2025.10.14. (kedd)

Újra a Sóház utcai tuskókról

Újra a Sóház utcai tuskókról

Dátum:

Nagy híve vagyok a Sóház utcai, úttestbe süllyeszthető tuskóknak, amelyek esélyt adnak a Tisza-partnak. Működtetésével kapcsolatban már vannak fenntartásaim. A rapszodikusság okozta kellemetlenség csökkentésére pedig a Magyar utcai fejlesztés okán tennék egy javaslatot.

Szolnoki szemmel nézve meglepő, ám felettébb praktikus fejlesztés történt néhány hónapja a Magyar utca Kossuth tér felőli végén. Aki rendszeresen használja az Árkád presszó előtti parkolókat, annak talán már feltűnt az a digitális kijelzővel felszerelt tábla, amit a nagy parkolóból kivezető út torkolatába állítottak. Ez a parkolóhelyekre szerelt érzékelők segítségével arról ad valósidejű és pontos tájékoztatást, hogy a Magyar utca végén van-e még szabad hely. Azaz a szűk zsákutcába érdemes-e behajtani és esetleg potyára nézelődni, majd parkoló hiányában nehézkesen kitolatni. A nem túl bonyolult eszköz az elmúlt évek egyik leginnovatívabb parkolófejlesztése Szolnokon, némi rosszindulattal azt kell mondanom: csodálkozom is a megvalósításán.

Viszont némi reményt is táplál, hogy nem lenne teljesen esélytelen az egyébként elég sok adót és parkolási díjat befizető autósokra ügyfélként tekinteni, és mondjuk, valóban szolgáltatni nekik. Esetleg túllépve azon a XX. századi attitűdön, miszerint az autós örüljön, ha aszfaltút van a gumijai alatt, mert egyébként sem más a státusza, mint fejhető adóalany.

A szolgáltatás terén hatalmas előrelépésnek tekinteném, ha a Magyar utcai megoldásnál nem sokkal bonyolultabb technikai fejlesztésként a Sóház utcai, mozgatható útelzárók kapnának előjelzőket a városban. Már többször leírtam, hogy egyetértek a Verseghy gimi elé telepített útakadályokkal, sőt – mivel hidegen hagy a népszerűségem, kimondhatom – sokkal gyakrabban alkalmaznám, és például hétvégén teljesen kiszorítanám velük az ország egyik legnagyobb belvárosi parkjából a gépkocsiforgalmat. De ez egy másik kérdés.

A Sóház utcai akadályok fölött rendszeresen áthajtó autósként örülnék, ha a rapszodikusan használt akadályok állapotáról nem a Verseghy gimi valamelyik sarkán szereznék tudomást. Technikailag megoldható lenne, hogy a Tisza-híd belvárosi lábánál kijelző mutassa a tuskók állapotát. Így már a Szabadság téren el tudnám dönteni, hogy érdemes a Kossuth tér felé kanyarodnom vagy sem. Ha netán még a Hatvanas környékén is lenne egy ilyen kijelző, akkor nem a Verseghy sarkánál kellene bénázni, ha mégis fel vannak tolva a tuskók.

És milyen szép lenne, ha a Baross utca elején, nagyjából az 1-es parkoló torkolatánál, illetve a Centrumnál lévő zebránál is lenne egy-egy ilyen „tuskójelző”, mert akkor eleve nem kanyarodnánk rá a Szapáryra. És persze a Sóház utca végén is jó lenne egy, lehetőleg úgy elhelyezve, hogy a Templom utcából érkezők jó előre lássák, milyen irányba érdemes haladniuk.

Tudom, mindez némi befektetést igényelne a város részéről. De a parkolóórákba dobott pénzekből és a súlyadókból nyugodtan ki lehetne gazdálkodni azt a párszázezer forintot, amibe ez az öt digitális tábla, meg a tuskókhoz telepített jeladó kerülne. És esküszöm, az sem érdekelne, ha mindezt szalagátvágás, ünnepi beszédek kísérné, miként az sem, ha szép csendben, csak úgy valóban a választópolgárok szolgálata miatt készülne el.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kinek a szemetem?

Heti dilemmám, hogy akkor vagyok-e politikailag korrekt és szociálisan érzékeny, ha szó nélkül tűröm a kukánk többek általi, többszöri áttúrását, vagy akkor, ha jelzem, ez nemcsak kellemetlenséget okoz nekem, de nem is oldja meg a nehéz sorsúak problémáit. Inkább nem is lomtalanítottam.

Múló eszközök

A napokban tűnt fel, hogy Szolnok utcáiról is mennyire eltűntek a telefonfülkék. Ahol meg esetleg még van, abban pedig nincs telefonkönyv. Amikből egykor dísztáviratokat is lehetett válogatni. És remek lenyomatai voltak a város életének. Egykor nélkülözhetetlen eszközöket siratok.

Szolnoki kiegyezés

Bár egyetlen naphoz sem tudjuk kötni a Kiegyezést, talán nem túlzás május végén, június elején beszélni erről a 150 évvel ezelőtti eseményről. Amit szerintem a mai Szolnok egyik születésnapjának is tekinthetnénk. Ezért fáj, hogy sem Deák Ferenc szobrunk, sem nevét viselő közterületünk nincs.

Arany(lakto)os tévedésem

Négy hónappal ezelőtt, amikor babrálni kezdtek a Tiszaliget bejáratánál, a belvárosi híd tövében álló, néhai Aranylakattal, azt írtam: "minden megoldás jobb lehet a jelenlegi helyzetnél". Be kell látnom, tévedtem. Mindig van lejjebb! Mit tehetek? Újra mantrázom, hogy ez így gyalázatos.