(Évzáró ismétlés: Ez az írás 2017. november 16-án jelent meg először.)
A mai Nagysándor József utca bizonyos értelemben Szolnok egyik városszéli közterülete, amellyel párhuzamos utca Nyugatabbra már nincs is. Közúti szempontból igazi érdekessége, hogy egy része a 31125-ös számú állami út, ráadásul nagyjából a fele belterület – ötvenes sebességkorlátozással -, másik fele viszont a várostáblán túl található. És, ha mindez nem lenne elég, akkor mindkét vége a 32-es útba torkollik, ami úgy fordulhat elő, hogy ez a főút mindkét vasúti felüljárónkat érintve, a Mátyás király úton is áthaladva, lényegében egy nagy U-t leírva csatlakozik majd Abony közelében a 4-eshez.
A második világháború előtt készült térképeket nézegetve nekem úgy tűnik, ez az út akkoriban még nem létezett. Nem is lett volna logikus, hiszen, ha valaki Hatvan felől tartott Szolnokra, de meggondolta magát, és előbb akart Abony-Cegléd felé kanyarodni, ezt Újszász és Zagyvarékas környékén már megtehette. Szerintem a ma Nagysándor Józsefről elnevezett utat a város második világháború utáni terjeszkedése, illetve a vasúti és a közúti forgalom növekedése hívta életre. Az egyértelmű, hogy a Thököly úti – egykor November 7. – felüljáró megépítése előtt időt és életet menthetett, ha a sorompós kereszteződést az Abonyi út felé ki lehetett kerülni. Másrészt az is biztos, hogy a déli ipartelepek Jászság és Észak-Magyarország felőli megközelítését is segíthette ez az út, amit szerintem valamikor az ötvenes-hatvanas években burkolhattak le először.
Első nevét annak ellenére csak 1966-ban kapta, hogy Szolnok 1965-ben kiadott térképén nemcsak szerepel, de autóbusz is közlekedett rajta. Ez utóbbi arra utal, hogy addigra nemcsak TSZ majorokat lehetett ezen az úton elérni, de ipartelepeket is, ami egyébként máig a leginkább jellemzi ezt az utcát. Hogy miért éppen 1966-ban döntött úgy Szolnok Város Tanácsa, hogy Landler Jenőről (1875-1928) nevezi el ezt a közterületet, nem tudom. Az első világháború előtti szociáldemokratának, az 1918-as Nemzeti Tanács tagjának, a Tanácsköztársaság kereskedelmi, majd belügyi népbiztosának, a Vörös Hadsereg felvidéki hadjáratát irányító főparancsnokának ugyanis semmiféle évfordulója nem volt akkor. Ráadásul szolnoki kötődésére sem utal semmi, bár nem lehet kétségünk afelől, hogy többször megfordult a vasúti csomópontnak és tiszai közúti átkelőnek számító városban.
Az biztos, hogy a Landler Jenő út a szocializmus éveiben egy kisebb iparterülete lett a városnak. A szolnokiak szempontjából talán a legfontosabb – máig is itt létező üzem – a tömegközlekedési vállalaté, amelynek akkoriban korszerű telephelyét és emeletes irodaházát 1974-ben adták át. A Volán 7-es számú vállalata nemcsak tömegközlekedéssel foglalkozott, de komoly taxi és jóval nagyobb teherautó parkja is volt. Amikkel részt vettek az utca képét is alaposan átalakító szolnoki állomás építésében, hiszen ekkoriban készült el a rendező-pályaudvarra vezető vasúti felüljáró, ami alatt Szolnok leghosszabb közúti alagútja fut. És, amit soha se láttam még üresen, vasúti kocsik nélkül.
A 2,5 kilométer hosszú utca átnevezéséről 26 évvel később, 1992-ben döntött, akkor már a tanács helyett a városi önkormányzat. Egy olyan nevet választva, aminek legalább van köze a településhez, hiszen Nagysándor József (1803-1849) részese volt az 1849. március 5-ei szolnoki csatának. Az ezt követően tábornokká kinevezett Nagysándor József így nem kerülhette el sorsát. Aradon kilencedikként végezték ki, mint egykori császári tisztet kötél általi halálra ítélte a hadbíróság. Emlékét nemcsak Szolnokon és Aradon, de szülővárosában, Nagyváradon is őrzik, sokfelé viseli utca, iskola, sőt egy katonai egység is a nevét.
A szolnoki Nagysándor József utcában nem sokan laknak. Páratlan oldalának elején mindössze két lakóház áll, míg a párosra a Pletykafalu lakótelepe lóg ki. Az elhagyott épületek és itt-ott üresen álló telkek, a nem túl rendezett útszélek miatt nem nevezhetnénk a város egyik szép utcájának, viszont biztos, hogy gazdasági szempontból az egyik legfontosabb. Számtalan, valóban prosperáló cégnek van itt telephelye, sőt az immár az egykori kenyérgyárat is bekebelező Béres révén nemcsak szolgáltatók és kereskedők, de termelők is találhatók ebben a néhol szántóval határolt, a Kisgyepi-főcsatornát is keresztező utcában.
