2025.10.14. (kedd)

TVSZ (9.): A nem volt 1867-es földrengés

TVSZ (9.): A nem volt 1867-es földrengés

Dátum:

A Belvárosi Nagytemplom "építésének" 250. évfordulójára megjelent kiadványban lehet olvasni az 1867-es szolnoki földrengésről, ami miatt a templomtorony megdőlt. Azonban úgy tűnik, nem a föld mozgása, legalábbis nem az akkori volt az oka a dőlésnek. Tanultam Valamit Szolnokról.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. február 27-én jelent meg először.)

A 2004-ben, a Belvárosi – hivatalosan Szentháromság – Nagytemplom mai alaprajza kialakulásának 250. évfordulójára jelent meg az a kiadvány, amelynek 8. oldalán a következő olvasható: „Földrengés. 1867-ben Szolnok alatt megmozdult a föld. A város házai épek maradtak, de a torony elhajlott keleti irányba a Belvárosi iskola felé.” Ez alapján magam is tényként kezeltem, hogy a kiegyezés évében Szolnokot földrengés rázta meg, amely olyan erősségű lehetett, hogy az akkor már 110 éve álló hatalmas tornyot is kimozdította a helyéről. Amit aztán „Kleinwachter János királyi mérnök merész terve… kényszerített, hogy eredeti helyére visszaálljon”.

Gondoltam, a Tanultam Valamit Szolnokról rovat kiválóan alkalmas lehet arra, hogy a város eddig ismert legnagyobb földrengéséről írjak. Megpróbáltam kideríteni, mikor is lehetett ez a nevezetes rengés, amiről úgy hittem, biztosan említést tesznek róla akár a geológiával, akár az építészettel foglalkozó szakirodalomban. Azonban úgy tűnik, hogy 1867-ben csupán egyetlen jelentősebb földrengés volt Magyarországon, mégpedig Heves megyében, a Mátra túlsó oldalán, Pétervásárán. A szeptember 22-ei esemény kapcsán az ijedtségen kívül egyetlen komolyabb kárról tesznek említést, a pálfalvai templom sérüléséről.

Nem adtam fel. Úgy tippeltem, csak az évszámmal lehet gond. Azonban komolyabb rengés az előtte való években nem volt a környéken: 1865. január 9-én, Nagykőrösön, 1866-ban Kazáron, majd 1868. június 5-én Jászapátiban jegyeztek fel kisebb károkat okozó földmozgásokat. Aztán pedig Jászberényben, ami 1868. június 21-én már nagyon súlyos áldozatokkal járt, és akár Szolnokon is éreztethette hatását. Csakhogy akkor már valószínűleg zajlott a torony „helyrebillentése”.

Kutakodás közben azonban rábukkantam Dr. Selmeczi László Reng a föld – Feljegyzések a Szolnok megyei földrengésekről (Jászkunság 1956. 2-3. szám) című munkájára, ami egyértelművé tette, hogy az 1867-es szolnoki földrengéssel valami nem stimmel. Valószínűsíthető, hogy egyáltalán nem is volt, főleg, hogy a templomtornyon kívül semmi másnak a megrongálódásáról nincs „hír”. Ami valóban érdekes, ha figyelembe vesszük, hogy a várost elpusztító tűzvészekről, illetve a lakosságot tizedelő kolerajárványokról mennyi információ maradt ránk.

Akkor mi és mikor okozta a torony dőlését, amire vonatkozóan három helyen is találhatunk utalást? Az említett 250 éves kiadványban, Dr. Selmeczi dolgozatában – amiben Vidor Győző Szolnokról írt kiadványára is utal -, illetve a Szolnok Belvárosi Római Katolikus Egyházközség (szolkat.hu) honlapján. Igaz, a három „forrás”, három időpontot jelöl meg a dőlés dátumaként. Az első 1867-et, a harmadik 1867-69-et, a második pedig közel egy évszázados folyamatról ír.

