A három fázist megkülönböztetni képes, önmagát legalább szakembernek hazudó villanyszerelőt nem lehet találni ebben az országban, ám az új, uniós Általános Adatvédelmi Rendelethez (GDPR) értő szakértőből hirtelen annyi van, mint termékügynökből a rendszerváltás hajnalán. A felkent szakemberek – rejtély, hogy ezeket hol képezték ki hirtelen – pedig úgy állítják be május 25-ét, hogy ezen a napon vagy keresztre feszítenek mindenkit, akinek az e-mail fiókja egyetlen ismerőse címét is őrzi, avagy enyhítő körülmények esetén csak gályarabságra váltható gigabírságot rónak ki rá. Hacsak nem – mert persze mindenre van megoldás – azonnal szerződést kötünk egy korábbi sajtfondü ügynökkel, aki a kiróható bírság – mert ez egy nagy kamu – többszöröséért elkezd szabályzatokat gyártani, belső utasításokat kiadni, és még jobban gúzsba kötni az egyébként is végtelenül bürokratikus, döntésképtelen, mindenkitől rettegő magyar rendszereket.
Megúsztuk a kétezres átállást, nem dőlt össze a világegyetem a dátumváltás miatt. A maják jósolta világvége sem következett be egyik javasolt időpontban sem. De hogy május 26-án felkel-e a Nap Magyarországon, abban nem lehetünk biztosak.
Én azért arra tippelnék, hogy fel fog, hiszen akkor indulhat egy új népi játék, aminek egyébként szép hagyományai vannak a magyar néplélekben. A tavaszi szúnyog módjára felszaporodott GDPR-szakértőknek ugyanis annyit már feltétlenül sikerült elérniük, hogy az egyébként valós, sőt hasznos célokat megfogalmazó új uniós szabályról egy valamit mindenki tudjon: bárkit fel lehet majd jelenteni. A szomszédot, mert a noteszében ott a nevünk és a lakcímünk, a fodrászt, mert mobiljában őrzi a telefonszámunkat, gyerekünk iskoláját, mert évek óta adatokat gyűjt rólunk, az önkormányzatot, a rendőrséget, az államot, az ENSZ-t, a világegyetem alkotóját. Ha más nem is fog történni május 26-án, de jó eséllyel indulhatunk a világ legnagyobb feljelentői versenyén.
Aki viszont nem szeretne ilyesmivel foglalkozni, ellenben vevő egy kis populizmusra, annak sem kell szomorkodnia. Lehet hangosan szidni azt a megátalkodott, bennünket leigázó, csupa idiótából álló Európai Uniót, mert már megint olyan baromságokkal foglalkozik, mint amilyen a szabvány uborka mérete, meg a csirkeólak világítása volt. Azok a brüsszeli banditák csak azért vannak, hogy a mi rendben csordogáló életünket megakasszák. Mert csak jobb az, amikor az SZTK folyosóján elkiáltja magát a nővér, hogy Józsi bácsi béltükrözés, vagy a drogérialáncok a nyolc éves lányunknak intimbetétmintát küldözgetnek, a legnagyobb távközlési vállalatunkra hajazó csalók meg e-mailben nem létező számlák kifizetésére szólíthatnak fel naponta.
Annak ellenére, hogy nem történt egyéb, mint a korábbi szabályokat rendszerbe terelték, egységesítették, mi nem fogjuk megúszni, hogy ez az egész ne kerüljön nekünk nagyon-nagyon sokba. Az állami cégeknél már feltűntek a GDPR szakértők – nagyjából ügyvédi óradíjjal sarlatánkodva -, a magáncégek már szerződnek a semmiből előkerült, csodát ígérő szolgáltatókkal. Ám ne legyünk naivak abban a tekintetben, hogy mindezeknek a költségeit ki fogja kifizetni. Nem mondom, hogy e-mailben küldjék meg a választ, mert nincs joguk az e-mail címemet megjegyezni – még fejben sem -, és én sem ígérhetem, hogy a helyes megfejtők között bármit is kisorsolok, hiszen az GDPR magyar értelmezése szerint a tükörképem lábméretének ismerete is milliós büntetéssel fenyeget.
Pedig május 26-a után is folyhatna normális mederben az életünk.