(Nyári ismétlés: Ez a cikk 2017. június 27-én jelent meg először.)
Ha a Bihari Sándor utcába szeretnének autóval eljutni, akkor a Thököly útról a gyorsétteremnél kanyarodjanak le, majd szinte azonnal hajtsanak be jobbra, az első utcába. Az a szűk, páros oldallal szinte nem is rendelkező közterületünk viseli – minden valószínűség szerint – az 1855 és 1906 között élt festőművész nevét. Mivel párhuzamosan fut a Thökölyvel, a másik vége a Csokonai útba torkollik, a Vadász sörözőnél. Autóval és kerékpárral is érdemes óvatosan hajtani, mert Szolnok tágan vett belvárosában ma már ez az egyetlen csak útalappal rendelkező, azaz aszfaltozatlan utca. Ráadásul szűkössége miatt keskeny járda is csak az egyik oldalon vezet, amit itt-ott, kényszerből, parkoló autók foglalnak el.
Mindezek ellenére érdemes végigsétálni a Bihari Sándor utcán, ha némi fogalmat akarunk alkotni arról, milyen is lehetett a környék a XIX. század második felétől vagy száz esztendőn keresztül. Apró telkek, nyeregtetős, földszintes, alacsony házak, amik szép lassan adták át a helyüket a későbbi korok divatja szerint épült házaknak. A város 1927-es térképére pillantva azt is láthatjuk, hogy Szolnokon egykor itt voltak a legkisebb házhelyek, ami minden bizonnyal az erre felé élők anyagi lehetőségeivel függött össze. Miként az sem lehetett véletlen, hogy a gyorsétterem melletti benzinkút helyén egykor egy Vonó nevezetű kis zsákutca volt.
Cseh Géza sokat idézett Szolnoki utcanevek című könyve szerint 1894-ben lett az egykori Péli utcából – ami valószínűleg a környéken élő családra utalhatott – Bihari Sándor utca. Amivel több ok miatt is vitatkoznom kell. Egyrészt az erdélyi Rézbányán született, gyerekkorát Nagyváradon töltő festő, aki később Székely Bertalan mintarajziskolájában, majd a Képzőművészeti Akadémián is tanult, csak 1906-ban hunyt el a fővárosban, így kicsi az esélye annak, hogy halála előtt 12 évvel utcát neveztek volna el róla. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a Liba sorból is csak 1906-ban lett Thököly út, a Csordajáróból meg Csokonai. Továbbá a XIX. század végén még csak nagy történelmi személyeink kaptak Szolnokon utcát.
Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a külföldi tanulmányutak után hazatérő, és Deák-Ébner Lajossal 1885-86 körül Szolnokra kerülő festőről, aki 1902-ben részese volt a Szolnoki Művésztelep megalapításának, csak 1926-ban keresztelték el ezt a közterületet. Persze felvethetnénk, hogy a már említett térképen Bihary Sándor és nem Bihari Sándor utcát találunk, illetve a második világháború előttről származó, két helyen még ma is látható bástyás házszámtáblákon is az y-os írásmód látható. A magam részéről azonban osztom Cseh Géza azon álláspontját, hogy a Cigányvárosban igenis a romákat gyakran témájául választó, szolnoki kötődésű festőről nevezték el ezt a nem túl jelentős utcát. Aminek írásmódja az elmúlt évtizedek trehánysága miatt módosult. Tehát se nem Kispest hasonló nevű, költő díszpolgáráról, se nem az 1947-ben született, hasonló nevű festőről van szó.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy korának legjelentősebb kitüntetéseivel elismert festőről – akinek legismertebb alkotása a Bíró előtt című kép – valószínűleg csak Szolnokon neveztek el utcát. Ami ráadásul messze túlélte a névadó emlékét. Talán azért, mert egy alapvetően jelentéktelen mellékutcáról van szó, aminek páros oldala tulajdonképpen a Thököly páratlan oldalának kertvége, így senki nem akarta bolygatni, átnevezni. Sőt, azon se lepődnék meg, ha ma már néhányan azt gondolnák, hogy a Bihari utca egy részben már a határon túlra került országrészre utal.
