(Nyári ismétlés: Ez a cikk 2017. május 5-én jelent meg először.)
Sokáig csúfította Szolnok Tallinn városrészét a Kandó Kálmán tér közepén álló mozi, amit véletlenül a város alapításának 900. évfordulóján avattak fel. Az utolsó filmvetítést bő egy évtizede tartották benne, hogy aztán 2012-ig szórakozóhelyként funkcionáljon. Bezárása után pusztulásnak indult, hajléktalanok és unatkozó fiatalok vették birtokba a tárva-nyitva lévő épületet. Jelenlegi tulajdonosa nagyjából egy éve kívülről rendbe hozatta, bár pontosabb úgy fogalmazni, építészetileg lezárta, így ablaktalanul leginkább a Lenin-mauzóleumra emlékeztet. A földszintjére ma már egyedül fényt beengedő üvegezett bejárati ajtaján azonban nemrég feltűnt a felirat: eladó. Kérdés, mire lehet alkalmas ez a 42 éves épület, aminek érdemes felidézni a történetét.
Az akkor már bő két évtizede létező Vosztok városrész mozijának története 1973 kora tavaszán indult. A város és a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat illetékesei ugyanis arra a megállapításra jutottak, hogy a meglévő két vetítőhelye – a Tisza és a Vörös Csillag – kevés az igények kiszolgálására. A vállalat ezért úgy határozott, hogy olyan új, korszerű mozit építtet, ahol legalább 300 nézőt lehet leültetni. Még annak az évnek a nyarán meg is született a döntés, hogy a 10-12 millió forintosra becsült beruházás lebonyolításával a Szolnok megyei Beruházási Vállalatot, a kivitelezéssel pedig az ugyancsak helyi Építési és Szerelőipari Vállalatot (ÉPSZER) bízzák meg. Az első hírek arról szóltak, hogy az átadót még 1974 harmadik negyedévében megtartják.
Az építkezés azonban csak 1974 októberében indulhatott, ugyanis menet közben kiderült, hogy a kiszemelt telek alatt a környék házait ellátó fűtési fővezeték húzódik, aminek áthelyezése nélkül nem lehet alapozni. Ezt azonban az ÉPSZER valamiért nem tudta elvégezni, így arra vártak, hogy a csöveket alig pár éve lefektető 43-as számú Megyei Állami Építőipari Vállalatnak (ÁÉV) legyen kapacitása a munkára. A nem várt nehézség ellenére a következő céldátum 1975. május elseje lett, amivel kapcsolatban már a premierfilmet is tudták. Ám annak ellenére, hogy például a belső faburkolatot készítő szocialista brigádot 1975. április 4-én kitüntették, az ígért átadót két hónappal el kellett halasztani. A Szolnokkal akkor már legalább hét éve testvérvárosi kapcsolatban lévő Észt fővárosról elnevezett mozit így 1975. június 23-án adhatta át Kukri Béla, a városi tanács elnöke, kvázi Szolnok első embere. Majd bemutathatták A lovag végakarata című észt játékfilmet.
A végül közel 13 millió forintos beruházás eredményeként egy valóban korszerű, 340 férőhelyes mozit adtak át. A 224 négyzetméteres, piros műbőrborítású székekkel berendezett terem ugyanis nemcsak vetítésekre volt alkalmas, de akár színházi produkciók vagy konferenciák fogadására is. Arról nem is beszélve, hogy a 45 négyzetméteres vászon függönyét már automata mozgatta, ráadásul a terem légkondicionáló berendezéssel is fel volt szerelve. Körbe üvegezett előtere – amit büfé és ruhatár is kiegészített – pedig kiállításoknak is otthont adhatott.
