2025.08.27. (szerda)

Tiszavirág-szindróma

Tiszavirág-szindróma

Dátum:

Vasárnap délelőtt tört rám. Amikor tudatosult bennem: vége, 360 napig kell várni a következőre. És hiába megyek le a térre, nem találkozok senkivel, nem ehetek egy jót a fák alatt, és a zene se szól. Lehet, hogy egy idő után megunnám, mégis jó lenne a kutyaharapást szőrével gyógyítani.

Eszem ágában sincs objektívnek lenni. Főleg, hogy vasárnap szabályosan szenvedtem, amikor láttam, hogy nincs már a helyén a Sóház utcai kapu, a Galéria mellől eltűntek az esernyők, a színpadok és csak pár bódé emlékeztet a Tiszavirág Fesztiválra. Vacsoránál meg rádöbbentem, hogy napok óta nem töltöttem otthon az estéket, és ez senkit sem zavart, mert lényegében a többiek is így voltak ezzel. A fiam kérdezte, mi volt idén más, hogy egy nap után ennyire hiányzik. Nem tudom. A programokat nézve a Tiszavirág Fesztivál mindig más, miközben belül, nekem ugyanaz marad. Különös hömpölygés.

Amit persze sült kolbásszal, friss kenyérrel és uborkával nyitottunk a fák alatt. Hogy aztán egyik este se maradhasson ki a rétes, amikből így se tudtam az összeset megkóstolni. És jött az új szerelem, a badacsonyi Léránt pincészet barrikolt vörösbora, amit második nap már ismerősként köszöntve töltött a gazda. Meddig lesz elég az utolsó napon vett palack? Lesz-e olyan jó íze, mint a Sóház utcán vagy a színpadok előtt bóklászva?

Ahol valamelyik este rájöttem a Tiszavirág Fesztivál egyik fontos értékére. Ami eddig is megvolt, csak nekem nem sikerült megfogalmaznom magamnak. Ám amikor éppen harmadjára néztem a ZAP Show-t, akkor a Pálinkaland legendás lakókocsijánál, eszembe jutott. A Tiszavirág olyan ajtó Szolnoknak a nagyvilágra, amelyen keresztül valódi művészek, a maguk valójában közlekednek. Az Örökség fesztivál mellett jelenleg ez az egyetlen eseményünk, amikor élő, nemzetközi produkciókat láthatunk a városban. Amikor, ha csak egy picit is, de részeseivé válhatunk a világ kulturális mozgásainak. A hideg kiráz, ha eszembe jut: a világ egy része, a maga valóságában – nem filmen, nem neten, nem elmesélve – ebben az öt napban köszönt be hozzánk. És viszik a hírünket más fesztiválokra, más városokba. A világba.

Miközben persze a magyar produkciókat is szeretni lehet. Nem tudom, mikor éreztem utoljára olyat, hogy egy koncert első hangjaira kiráz a hideg. Pláne harminc fokban. Márpedig Karácsony James ezt okozta. Úgy szólalt meg élőben, mint a negyven évvel ezelőtti, stúdióban kevert lemezeken. És ott voltak a fiatalok. Aurevoir meg Siklósi Örs rajongó lettem.

Örs produkcióját nézve arra is rá kellett döbbennem, hogy lassan felnő egy olyan szolnoki generáció, akiknek már alapélményük – és talán igényük – a Tiszavirág Fesztivál, akik azt tartják természetesnek, hogy amikor vége a tanévnek, valami olyan kezdődik a Tisza parton, amin ott kell, kint kell lenni. Akár matrózblúzban, az évzáró után a fűben ülve. Elővettem régi fesztiválos képeket. Akiket azokon még én vittem ki, ma már egyedül mennek, találkoznak, és szólnak, hogy majd jönnek. Az övék is lett a Tiszavirág Fesztivál.

Meg talán a hiánya is.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ifjúságunk pillanatai

Szolnokon töltött ifjúságom legjobb pillanatai elevenednek meg az Agóra földszintjén, az Ifjúságért Egyesület jubileumi kiállításán. Akinek mond az valamit, hogy Ifjúsági Iroda, ne hagyja ki. Mert hátha másokban is felmerül: a mi gyerekeink is megérdemelnének egy ilyen helyet.

Sétányoló

A Szolnoki Művésztelep és a Zagyva közé épített sétány akkor is a város része lesz, amikor többségünkre már emlékezni sem fognak. Éppen ezért erről az építményről a vártoronytól, a benne lévő kiállítástól és kávézótól valamint a Damjanich-szobor előtti tértől függetlenül is érdemes beszélni.

Holnap parkolni

A parkolni akaró autós olyan, mint a víz, a legkisebb rést is megtalálja a parkolási rendszerben. És bár a víz az élet alapja, pontosan tudjuk, milyen károkozásra képes, ha olyan helyekre is beszivárog, ahol semmi keresnivalója. Szolnok parkolási rendszerén jelenleg rengeteg a hasadék.

Választás harminc éve

Harminc évvel ezelőtt, március 25-én elég nagy volt a mozgás nemcsak Szolnok, de az egész országban, holott vasárnap volt. Mivel azonban az első, szabad választás első fordulóját rendezték aznap, közel 5 millió magyar indult szavazni. Idézzük fel, Szolnokon kikre voksolhattunk!