinte elérhető közelségbe került. Mindent meg fogunk mozgatni, hogy sikerüljön.
– A veled játszó formáció, akik Lócival játszanak állandó, vagy vannak benne olykor változások?
– Amióta nagyzenekarrá vált a Lóci játszik, változatlan a felállás. Nagyon fontos, hogy mind egy irányba haladjunk, és amikor én tévedek el, a fiúkra tudjam bízni magam. Ennél jobb zenészcsaládot szinte kívánni sem kívánhatok magamnak. Nagyon szeretek mindenkit a bandából. Még a sofőrünk, a hangmérnökünk és a road-unk is mindig ugyanaz, a menedzsmentről nem is beszélve. Hiszek a kitartó csapatmunkában.
– A szolnoki koncert egy turné része vagy egyszerűen jöttök, mert újra meghívtak a Tisza moziba?
– Mivel tavaly tavasszal és ősszel is végigszántottuk az országot egyszer a Margaret Islanddel, egyszer pedig a Bagossy Brothers Company-vel, most inkább olyan helyekre próbálunk eljutni, ahol egy különleges műsort tudunk bemutatni nagyobb odafigyeléssel. Ezen a néhány kivételes állomáson olyan részelemeket is ki fogunk próbálni, amit a „nagyközönség” majd csak a nyáron láthat a koncertjeinken.
– A klasszikus Lóci dalok mellett elhangzanak-e Szolnokon új vagy eddig még nem nagyon játszott szerzemények?
– A második lemez majdnem összes dalát el fogjuk játszani, mert szerintem sokkal jobban leképeznek minket jelenlegi formánkban. Táncoltatós, szólós, de közben okos is marad a műsor.
(Lóci játszik koncert március 24-én 21.30-tól a Tisza moziban)
