2025.10.14. (kedd)

Színház Szolnokon

Színház Szolnokon

Dátum:

Köszönet az Aba-Novák munkatársainak, hogy ha egy estére is, de újra volt SZÍNHÁZ - így csupa nagybetűvel - Szolnokon. Őszintén: mindenki bánhatja, aki kihagyta a Csillagfényes estek sorozatban Bodó Viktor rendezésében és Keresztes Tamás parádés előadásában az Egy őrült naplóját.

Csak egy kicsit gondolkodtam azon, hogy érdemes-e egy olyan előadásról ajánlót írni, ami egyszer volt látható Szolnokon. Aztán arra jutottam, hogy mivel az előző színházi évad – méltán – legnagyobb szakmai sikere folyamatosan megy a fővárosban, és úgy tűnik vidéken is rendszeresen felbukkan, talán van értelme kedvet csinálni egy kis utazáshoz. A színházat, a kultúrát, a művészeteket üzleti alapon – azaz nem támogatásokért siránkozva, hanem jegyeket ténylegesen értékesítve – csináló Orlai Produkció Gogol adaptációjában ugyanis tényleg minden benne van, amit én a színházról gondolok. Ráadásul ez egy olyan produkció, amit minden tizenévesnek meg kellene mutatni, mert segítene abban, hogy megnyerjük őket a színháznak. Mert szerintem minden egyes előadásnak befektetésnek kellene lennie: a jövő nézőibe.

Nálam avatottabbak sok mindent leírtak már a színészként indult, aztán a kortárs színjátszás egyik fenegyerekévé lett, az alternatív és a kőszínházi szcénában is biztosan mozgó Bodó Viktor 2016 júniusában bemutatott rendezéséről. Így én csak arról az élményről beszélhetek, amit a saját szememmel láthattam október 20-án este, a szolnoki Aba-Novák Agóra színháztermében. Nem húzom: ez maga volt a színházi csoda. Ezért érdemes csinálni, ezért érdemes nézni!

Bodó rendezése megmutatta, hogy egy lassan kettőszáz éve játszódó – tehát nem az egyes helyeken ördögtől valóként emlegetett kortárs – történetet is lehet modern köntösbe bújtatni.

Amihez az kellett, hogy a teret, a tárgyakat, a fényeket, a hangokat partnerként, és ne környezetként kezeljék az alkotók. Popriscsin szegényes szobájának minden szeglete a szcenika csúcsa. A felszedhető padló, a mágnest rejtő fal, az impresszionista belsőben mozgatható bútorok, a kutyává változó cipő. Amit aztán maga a főszereplő borít fel, hogy a darab utolsó harmadában már a bolondok háza legyen. Ebben a térben minden tárgynak szerepe van, minden együtt játszik a másfél óráig egyedül dolgozó színésszel. Ruhává alakul az ágy, a függöny, a szárítókötél, semmi sincs véletlenül a szegényesnek tűnő szobában. Amit úgy világítanak meg, hogy néha azon kaptam magam, a lámpák helyét kerestem. Ráadásul a fénynek és az árnyéknak is szerepe, helye van ebben a monodrámában. Amit a hangok, a hangok forrása tesz igazán átütővé. Miközben a lassan becsavarodó orosz kisembert – Axentyij Ivanovics Popriscsint – alakítja Keresztes Tamás, arra is van ideje (figyelme, fegyelme, energiája), hogy a szöveg és a mozgások mellett loop pedálokkal keltse életre a belső hangokat. Valami jelzőt keresek ide, de tényleg nem találok szavakat.

Keresztes Tamás játékára meg főleg. Amit a testével művelt, annak minden pillanata tankönyvbe illő: hogyan tartja a kezét, a lábát, a nyakát, a fejét. A jelmezeihez és a díszlethez való viszonya – zseniális. Láttam már ezt a darabot Darvas Ivánnal és Tahi Tóth Lászlóval is, de azt kell mondanom: Keresztes Tamás beelőzte a legnagyobbakat. Hányféle hangon, micsoda ütemekben volt képes beszélni. Vagy éppen nézni és hallgatni. A hideg kiráz, ha felidézem.

Tizenöt éves voltam, amikor itt, a Tisza-partján megfertőzött a színház. Nem tudom, hogy előadást láttam már életemben. Bár néha elkeserítettek, elvenni a kedvemet soha sem tudták. És most újabb muníciót kaptam. Itt Szolnokon. Ha kihagyták – mert sajnos igen-igen foghíjas volt a nézőtér -, és akarnak még hinni a színházban, keressék Bodó Viktor Gogol adaptációját Keresztes Tamás előadásában. Megéri az utazást!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Anyám és… és?

Évente két olyan magyar filmnek kellene készülnie, mint a Tisza moziban is most futó Anyám és más futóbolondok a családból című alkotás. Nem azért, mert annyira jó, hanem mert a szépen fényképezett történetben rengeteg, nem feltétlenül ismert színész is feltűnhet, olykor fontos kérdéseket érintve.

Nem ajánlható

Az elmúlt két évben lényegében nem készült magyar film. Koltai Róbert Magic boys című alkotása láttán azt kell mondani: hála az égnek. Ezt a filmnek nevezett valamit sem a világhírű színészek, sem a Pindroch-Szabó Győző páros, sem az egykor jobb filmeket készítő Koltai nem menti.

Mint Giovanni kávéja

A színészek és a közönség miatt is remélem, hogy néhány előadás alatt összeáll az Anconai szerelmesek, mert a premieren olyan párhuzamosokat alkottak a színészek, a dalok és a jelenetek, amelyekről úgy tűnt, a végtelenben sem akarnak találkozni. Talán előbb sikerül, minthogy Giovanni jó kávét főz.

Isler nélkül is jó

A kiállítás címe költői, ami a megnyitó beszéd alapján nem meglepő. Sőt, ha abból indulunk ki, hogy a Habos isler és sarokház sokkal több embert vonzhat, mintha a Szapáry utca története, vagy a Jeles mesterek Szolnokon címet adja az új kiállításának a múzeum, akkor csak dicsérni lehet a választást.