Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a jelenlegi Sütő utca Tiszához közelebb eső, déli vége közel háromszáz éve lakott része Szolnoknak. Bár jó ideig a „városfalon”, a szűken vett városon kívül esett, és inkább szétszórt házak és kertek jellemezhették, a Ferences templom építésével felértékelődött. Erre utal, hogy az úgynevezett első katonai felmérés után készült szolnoki „térképre”, 1785-ben már rákerült. Ami nem meglepő, hiszen mint korábban az Óvoda utca – a Gatyaülep – kapcsán írtam, szerintem erre vezethetett a legrövidebb út a piactértől a város legnagyobb templomáig. A majdnem száz évvel később végzett második katonai felmérés után készült rajz pedig azt mutatja, hogy ha nem is alakult ki egyértelműen az utca vonala, néhány évtized alatt besűrűsödtek a házak.
Az immár több mint negyedszázada megjelent Szolnok város utcanevei című könyvben azt olvashatjuk, hogy e közterületnek a déli részét már 1863-ban is Sütő utcának hívták. Cseh Géza szerkesztő szerint azért, mert a Templom és a Sütő utcák sarkán állt egykor a Ferencesek sütőháza, ahol elsősorban a maguk számára készítettek pékárut. Ugyanakkor az északi részét – feltételezésem szerint onnan, ahol ma a Mészáros Lőrinccel egy kis téren összeér a két utca – Vadász köznek vagy Vadász utcának nevezték, ami Cseh szerint talán családnévvel lehet összefüggésben. Ugyanakkor azt is megemlíti, hogy még mielőtt az egész utca megkapta volna a ma is használatos elnevezését, a szolnokiak inkább Lopocsi köznek hívták, az utca közepe táján álló Lopocsi-féle vendéglő miatt. Ami 1926 után kezdhetett elkopni, amikor Szolnok több utcájának az elnevezését rendezte a helyi önkormányzat, és úgy döntött, hogy a Baross és a Templom utca közötti közterületet végig Sütő utcának nevezzék.
Ehhez azonban érdemes hozzátenni, hogy a Sütő utca déli szakaszának nyomvonala ekkor még nem egyezett a maival. Egy 1881-es kataszteri térképen jól látható, hogy az egykori Séta térrel – ma a Tisza mozival – szemben lévő utca nem nyílegyenesen tartott északnak, hanem két telek után egy komoly jobb kanyart írva, egy nagy S-betűt formázva haladt. Ennek az lehetett az oka, hogy a legfontosabb funkciója nem a főutca és a Tisza-parti rész összekötése, hanem a főtér és a nagytemplom közötti átjárhatóság biztosítása volt. Ezért is nyílt belőle egy kis köz, ami úgy ért ki a Szapáry útra, hogy vége majdnem az Óvoda utcával szemben volt.
Ennek a köznek az eleje nagyjából ott lehetett, ahol ma egy garázssor nyílik, vége pedig a jelenlegi óvodaudvar szélénél Nem véletlen, hogy az ott lévő Szapáry úti háznak az óvodakertre úgy néznek ablakai, mintha az egy sarki ház lenne. Ezt a közt egyébként 1894-től egészen az óvoda helyén lévő hosszú, földszintes polgárház elbontásáig, vagyis a hetvenes évek elejéig Szüsz köznek hívták. Cseh Géza szerint azért, mert itt lakott az a bizonyos Szüsz család, akiknek téglagyára az előző századforduló környékén a katolikus temető mellett működött, és a város 1927-es térképe is jelöli.
Hogy a Sütő utcának a déli részét mikor és miért egyenesítették ki, nem tudom, az azonban biztos, hogy 1960-ban már a jelenlegi nyomvonalán futott. És ebben az évtizedben épülhetett ide az első „modern” társasház, ami ma is ott szerénykedik az óvodakert mellett. Hogy aztán a hetvenes évektől folyamatosan épüljenek ide újabb és újabb többlakásos házak, eltűntetve az utca régi, falusias épületeit és hangulatát.
A Sütő utca elejének páros oldala lényegében a Szapáry utca hátsó fertálya. Innen nyílik a város legfurább belső udvara, amit autóval az 1-es ABC rakodóján, gyalog pedig a Szapáry legrondább házán keresztül lehet megközelíteni. De ide néz az Ipartestület hátulja, a néhai szabadtéri mozi gazos kertjén keresztül, illetve itt áll a Nemzeti Nagyszálló valamikori bálterme, azaz a Vörös Csillag mozi tömbje is. Az egykori Sütő köz – 2015 óta Kreutzer Balázs, ipartestületi elnök nevét viseli – sarkán pedig egy magánparkoló található. Páros oldalán két kivétellel ma már társasházak sorakoznak, illetve az óvoda hátsó bejárata és a Koltói valamikori technika tanterme düledezik. Páratlan oldalának végén inkább kisebb házak maradtak, északi részét azonban lassan végig elfoglalják a társasházak.
Bár „csak egy” mellékutcáról van szó, aki járt már erre, netán itt lakik, az pontosan tudja, ez egy forgalmas közterület. Reggel és délután a buszpályaudvar és a buszmegálló valamint a Tisza parton lévő iskolák között siető diákoktól hangos. Napközben a Sütő utca kis boltjai, étterme vonzza a forgalmat, illetve sokan erre próbálnak menekülni a Szapáry lassúsága elől. Ahogy pedig eljön az este, újra a fiatalok veszik birtokba az utcát, akiknek egyik fontos vonulási útvonala a Geng, az Aradi és a belváros között. Ennek nyomai leginkább szombat és vasárnap reggel érhetők tetten. De hát ez a belváros átka vagy varázsa.