Csupán érdekességként és a sokszor ostorozott korabeli viszonyok érzékeltetése miatt érdemes pár szót ejteni a mozi parkolójáról is. Aminek megépítésére az ÉPSZER valamilyen oknál fogva nem kapott engedélyt. Ám a mából nézve teljesen logikusan mégis nekikezdett. Ez azonban fájhatott azoknak, akik még a mozi építése előtt, társadalmi munkában rendezték a környéket, így gyorsan kiderült a turpisság, és a tanács leállíttatta a munkát. A kivitelező pedig félbe is hagyta az átadóra sem elkészült parkolót, és mindent hátrahagyva levonult a területről.
Úgy tűnik azonban, hogy a megyei premier-mozival – Vörös Csillag – azonos jegyárakkal (2, 4, 6, 8 forint) dolgozó filmszínház nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A megyei napilap hasábjain 1981-ben ugyanis arról panaszkodott Dajka Miklós, a moziüzemi vállalat igazgatója, hogy a Tallinn felépítése tekintélyes mennyiségű pénzébe került, ám kihasználatlan és veszteséges. Sőt, azt is hozzátette, hogy a Tallinn az egyoldalú tervezés jó példája. Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a Vosztokon lévő mozi felépítése presztízsberuházás volt 1975-ben, amit részben a városi jubileum, részben pedig a lakótelepek közművelődési intézményekkel való ellátásának előírása generált.
Az évtized végére azonban a Tallinn működtetése nyereségessé vált. Legalábbis 1993-ban, amikor a megszűnő moziüzemi vállalattól a város tulajdonába került az épület, ezt nyilatkozta Pásztor Éva, a vetítőhely vezetője. Egyébként a vezetésével, a dolgozók által alapított cég 1993 szeptemberében lett üzemeltetője a mozinak, amit nyolc évvel később 30 millió forintért meg is vásárolhattak.
Ekkor úgy tűnt, hogy a hosszú távon gondolkodnak az épületről, mert még a Néplap is bemutatta azt a nagyszabású tervet, ami szerint két szintet építettek volna az épületre – az elsőn irodák, a másodikon lakások kaptak volna helyet – a földszinti vetítőhely megőrzése mellett. Ez a terv azonban papíron maradt, miként a négy évvel későbbi felújításé is. A város ugyanis hiába pályázott az akkori kulturális tárcához a két helyi art mozi fejlesztésére – a Tisza mozié meg is valósult -, kiderült, hogy a Tallinnt birtokló cég felszámolását rendelte el a bíróság. Az elérhető archívum tanúsága szerint néhány héttel később, 2006 nyarán meg is szűnt a vetítés az utoljára 250, 300, 400 forintos jegyárakkal dolgozó Tallinn moziban.
Az elmúlt bő évtizedben volt arról szó, hogy valamiféle ifjúsági színház nyílik az épületben. Aztán a legendás Frakk Lazító működött benne, számtalan, országosan ismert zenekarnak szolnoki fellépési lehetőséget biztosítva. Ám ez a történet is véget ért 2012-ben. Majd következett a cikk elején már említett pusztulás, aztán az elmúlt év körbefalazása, hogy most ismét feltehessük a kérdést: mi lesz veled Tallinn mozi?
Az épület múltjával kapcsolatban érdemes még egy dologra felhívni a figyelmet. Az utcai villanyvilágítás elindulásának hazai centenáriumán a TITÁSZ elérte, hogy a mozi körüli teret Kandó Kálmánról nevezzék el. Majd 1988. november 23-án Kandó arcképével díszített emléktábla is került a Tallinn mozi falára, a bejárathoz közel. Ez az emléktábla túlélte az elmúlt évtizedeket és a bezárásokat, az épület szétverését, azonban az elmúlt egy évben nyomtalanul eltűnt. Vagy leverték, vagy befalazták, vagy valaki hazavitte. Mindenesetre jó lenne, ha moziplakát már nem is kerül erre az épületre, legalább ez a tábla újra láthatóvá válna.
(A fekete-fehér felvételek a Néplap archívumából származnak.)
