(Nyári ismétlés: Ez a cikk 2017. május 31-én jelent meg először.)

A szolnoki Szövetség ABC felépítésének gondolata annak a mérnöknek a fejéből pattanhatott ki, aki papírra vetette a Móra Ferenc úti – korábban Zagyva-parti – lakótelep tervét. Ez valamikor a hatvanas évek elején, közepén lehetett, és biztos, hogy akkor még nem volt neve az áruháznak. Csak azt tudták, hogy egy 1800 lakásos, tehát nagyjából 5-6000 lakosú új városrész nem maradhat megfelelő kapacitású bolt nélkül. Hogy aztán a leendő, széles termékskálájú üzlet felépítésének és működtetésének az „édes terhe” mikor lett a megyei termelőszövetkezeteké, nem tudom, az azonban biztos, hogy 1969 elején már az ő beruházásukként írtak a majdani kereskedelmi egységről.

Aminek felépítése döcögősen indult. Nem azért, mintha a többségében éppen csak évtizede működő, a helyüket nagyjából ekkoriban megtaláló téeszeknek nem fűlt volna a foguk a feladathoz, hanem mert az építési telek nem állt még rendelkezésre. Az áruház helyét ugyanis a Tabán nyugati szélén, a valamikori Harcsa, Hajó és Háló utcák találkozásánál jelölték ki, ahol előbb az Ady Endre út új nyomvonalát és a szükséges közműveket kellett kialakítani. Közvetlenül azután, hogy az ott álló régi házakat – meg a környéken még vagy százat – szanálták. Ami egy konkrétan erről a területről szóló 1969-es tudósítás, illetve más szolnoki szanálási helyszínekről szóló cikkek alapján nem ment mindig egyszerűen. Mert vagy a bontásra ítélt házak tulajdonosai próbálták – teljesen jogosan – minél feljebb srófolni a lelépésük árát, vagy „vállalkozót” nem találtak a régi épületek elbontására. Így a Zagyva-parti lakótelep új kereskedelmi egységének az építése majdnem fél évtizedet csúszott. Amihez azért tegyük hozzá: az úgynevezett negyedik ötéves tervben majdnem egy tucat hasonló áruház épült Szolnokon.

A 900 négyzetméteres alapterületű, az akkor már az Ady Endre út 7. szám alatt lévő telekre tervezett áruház építését végül 1973-ban kezdték el. A kivitelezéssel annak ellenére a Szolnok megyei Építőipari Vállalatot bízták meg, hogy a beruházásban résztvevő szövetkezetek többségének ekkor saját építőipari melléküzemága – a fiatalabban kedvéért: részlege – is volt. Csakhogy például a Sztár áruház vagy a November 7. felüljáró – rékasi rámpa – építéstörténetei kapcsán tudjuk, hogy a hetvenes évek első felében komoly hiány volt a városban építőipari kapacitásból. Ennek ellenére az előregyártott vasbeton elemekből – ezek nyomai az utólagos szigetelés miatt ma már kívülről sem látszanak – összerakott áruház a terveknek megfelelően, 1974 karácsonyára megnyílt.

A beruházás gesztora végül a zagyvarékasi Béke MGTSZ lett, aminek legendás elnökét, Budai Kálmánt, valószínűleg nem kellett sokáig kérlelni, hogy vállalja el a feladatot. Budai ugyanis nem egyszerűen csak mezőgazdasági termékek, alapanyagok termelésében gondolkodott, hanem már a hetvenes évek elejétől Bábolnához hasonló integrációban, több lábon állásban, azaz a földektől a vevők asztaláig minden mozzanattal foglalkozó „vállalatban”. Nem véletlen, hogy a gyengécske szolnoki téeszeket az általa vezetett falusi szövetkezet kebelezte be, amire a mai napig emlékeztet a 9-es busz végállomásának az elnevezése.

A Szövetség ABC pontos bekerülési költsége ma már éppúgy kideríthetetlen, mint a „szövetségbe” beszálló tagok száma. Néhány hét eltéréssel ugyanis 7 millió 154 ezer és 11 millió forintos beruházási ár is megjelent a korabeli megyei lapban. Ami persze abból is adódhatott, hogy az elsőbe csak az épület árát, a másodikba viszont a nyugat-európai technológiát is felvonultató berendezések költségeit is beleszámolták. Az mindenesetre tény, hogy 90 vagy 130 új Zsiguli árába, mai áron nagyjából félmilliárd forintba kerülhetett a Szövetség. Amit az első hírek szerint még alig egy tucat, az átadáskor viszont már 44 TSZ és 5 kereskedelmi vállalat adott össze.

A boltrész mellett büféből is álló egységet 1974. december 16-án, délután háromkor nyitották meg. A kiemelt figyelmet jól szemlélteti, hogy a szalagátvágáson Gergely István megyei elsőtitkár és Hegedűs Lajos megyei tanácselnök is részt vett, akik a belkereskedelmi miniszter megbízásából Budai Kálmánnak a Belkereskedelem kiváló dolgozója címet adták át. A nyitó árukészlet 4 millió forint volt, és a disznótoros összeállítás és libamáj mellett még békacombot is kínáltak. Eredetileg azt tervezték, hogy a 44 dolgozó havi 3 millió forintos forgalmat bonyolít, ám már fél évvel később elérték a 7 milliót.

Emlékeimben legendás, nagyon jól ellátott boltként maradt meg a Szövetség ABC. Részben talán azért, mert megnyitása utáni évtizedben alig volt olyan év, hogy ne jelent volna meg kártyanaptárt az üzletről. Illetve mert ebben az időben a zagyvarékasi TSZ-hez hasonlóan a Szövetség volt a bezzeg ABC, ahová a Szolnokra látogató, elsősorban a szocialista és fejlődő országokból érkező vendégeket mindig elvitték, hogy lássák a „magyar csodát”.

A boltból és presszóból álló ABC sorsát minden bizonnyal a rendszerváltás, részben a TSZ-ek szétverése, vagyonának széthordása, illetve a hiánygazdaság helyébe lépő verseny pecsételhette meg. Igaz, a Szövetség még ugyanannyi ideig működött a rendszerváltás után is, mint előtte, azonban 2007. április 7-én kiszolgálták benne az utolsó vásárlót. És bár a külsején végeztek átalakításokat, illetve pár évente különböző ötletek is felmerültek a hasznosítását illetően, immár több mint tíz éve áll üresen Szolnok egykori legendás élelmiszer üzlete

(Régi képek forrása: Fortepan, Néplap archívum, kartyanaptara.hu)