2025.10.14. (kedd)

Kórház a város szélén?

Kórház a város szélén?

Dátum:

Ez is eszembe jutott a Szolnoki Galériában nemrég megnyílt képzőművészeti kiállításról. Amivel kapcsolatban már az elvitte némi időmet, hogy kiderítsem, melyik Sebestyén Zoltán a kiállító. A képeken és a velük élő címeken kívül más információ nincs a helyszínen.

A Galériában nemrégiben megnyílt Folyamatosan lehet című kiállítás után némi időmet elvitte, mire a világháló segítségével kiderítettem, ki is az a Sebestyén Zoltán, ráadásul Munkácsy-díjas festőművész, akinek a művei bő hónapig láthatók Szolnokon. De csak azért, mert a névre és a festő szókapcsolatra indított keresés első eredményeként kiadott cikkben szereplő interjúalany azzal kezdte a beszélgetést, hogy van egy másik hasonló nevű és korú festőművész is. Tehát csak azt kellett valahogy kiderítenem, hogy az első találat alanya, avagy az általa említett másik művész munkásságának metszete érkezett-e Szolnokra. Persze kiállítás megtekintése után, a képek ismeretében könnyű dolgom volt. Így utólag már tudom, hogy a nálunk most kiállító Sebestyén Zoltán az, aki 1984-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, 1985 óta vannak kiállításai, tanított is, és 2003-ban lett Munkácsy-díjas.

És azt hiszem, ezért sem a művész, sem én, mint befogadó nem vagyok okolható.

Meg talán azért sem, hogy laikus kiállítás-látogatóként nem igazán tudtam értelmezni, feldolgozni és befogadni azt a huszonöt nagyobb és tizenkilenc kisebb festményt, amelyek most elfoglalják a Galéria falait. Amelyek némelyikén feldarabolt emberek, szerteszét heverő testrészek, nagyon absztrakt fejek, elsőre megdöbbentő tárgytársítások láthatók, többnyire lehangoló színekből kikeverve. Képzőművészetileg alulművelt, képzetlen, analfabéta vagyok, és csak kétségbeesetten igyekszem megérteni, hogy mégis mit akar a művész, mi a cél, az üzenet. Éppen ezért kapaszkodnék minden plusz információba. Na de csak a kép címe kevés. Még akkor is, ha ebben az esetben érzékelhető, hogy a festmény és a cím rendkívül szoros kapcsolatban áll egymással, sőt, az utóbbi igyekszik megértetni az előzőt. Ám nem mindig sikerül.

Ráadásul itt és most arra sem hagyatkozhattam, hogy van-e olyan kép, amit szívesen hazavinnék. Egyszerűen azért, mert kivétel nélkül nyomasztóak, már-már idegesítőek, bocsássanak meg: csúnyák. Megengedve, kiemelve, aláhúzva, hogy óriásit tévedek. Azért, mert senki nem vette a fáradtságot, hogy a kiállítás megtekintése közben fogja a kezem, vezesse a szemem, a gondolataimat.

Ezért ez így számomra csak 44 falra akasztott keret valami tartalommal.

Pedig milyen jó lett volna, ha mondjuk valahol a kiállítótérben elolvasható a művész életrajza. Vagy mondjuk a kiállítás kurátorának magyarázata, amiben felhívja a látogató figyelmét fontos részletekre, esetleg képekre, művészettörténeti összefüggésekre. Netán egy lejátszón meghallgathatom, mi hangzott el a megnyitón, hozzáértők miként méltatták a művészt és munkásságát. Mert nem hinném, hogy egy kiállítás csak a megnyitó közönségének készül, a következő hat hétben betévedőket pedig nem kellene útbaigazítani. A magam részéről ugyanis hiszek abban, hogy teljesen mást láthatok, ha kapok szempontokat, valaki fényt gyújt a fejemben.

Próbálok kibújót, magyarázatot találni, hogy vajon ez miért nincs így Sebestyén Zoltán, Munkácsy-díjas festőművész Folyamatosan lehet című kiállításán, Szolnokon. De nem találok. Így marad a remény, hogy a következő pár hétben mégis készül valami segédanyag ennek az önmagában nem könnyen megérthető kiállításnak a nem művészettörténészek általi befogadásához. Utalva a címre, miszerint Folyamatosan lehet? javítani is, például egy kiállításhoz hozzáadott értékeken.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szomszéd vár

A szakmabeliek biztos rendszeresen elmondják, hogy szomszéd város múzeuma nem is múzeum. A látogatókat meg ugyanennyire nem érdekli, hogy múzeumot, látványtárat, gyűjteményt vagy egy ügyesen összerakott turisztikai látványosságot látogatnak Rákóczifalván a Macimúzeumban.

A fiú, a lány és az ügyvédnő

A rendező szándéka szerint nem elsősorban a jó tíz évvel ezelőtti, szégyenletes romagyilkosságokról szól a Genezis című játékfilm. Nézőként viszont szinte lehetetlen szabadulni a párhuzamoktól, ami nagyon nehézzé teszi ezt a két órát. Hibái ellenére is fontos film.

Fiatalok, ha összejönnek

Egyetlen felesleges pillanat sincs a Hat hét című új, magyar filmben. Az elsőfilmes Román Katalin szinte minden képkockán jelen van, és meséli a gyermekét örökbeadó tinédzser iszonyatos szenvedését. Szakonyi Noém Veronika elsőfilmes rendező kezei alatt öreg rókákat lepipáló módon.

Kikérem magamnak

Makk Károly új filmjéért legalább kétszer fizettem. Egyszer, amikor a közös kasszából támogatták az elkészítését, másodszor pedig, amikor vettem rá két jegyet a Tisza Mozi pénztárában. Azon az estén ketten láttuk az Így, ahogy vagytok című új magyar filmet. Azok sem vesztettek semmit, akik nem csatlakoztak hozzánk.