(Évzáró ismétlés: Ez az írás 2017. augusztus 28-án jelent meg először.)
A világ azon szerencsés részéhez tartozunk, ahol ma már teljesen természetes, hogy a csapból iható víz folyik. És bár a vízvezetéket már a rómaiak, sőt vagy másfélezer évvel korábban a közel-keleti öntözéses kultúrák is ismerték, igazán csak a XX. században kezdett mindennapossá, elterjedté válni a víz fogyasztóhoz szállítása.
Tudjuk, hogy Magyarországon már az Anjou királyaink palotáiban is csobogott a vezetékből víz – igaz, még csak a közeli forrásból -, sőt Mátyás udvarában is épült ilyesmi, ám az első, „tömegeket” kiszolgáló, igaz, még kísérleti rendszerekre a XIX. század elejéig kellett várni. Hogy aztán az iparosodás, a városiasodás, és a még mindig kitörő kolerajárványok egyre több várost kényszerítsenek arra, hogy a források, a fúrt kutak előtti sorban állás és a folyókból való meregetés helyett komolyabb vízellátásról gondoskodjanak.
Így volt ez Szolnokon is, ahol bár a 1893-ban még a Kossuth téren, 1894-ben az Eötvös téren, majd 1895-ben a Nemzeti Szállóban fúrattak artézi kutakat, a XX. század első éveiben már felvetődött a vízmű tervezés, illetve a Tisza vizének tisztítás utáni, vezetéken keresztül történő lakossághoz való eljuttatásának az ötlete. Amit a 25 ezer lakosú városban hamarosan tettek követtek, így 1910-ben elkészült a vízmű, majd az Eötvös téri víztorony, és a vízhálózat első méterei. És bár eleinte még a közterületeken felállított közkutak jelentették a vízvétel lehetőségét, lassan a szolnoki lakásokban is megjelenhetett a csap, a kád, a vízöblítéses vécé.
Egy évszázad alatt sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy mára Szolnok alatt 654,92 kilométer vízvezeték szolgálja ki a közel 73 ezres lakosságot. Csak, hogy érzékeltessük ennek a vezetéknek a hosszát, ez körülbelül annyi, mint Szolnok és München légvonalban mért távolsága.
Ezen az elképesztően hosszú vezetékrendszeren keresztül szolgálja ki a Víz és Csatornaművek (VCSM) a lakosság igényeit. Ami 2016-ban átlagosan 16.298 köbméter, azaz 16.298.000 – tizenhatmillió-kettőszázkilencvennyolcezer – liter volt. Érthetőbben: Szolnok minden egyes lakója, a tavalyi év minden napján, átlagosan 223 liter vizet fogyasztott. Azaz, ha ezt másfél literes palackokban kellene hazacipelnünk, akkor naponta 148 „üveggel”, tehát majdnem 25 darab hatos csomaggal kellene vásárolnunk. Már, ha csak egyedül élünk.
Természetesen vannak forróbb és hidegebb napok, amikor jóval többet, illetve kevesebbet fogyaszt a város. Mint a cikk elkészítéséhez segítséget nyújtó Víz és Csatornaművektől megtudtam, tavaly június 25-én fogyasztottuk a legtöbb vizet, összesen 21.432 köbmétert, amivel nagyjából tízszer lehetne feltölteni a Tiszaligeti strand sportmedencéjét. Újév napján azonban talán csak hatszor, ugyanis akkor alig 13 ezer köbméter víz folyt ki a város különböző csapjaiból.
És, hogy honnan ez a rengeteg – tavaly közel 6 millió köbméter, azaz 6 milliárd liter – víz? Hát a Tiszából.
