2025.08.27. (szerda)

A kék szolnoki

A kék szolnoki

Dátum:

Szolnok erősen torzított látképe 1975-ben egy 5 forint névértékű bélyegen jelent meg. A kék-fehér "kis kép" a Kádár-kor egyetlen olyan bélyege, amely a várost ábrázolja. Mivel nagy mennyiségben, mindennapi használatra készült, csak a tévnyomatok érnek viszonylag sokat.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. május 16-án jelent meg először.)

A bélyegkiadás monopóliumát élvező Magyar Posta 1972-ben kezdte el a Tájak Városok sorozat megjelentetését. Ennek első darabjai Salgótarjánt és Szarvast ábrázolták – 1 forintos, illetve 40 filléres névértékű bélyegen -, majd következett Tokaj, Kaposvár, Esztergom, Veszprém, aztán pedig 1975-ben Szolnok és Dunaújváros. Hogy a Posta illetékesei mi alapján döntöttek egy-egy település ilyen formán történő megörökítéséről, nem tudom, abban azonban biztosak lehetünk: Szolnok az első említésének 900 évfordulóján lett részese a sorozatnak. És bár akkoriban egy képeslapra ötvenfilléres, egy levélre pedig egyforintos bélyeget kellett ragasztani, nem a szolnoki volt a sorozat legmagasabb névértékű kiadványa, hiszen egy kaposvári változatért 7, egy veszprémiért pedig 20 korabeli forintot kértek.

A kék szolnokit az a Vertel József (1922-1993) grafikusművész tervezte, aki 1950 és 1992 között közel ötszáz (!) hazai és még legalább 200 külföldi bélyeget álmodott papírra. Ezzel az ország egyik legfoglalkoztatottabb bélyegtervezője volt, akinek a munkahelye sokáig a Pénzjegynyomdában volt, merthogy e mini „értékpapírokat” egy ideig szinte csak ott készítették. Vertel egyébként a Képzőművészeti Főiskolán Aba Novák Vilmos és Konecsni György tanítványa volt, és a későbbiekben sem csak bélyegtervezéssel foglalkozott, hanem rézkarcok, rézmetszetek, alkalmi pecsétek és emléknapok is köthetőek a nevéhez. Elismertségét jól mutatja, hogy aktív időszakában tizenöt önálló kiállítást, köztük többet külföldön rendeztek a munkáiból.

Hogy eközben járt-e valamikor Szolnokon, illetve az ország és a világ szinte minden pontjára eljutó szolnoki képecskéjét mi alapján készítette, nekem rejtély. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a Tisza-parton álló épletekről pontos képe – fotója – lehetett, miként abban is, hogy mesterien tudott tömöríteni. Aminek eredménye egy olyan szolnoki látkép lett, amilyet a való életben vagy fényképen soha sem láthatnánk.

A kép bal oldala a Belvárosi Nagytemplommal indul, amivel kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy a toronysisakról nem volt pontos felvétele az alkotónak. Rögtön mellette a Tiszaparti vagy a Pálfi középiskola épülete látható, mögötte a zsinagógával, távolban pedig az 1975-re éppen csak elkészült Vízügyi székházzal. Azt hiszem, lehetetlen olyan fotót készíteni a Tiszaliget felől, amin ez a négy-öt épület ilyen módon, egyszerre lenne látható.

Mindezek mellett, körülbelül a kép harmadánál már a Református templom látszik, majd a fák között valami emeletes épület – csak sejtem, hogy az a Verseghy akar lenni -, majd következik a Tisza szálló a jellegzetes kis tornyával. Mindezektől jobbra, már a bélyeg szélén még láthatjuk az Evangélikus templom tornyát, a távolban pedig – talán – az Ady Endre úti tízemeletesek bukkannak elő. A rajz egészét azonban a Tisza szálló mögé helyezett katonai tízemeletes uralja, amitől egy kicsit olyan hatása van az egész képnek, mintha Szolnokra az ilyen monstrumok lennének a jellemzőek. Bár, ha jobban belegondolok, egész komoly üzenetet tulajdoníthatunk annak, hogy a folyó parton – ahol egyébként egy hajó is horgonyoz – álló régi épületek mögött már ott magasodik az új, szocialista nagyváros.

A rajzra 1975-ben természetesen Szolnok szocialista címere került. Csak emlékeztetőül: a pajzsot a belvárosi Tisza-híd stilizált képe osztotta alsó és felső félre. Alul, a Tisza hullámai közül emelkedett ki az ötágú csillag, a híd és a víz fölött pedig a város történelmi jelképét, a fiókáit gondozó pelikánt láthattuk.

A kék szolnoki bélyeg egy-egy posta tiszta – tehát elvileg nem használt – darabjáért ma 80-100 forintot kérnek. Ha valakinél esetleg ívben van több ilyen bélyeg, az valamivel többre számíthat. A legjobban azok járhatnak, akiknek úgynevezett tévnyomat van a birtokában, ami az eredetinél kicsit világosabb kék, illetve a tervező neve és a kiadás évszáma finomabb vonalakkal rajzolt és rövidebbek, mint az „eredetin”. Én vagy nem láttam még ilyet, vagy nem tudtam megkülönböztetni a jó verziótól, bár a liciteket figyelve a különbség se óriási, se ritka nem lehet.

Azt mindenesetre elkönyvelhetjük, hogy az 1930-ban kiadott, a Hősök szobrát ábrázoló, 1 pengős szolnoki bélyeg után negyvenöt évvel jelent meg a városról a következő ilyen pici „értékpapír”.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki házak (21.): Alcsi állomás

A honi vasút szerelmesei illetve azok között, akik már a hatvanas években is igénybe vették Szolnokon a MÁV szolgáltatásait, köztudott, hogy a Verseghy út végén is volt valaha egy vasútállomás, pontosabban megállóhely. A sínek már nincsenek meg, az egykori állomásépület azonban még felfedezhető.

Lajtos kocsi a sétánynál

(NYI) Valami felújítás zajlott a Tiszaparti sétányon, 1963 őszén. A Városháza - akkoriban Tanácsháza - udvarát pedig 1965 kora tavaszán burkolhatták le. De folyt az építkezés az Áchim András úton és a Megyei Rendőr-főkapitányság mellett is a hatvanas években. Amiket egy ismeretlen fotós megörökített.

Régi szolnoki fotóhátlapok

Az előző századfordulón még volt hátlapja a fényképeknek. Amiket persze hivatásos fotósok készítettek. Akik egy kis reklámért nem mentek a szomszédba, inkább a portrék és a családi képek hátulján kínálták szolgáltatásukat. Szolnokon is. Például Szigeti, Ragács, Szabó, Halmos.

Utcasoroló (13.): Dr. Balogh Kálmán u.

(NYÁR) Magyarázatot nem tudok adni az okára, de Szolnokon sok utca viseli orvosok nevét, ami számomra szimpatikus. Ennél már csak az tetszik jobban, amikor egy közterület kifejezetten szolnoki kötődésű személyről van elnevezve. Ha pedig még köze is volt az illetőnek az adott utcához, az különösen kedves.