(Nyári ismétlés: Ez a cikk 2017. május 16-án jelent meg először.)
A gróf Batthyány Lajosról elnevezett közterületünk minden közhiedelem és hibás térkép ellenére sem a Baross utcától indul, hanem csak a Hősök tere távolabbi sarkától, azaz az SZTK mellől. Aztán átvág a széles Ady Endre úton, hogy onnan merőben más képet mutatva, egy erős jobbkanyar után, a Kút utcába torkolljon. Páratlan oldala csak az Ady után indul. A helyieknek ma már megszokott, de egy idegennek igencsak figyelni kell különböző szakaszainak egyirányúságaira.
Cseh Géza sokat idézett, szolnoki utcanevekről szóló 1991-es könyvében azt írja, hogy alsó szakaszát 1863 és 1894 között Rőtökör vagy Vörös Ökör néven emlegették. Ez az SZTK előtti téren egykor álló, nem éppen jó hírű kocsmára utalt, ami a XX. század elejéig a belvárost és a vasútállomást összekötő út mellett működött. Környéke akkoriban falusias, ritkás beépítésű, szérűskertes lehetett, ami majd csak a XIX. század végén, Szolnok első aranykorában kezdett megváltozni. Ez nem zárta ki, hogy a környék sokáig rossz hírű házairól, amolyan vigalmi negyed jellegéről legyen ismert, sokak által pedig átkozott.
Éppen ezért kicsit furcsa, hogy miközben Kossuth, Deák, Damjanich a főtér és a Városháza közelében kapott közterületet Szolnokon, az első felelős kormányunk feje az akkori külvárosban, ezen a nem éppen jó hírű környéken lett megörökítve. Mondhatni, egy rövidke – hiszen ekkor még csak az utca mai alsó szakasza lett átkeresztelve – falusias közterület kapta gróf Batthyány Lajos nevét. Bizonyítani nem tudom, de nem zárnám ki, hogy a döntés mögött a függetlenség párti, „Kossuth-hívők” állhattak. Akik talán megbocsáthatatlannak tartották, hogy bár Batthyány is a forradalom pártján állt, ám egyezkedni akart a Habsburgokkal, és akkor mondott le, amikor ez nyilvánvalóan kudarcot vallott. Sorsát így sem kerülhette el, és egyes történészek szerint az övé volt az első koncepciós per, aminek a végén a fővárosban álló Batthyány-örökmécses helyén kivégezték. Itt érdemes ismét megjegyezni, hogy fél évszázad alatt mekkorát tud fordulni a világ. Batthyányiról ugyanazon uralkodó idejében lehetett Szolnokon – és soká más városban – utcát elnevezni, aki alatt kivégezték.
Az utca igazából a XX. század első felében nem sokat változhatott, egyedül a 2-es számú telken álló, több mint százéves, díszes, sárgatéglás ház jelzi, hogy lassan a belváros része lett a terület. Ahol az ötvenes években felépül az SZTK, illetve a vízügyesek két társasháza, amelyek közül ma már csak a 10-12. szám alatt álló ismerhető fel. Valószínűsítem, hogy az utca Adyn túli szakaszát is ekkoriban csatolták a közterülethez azzal, hogy a korábban még Pozsonyinak nevezett kis zsákutcát a Kút utca felé megnyitották. Ezt követően, a hatvanas évek elején épültek azok a jellegzetes kockaházak, amelyek közül néhány még felfedezhető az Adyn túl.
Hogy kik építkezhettek ezen a belvárosban lévő kertvárosban, a hatvanas években, természetesen nem tudom. Mindenesetre, amikor néhány évvel ezelőtt közöltem egy fotót az akkoriban itt zajló, komoly útépítési munkáról, jött olyan megjegyzés, miszerint az akkoriban ritkaságnak számító, kertes házak előtti, átmenő forgalommal nem magyarázható útépítésre az itt élők státusza a magyarázat. Magyarán, ez lehetett Szolnok első káderdűlője.
Ugyancsak a hatvanas évekhez tartozik, hogy az utca régebbi, alsó szakasza akkoriban majdnem teljesen eltűnt. Az új belváros rekonstrukciós terve ugyanis a mai Boldog Sándor István körúttól a Kápolna utcáig terjedő szakasszal számolt, ahová a Vízügyi székházhoz és a Pelikánhoz hasonló modern épületek kerültek volna. Szintén okoskodás, de nem zárnám ki, hogy a Batthyány utca felső szakaszát azért alakították ki, mert számoltak a régebbi részének eltűnésével, miként egyébként Szolnok Deák Ferenc utcáját is elnyelte a város átépítése.
Végül a nagy beruházás kifulladt, így a Batthyány utca a hatvanas évektől az ezredfordulóig nem nagyon változott. Akkor azonban alsó végére odakerült a Szolnok Pláza hatalmas tűzfala, felső végén pedig lassan új tulajdonosokra találtak a kockaházak. Amelyeket azóta is vagy elbontják az értékes, viszonylag nagy belvárosi telkek miatt, vagy megpróbálják ötletesen átépíteni. Ezzel is bővítve az utca bő évszázadot átívelő „építészeti gyűjteményét”.