Miután sehol máshol nincs nyoma az 1867-es szolnoki földrengésnek, azt kell feltételeznem, hogy a lassú, majdnem egy évszázadon át tartó dőlés állhat a legközelebb az igazsághoz. Dr. Selmeczi szerint a templom tornya már 1763-ban, a nagy komáromi földrengés – lásd Jókai Aranyember című művét – idején megrongálódott. Ezt tovább súlyosbította, hogy a ferences rendház háztörténetében (Historia Domus) található feljegyzés szerint 1770 tavaszán rendkívül magas volt a Tisza vízszintje, a kiöntött folyó a rendház kertjébe is betört. Időpont meghatározása nélkül az árvízre és a torony mellett húzódó árok vízzel való megtöltődésére a szolkat.hu-n is utalnak. Selmeczi azonban azt is hozzáteszi, hogy az 1780-as Pest környéki földrengés tovább rontott a helyzeten, így a torony XIX. században lényegében folyamatosan dőlt keleti, azaz a későbbi Belvárosi iskola irányába.

Feltételezhetjük, hogy a dőlés nem lehetett drasztikus, azonban 1867-re vagy olyan méreteket öltött, ami már veszélyes volt – olvasni arról is, hogy a torony a főoltárt is magával húzta -, avagy addigra jött össze a pénz a helyreállításra. Abban minden forrás egyetért, hogy a torony „megmentését” Kleinwachter János végezte, akit egyik helyen bécsi mérnökként, máshol királyi mérnökként, a harmadik helyen pedig állami segédmérnökként említenek. Ám a világháló segítségével nem lehet a nyomára bukkanni, mert, aki hasonló névvel kortársa az inkább térképész volt, igaz, a megyében is dolgozott. Ez persze nem zárja ki, hogy ugyanarról az emberről van szó. Aki a fenti források egybehangzó véleménye szerint elképesztő építészeti és statikai bravúrt hajtott végre: az alapok alá fúrva, az alapföld egy részét elhordva lényegében visszabillentettek a tornyot a mai helyére. És az 150 éve nem is mozdult meg. Nem vitatom, bár hihetetlen.

De hát ezért kell a Tanultam Valamit Szolnokról rovat. Ha már tudjuk, hogy nem volt földrengés, derítsük ki, mit lehet tudni Kleinwachter Jánosról és az ő minimum világraszóló építészeti bravúrjáról!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki fedeles kapuk?

Remélem, hogy ez egy létező építészeti jelenség! Szolnoki különlegesség? És akkor ezzel nagyjából mindent el is mondtam az általam "szolnoki fedeles kapunak" nevezett "dologról", amivel sokfelé találkozni a városban. De nehéz rendszerezni, megmagyarázni, megindokolni. Csak néhány kép.

Tükör a felnőtteknek

"Hazamegyek Szolnokra és cukrászdát nyitok." "Még az unokám is Szolnokon találja meg a boldogságát." Adynak csőcsonttörése van, de Alcsi, Szőlős Szanda és Szecska összefognak. Megkönnyezhető, kacagtató, szerethető jelenetek és tapsviharok az idei Ádámok és Évák ünnepén.

Kétkeréken a Millérre

A jövőben fontos négy kilométerrel gyarapodott a szolnoki kerékpárút-hálózat. Nyár óta a város legjobb bicikliútján lehet eljutni a Millérhez. Bízva abban, hogy előbb-utóbb akkor is lesz értelme ezt az utat használni, ha nem vagyunk horgászok, és cél nélkül se szeretünk bringázni.

Miért hagyjuk?

Elkeserítő, ahogy a Tisza mederpartjából napról napra többet lehet látni, miközben néhány hete még a füves területig ért a víz. A Zagyváról nem is beszélve, ami lassan állóvízzé vagy pocsolyává változik. Ha így haladunk, a "vizek városából" a kiszáradt medrek városa leszünk. De miért?