2025.08.27. (szerda)

Lesz még Trabant?

Lesz még Trabant?

Dátum:

Bízom benne, hogy nem én okoztam a bajt. Csak a szeméteffektus érvényesül. Azaz, egy eldobott papírgalacsinból is könnyen lesz szeméthegy, mert ha egy ott lehet, mi a baj a sokkal. Szolnok legrégebbi terén, városképileg legfontosabb pontján. Jó állapotú 601-es Trabit keresek.

Fel lehet-e áldozni párezer forintért egy lassan ezeréves város legrégebbi terét? Ér-e annyit az önkormányzat vagy a közútkezelő saját bevételi sorának minimális növelése, hogy azért érdemes odadobni a városképet? Ha ezen a helyen bármi megtehető – azaz kitehető -, akkor Szolnok más pontjain korlátozható-e a hirdetések szabadsága? Az autómosó, a matractisztító és az autószalon mellé kirakható-e szexshop, bálabutik vagy távgyógyító hirdetése? És, ha nem, ugyan miért nem? Hány molinót bír el még a korlát, azaz hányat hajlandó engedélyezni az, akinek ehhez joga van? És ha tudnánk, ki ő, megkérdezhetnénk: nyugodtan alszik?

A blogSzolnok AKB – A Kivert Biztosíték – rovatában alig másfél hónappal ezelőtt háborogtam amiatt, mert a belvárosi Tisza-híd Szabadság téri felhajtójához kikerült egy autómosó molinója (2. fotó, ami hat hete készült). Akkor tényleg azt gondoltam, maximum egy-két hétig lesz ott ez az alternatív hirdetés, és nem fordulhat elő, hogy mások is engedélyt kapnak a korlát használatára. Még vicceltem is azzal, hogy ellenkező esetben, előbb-utóbb akár még használt Trabantot is hirdethetnek ezen a helyen. Az élet ismét bebizonyította, hogy végtelenül naiv vagyok, és Szolnok működtetői az enyémtől eltérő elveket vallanak. De hát nem vagyunk egyformák.

Nekem mégis az a véleményem, hogy a szolnoki Szabadság téren – aminek a közepén a szolnoki csata emlékműve áll, ami az elmúlt években a növényeknek és a házak tatarozásának köszönhetően a város egyik vállalható kapuja lett – nincs helye a közterületi reklámoknak. Most már azt mondom: semmilyen tartalmúnak. Sem ilyen sufnituning molinókon, sem lámpavasról lógó fityegőkön, sem különböző megállító-táblákon vagy más eszközökön. Mert szerintem vannak olyan helyek egy városban, ahová akkor se teszünk ki hirdetést, ha nagyon nagy elérést biztosítanak, és bármennyit lehetne érte kérni. A magam részéről ugyanúgy nem engednék reklámot például a templomok tornyaira, a temetők környékére, a városháza ablakára, az iskolák és óvodák kerítéseire, mint a városképileg fontos közterületekre. Mert nincs az a pénz!

Nekem. Mert úgy tűnik, van, akinek bármit megér némi előny. És ehhez sajnos a köz területeit kezelő partnerekre is rá kehet lelni. Nem tudom, kinek a tulajdona a Tisza-híd korlátja. A városé vagy közúté? Abban azonban biztos vagyok, hogy az én városomnak ezzel nem lenne szabad kufárkodnia. Illetve, ha nem a miénk, akkor megfelelő szabályozással meg lehetne akadályozni ezt az olcsójánoskodást. Tessék a meglévő, hirdetéseknek szánt felületeken, vagy a különböző médiumokban, netán a neten hirdetni! Lehet, hogy drágább, de mégiscsak korrektebb, mint kiskapukat keresgélni.

Tényleg nem szeretném felhívni az ügyeskedő vagy gyengébb lábakon álló vállalkozók figyelmét a Tisza-híd korlátaiban rejlő hirdetési potenciálra. Mert tény, hogy van benne. Ám, ha ilyen ütemben növekszik az oda aggatott molinók száma, akkor a jövő hónapban már huszonöt, decemberre meg 125 ilyen vacaknak kell ott helyet szorítani. Hiszen, hol a határ? Tiltja valami, hogy teleaggassuk a hídkorlátot hirdetésekkel? Valami szabály, netán a józanész, vagy valami egészséges lokálpatriotizmus? Nem? Hát akkor előre a kelet-indiai, fények nélküli Time Square címért! Hátha én is rábukkanok ott egy jobb állapotú Trabant 601-es hirdetésére. Kombi és limuzin kivitel egyaránt érdekel.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A 131. cikk után vakáció

Az elmúlt fél év legolvasottabb blogSzolnok cikke a Tárházról szóló volt. Mindezzel csak azért bátorkodom előhozakodni, mert folytatva a hagyományokat bő hét hetes nyári szünetre megy az oldal. Azaz a következő hetekben friss anyagok helyett ismétléseket talál a címlapon a kedves olvasó.

Cinikus majális

Amikor nincs évforduló, hajlamosak vagyunk megfeledkezni az 1986. április 26-án hajnalban történtekről. Amiről napokkal később szereztünk tudomást, és talán ma sem tudjuk pontosan, mi történt, milyen következményei voltak és lesznek. Mindenesetre Szolnokon is cinikus időkben történt.

Lépcsők alján

Aki látott már a szolnoki állomás aluljáróban, a lépcső alján kétségbeesett idős embert, vagy mozgásában korlátozottat, majd végignézte a felkapaszkodás küzdelmét, annak talán eszébe jut, mennyire más a világ gyalog vagy tömegközlekedve, mint Volgából, Octaviából vagy Passatból.

A Tiszaligeti strandot bezárni…

Játszhatunk a vesszőkkel (is). A Tiszaligeti strandot bezárni nem kell félnetek jó lesz. Csak ez a játék milliárdokba fájhat, és akár több nyárra strand nélkül maradhat a Tisza fővárosa, a vizek városa. A Dami emléke és Pécs rémképe kísért. Talán nem mind ellenség, aki gondolkodik.