A blogSzolnok nyolcadik évadát tavaly augusztus 20-án kezdtem egy Album bejegyzéssel. Az azóta eltelt nagyjából negyvenöt hétben megírtam körülbelül 240-250 cikket, összehegesztettem megközelítőleg egymillió betűt, amiből kijönne két vaskos regény. Kiküldtem negyven hírlevelet, leveleztem több tucat olvasóval, olykor vitatkoztuk, többnyire egyet értettünk, néha meghatódtam. Azaz lényegében az elmúlt háromszáz napban mindig bütyköltem valamit az oldalon. Ha jól sikerült, több mint ezer – a legjobb napon négyezer – gépről keresték fel az oldalt. Ha meg nem, akkor száz körül volt az olvasók száma. Nem tudom, hány rendszeres olvasóm van, de tudok mondani magam kigondolta, nem minden alapot nélkülöző statisztikákat: az elmúlt bő tíz hónapban Szolnok minden lakója legalább kétszer olvasott valamit a blogSzolnokon.
Voltak vicces történetek. A megyei napilap online verziója novemberben közölt egy történetet az Eötvös téri víztoronyban lakó szellemről. Ami szinte szóról szóra egyezett a korábban általam kitalált, minden valóságot nélkülöző Szolnoki mesével. Álnéven, mint szellemkutató rákérdeztem a szerzőnél a történetre. Minden további nélkül azt a választ kaptam, hogy ez egy régi szolnoki sztori, amit a nagymamájától hallott, ezért írta meg. Majd, amikor jeleztem, hogy mindketten tudjuk, hazugság a válasza, hirtelen eltűnt a cikk az oldalról, de jött még valami homályos magyarázat, hogy igenis a nagymamájától hallotta. Lehet, hogy időutazó vagyok? Ja, bocsánatkérés nem volt.
És, ha már vicces történetek. Imádom a Facebookon mindent kommentelő, erősen ezüsthajú generációt. Az általam felrakott leadek alapján – legtöbbször a cikk elolvasása nélkül – magyaráznak, oktatnak, eligazítanak. A legszebb az volt, amikor ugyancsak egy Szolnoki mesében szereplő Cadillacről tíz perccel a történet bevezetőjének a megosztása után megírták, hogy kié volt az az autó. Amit kitaláltam, ami a fejemben született meg.
Nem is tudom, miért írom most le ezeket. Azt hiszem, a vakáció előtt nagytakarítás kezdődött az agyamban. Mert sok minden kijött belőle az elmúlt hónapokban, de azért sok forgács is benne maradt. És kell a hely a következő hetek élményfelvételének. Betűket kell betöltenem, amelyekből majd a kilencedik évadban táplálkozhatok.
Szóval június utolsó péntekén kimegy még egy hírlevél a héten megjelent írásokról, aztán 51 napra becsukom a boltot. Pontosabban ismétlő üzemmódra váltok. Az elmúlt tíz és fél hónapban megjelent cikkekből válogatok majd, friss írások helyett azok kerülnek a címlapra. Én meg? Mondhatnám, hogy két hónapon keresztül nem foglalkozok a blogSzolnokkal, csakhogy ez nem lenne igaz. Tudom, hogy előre fogok dolgozni az őszi megjelenésekhez. Mert ez egy napi hobbi, nem lehet leállni.
De tegyünk úgy! Mondjuk azt, hogy nyaralok én is, nyaraljanak Önök is. Pihenjenek, töltődjenek, gazdagodjanak! Aztán, ha lesz kedvük, augusztus 20-án és utána újra nézzenek be a blogSzolnokra! Köszönet az elmúlt nyolc és fél évért, köszönet az elmúlt hónapok olvasásáért!
