Szerintem jól ki van találva a hazai parlamenti választásnak az a része, hogy a voksoláskor mindenkinek két szavazata van. Egyrészt szavazhatok országos listára, amivel értelmezésem szerint kifejezhetem, mely politikai formáció, milyen irányba vigye az országot a következő négy évben. Ezzel kvázi véleményt is mondhatok akár a nemzetközi ügyeinkről, akár a határon túli kisebbségekkel kapcsolatos politikánkról, de az oktatás, az egészségügy, az igazságszolgáltatás, a rendőrség vagy éppen a halászat működéséről is. Másrészt szavazhatok egy helyi jelöltre, amivel meg elmondhatom, hogy ki az, akinek elhiszem a lakóhelyem felvirágoztatását, fejlődését, akire rábízom, hogy Szolnok tekintetében helyettem, a nevemben és az érdekemben döntsön a fővárosi Kossuth téren, továbbá a város és a környék legjobb lobbistája, kijárója legyen.
Nem mondom, hogy az országos listával egyszerű dolgunk lesz, de ott talán könnyebb a tapasztalatok, az érzelmek, az attitűd alapján választani. Meg, ha az ember nemcsak médiafogyasztó, hanem veszi a fáradtságot némi gondolkodásra, elhangzott mondatok összehasonlításra, a nála okosabbak elemzéseinek a meghallgatására, szerezhet némi támpontot ahhoz, mit is húzzon a szavazófülke magányában. Bár tegyük hozzá, három-négy hónappal a 2018-as országgyűlési választások előtt kutakodnia kell az embernek, ha kíváncsi a pártok egy-egy szakterületre vonatkozó elképzeléseire. Őszintén megmondom, a listás voksom esetében kevésbé érdekel, milyen nevek lesznek majd azon a bizonyos nyomtatott szavazólapon, mert inkább a logó meg az ahhoz kapcsolódó tartalom – mondjuk: program – lesz a döntő.
A másik szavazatommal azonban kicsit másként sáfárkodok. Persze ott sem lesz mindegy a logó, meg a logóhoz tartozó program, ám sokkal jobban érdekel a jelölt, a személy, az ember. Hiteles személyt keresek a voksomnak. Akit a múltja, a tettei, a megszólalásai, és más lehetőség híján, az ígéretei fognak a szememben hitelesíteni, és alkalmassá tenni arra, hogy a neve mellé tegyem az x-emet.
Ám ezen a téren tizenkét-tizenhat héttel a 2018-a országgyűlési választások előtt komoly bajban vagyok. Mert még mindig nem tudhatom, kik is indulnak Szolnokon a szavazatomért. Eddig egy pártról tudom biztosan, hogy kit akar indítani, mert a jelöltjük hónapok óta szórja az anyagait, tartja a fórumait. Egy másik pártról pár hete derült ki, hogy ki a helyi favoritja, bár hozzáteszem, nem vagyok biztos a dologban, mert csak egy véletlenül talált karácsonyi üdvözlőlapon olvastam a nevet, amin kissé meg is lepődtem. Igaz, ez is több annál, mint amit az országos sajtóban kardozó többi párt esetében Szolnokon tapasztalok. Mert az január elején még csak egy nagy nulla.
Ettől pedig kicsit úgy érzem, hogy semmibe vagyok véve, mint választópolgár. Nemhogy a véleményemre nem kíváncsiak az „értem dolgozni, politizálni” akarók – hisz, nem tudok ismeretlen jelölteket megszólítani -, de mintha nem is tartozna rám, kit is indítanak Szolnokon. Amit pár hónappal a választások előtt nem lehet azzal elsikálni, hogy még nem tudjuk a pontos időpontot. De, évek óta tudjuk, hogy az országgyűlési választásokat minden negyedik év április-május hónapjára tűzi ki a köztársasági elnök. Amire szerintem nem akkor kell elkezdeni készülni, amikor az elnök megtette a bejelentését. Hanem négy évvel korábban, amikor kiderült, az adott ciklusban ki lesz a körzet képviselője. Aki bejutott, annak azért, aki nem jutott be, annak meg azért, aki pedig nem akarja folytatni, annak amiatt, mert utódjára ilyen-olyan fényt vet a munkája.
Különben újra csak azt fogom érezni, hogy a képviselőjelöltjeim hülyének néznek, és csak arra a néhány másodpercre vagyok számukra fontos, amíg a nevük mellé teszem a keresztet. Amit kikérek magamnak. Négy évre választok képviselőt, legalább négy év folyamatos munkát, partnerséget, kapcsolatot várok az indulóktól. Mert az parasztvakítás, amikor hirtelen felindulásból elindul valaki a választáson. Hogyan? Milyen alapon? Persze a törvény nem zárja ki, de nekem pár hét vagy nap nem elég arra, hogy megismerjem, és kérdezzek. Mert vannak kérdéseim.
Például: Mikor újítják fel végre a szolnoki vasútállomást? Mikor mehetek végre Budapestre végig négysávos úton? Mikor épül meg a második belvárosi Tisza-híd? Milyen elképzelések vannak a városi közösségi közlekedés fejlesztésére? És akkor még csak a közlekedéssel kapcsolatos kérdéseket tettem fel. A helyi kultúra fontos beruházásairól, az oktatási intézményekről, a térség turizmusáról, a lokálpatriotizmusról, Szolnok múltjának óvásáról még nem is kérdeztem. Mert ezekkel is csak a saját mániáimat feszegetem. Amiből van még bőven. Ráadásul nekem az sem mindegy, hogy egy-egy kérdésre ki válaszol, mert a válaszokhoz szeretném passzintani az eddigi tetteket és megnyilvánulásokat is. Merthogy én ilyen macerás választó vagyok, aki nemcsak azon a vasárnapon tartja fontosnak ezt a dolgot.
Szóval, mint egyetlen egy szavazat tulajdonosa, szeretném jelezni, hogy ha valaki számít a voksomra, akkor itt lenne az ideje a névvel, arccal, programmal való bejelentkezésnek. Mert mérlegelni szeretnék. A demokráciához nálam ugyanis ez is hozzátartozik. Miként az is, hogy akár egyetlen szavazaton is eldőlhet egy mandátum sorsa. És mi van, ha az enyém?
