2025.11.30. (vasárnap)

Családi kör 2018

Családi kör 2018

Dátum:

Könyörgöm, senkit ne riasszon el a béna cím - Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) -, meg az "első, magyar, tini thriller" megjelölés! Az RLSM - rövidítsük mi is így - egy rettentő fontos témáról szóló, mai magyar dráma, eszméletlenül jó fiatal színészekkel. És a Tisza moziban is látható.

Ha bármelyik magyar tévécsatornán létezne még a monopol MTV-n két évtizeden át futott Családi kör című tévéműsor, akkor az talán ma olyan témákat boncolgatna, amikről a legújabb magyar mozifilm szól. Ebben az esetben pedig a nézőknek nem egyedül kellene feldolgozniuk azokat a problémákat, amelyek soha nem velük, hanem csakis másokkal, a szomszéddal és más gyerekeivel esnek meg, hanem a film utáni beszélgetésben szakemberek segítenének ebben. Így esetleg több szó esne az elszabadult kommunikációs eszközökkel elkövetett, olykor mégis az utolsó utáni pillanatokig titokban maradó zaklatásokról, megalázásokról, lelki megnyomorításokról.

Nagyon nagy kár, hogy Schwechtje Mihály – korábban az HBO Terápia sorozatának a rendezője – első egészestés moziját a filmes portálok az „első, magyar, tini thrillerként” próbálják eladni. Ezzel ugyanis pont azt érik el, hogy a tizenévesek messziről elkerüljék, miként a krimik iránt kevésbé rajongók és a magyar filmektől meg ódzkodók még a jegyváltás gondolatát is elhessegessék. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 – a címből minimum egy vessző és a végéről egy felkiáltójel hiányzik – cím is pont annyira béna, ami a valódi célközönség elriasztásához kell. Nem is értem, miért kell egy egyébként elsőosztályú, rettenetesen fontos, a mai, magyar valóságról szóló filmet ilyen hülye apróságokkal tönkre tenni.

Nem mondom, hogy nem segített volna az RLSM-en – sok helyen így rövidítik a béna címet -, ha nem ugyanaz a forgatókönyvíró és a rendező. Mert akkor talán kikerült volna a filmből az a 15 perc, ami itt-ott vontatottá és unalmassá teszi, holott ezek nélkül a témához és a szereplőkhöz passzoló pörgős magyar dráma születhetett volna. Ám azonnal hozzá kell tennem, hogy ezzel az egyetlen hibájával együtt is ez a film az elmúlt évek egyik legfontosabb hazai, kortörténeti játékfilmje, amire csoportosan ültetnék be minden 12-25 évest, és valamennyi oktatási intézmény összes szülőértekezletét. És előre vérzik a szívem, hogy a Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 – borzasztó leírni – a Vesztettek sorsára fog jutni, és inkább megy adóforint a Valami Amerika 4-re, mint hasonló alkotásokra.

Nem szeretném a történet fordulatait lelőni. Legyen elég annyi, hogy egy középiskolában egy diáklány beleszeret az angoltanárába, aki távozik az iskolából, és neten tartják a kapcsolatot. Közben a lány körül feltűnnek korban hozzáillő fiúk is, ám a netre felengedett dolgok egyszer csak illetéktelen kezekbe is eljutnak. Remek és fordulatos a forgatókönyv, ami ráadásul úgy van felépítve, hogy simán félrevezet, simán gyűlölsz vagy szeretsz szereplőket, amíg el nem jön az újabb váltás. Ehhez remekül használják az alkotók az idősíkok közötti ugrásokat.

Ám azt hiszem, az egész film csúfos bukás lenne a tizenéveseket alakító szereplők nélkül – akik zöme gyaníthatóan valóban tizenéves. Itt ugyanis nem béna dialógokkal, mimikákkal, esetlen mozgásokkal, ciki jelenetekkel fűszerezett, laza felnőttek által trendinek gondolt pillanatokat látunk, hanem vérprofi játékot. Nem tudom, mit csinálnak ezek a fiatalok, de hogy a színészettel kellene foglalkozniuk, abban egészen biztos vagyok. Szeretném, ha néhány éven belül a legnagyobbak között említhetnénk a főszereplőt alakító Herr Szilviát, a két kortárs fiút, Vajda Kristófot és Rácz Dávidot, de Lénárt Judit nevét is jó lenne még sokszor hallani. Minden bizonnyal nem őstehetségek, de jó kezekbe került, jól formálható leendő színészek. Akik nemhogy méltó partnereik a felbukkanó szülőknek – Mácsai Pál, Rezes Judit, Schell Judit -, de esküszöm, lejátsszák őket a vászonról.

A Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 – ne vagyok hajlandó leírni, csak másolgatni – egy olyan film lett, amiről nem lehet úgy kijönni, hogy ne beszélgessünk róla (akár napokig is). Mert tökéletes bepillantást enged a fiatalok virtuális világban zajló, ám a mindennapokat pokollá tevő hétköznapjaikba, amiknek a szülők csak kívülállók és értetlen mellékszereplői lehetnek. A tanárokról nem is beszélve, akikről sajnos szerintem a kelleténél kevesebb szó esik ebben a filmre írt konfliktusban. A magam részéről inkább erre szántam volna azt a plusz 15 percet, ami a mostani verzióban felesleges. Mert akkor tényleg csillagos ötös lett volna a RLSM.

Bár, ha jobban belegondolok, Schwechtje Mihály játékfilmes debütálása így is nagyon erősre sikeredett. Amit nálam csak erősít, hogy a filmzenék jelentős részét fiatal, magyar zenekarok – Fran Palermo, Jónás Vera Experiment, Deep Glaze – adták.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Maradj otthon mozi: A szocializmus királysága

Erdőss Pál Adj király katonát! című játékfilmje egy olyan alkotás, aminek legalább két részletével, mint dokumentumfilmmel találkoztam azelőtt, hogy magát a filmdrámát láttam volna. Ráadásul olyan zenei ritkaságok bukkannak fel benne, mint néhány korai Neoton dal angol verziója.

Mucsi és a fiatalok

Mucsi Zoltán felkérése A fösvény címszerepére nemcsak neve és szolnoki múltja miatt volt remek ötlet, de színészi játéka és a fiataloknak teremtett lehetőségek okán is. Szabó Máté szövege és rendezése pedig kiválóan mutatja, miként lehet egy közel 350 éves művet frissen, de nem izzadságszagúan maivá tenni.

Hiányzik Lenin?

A "30 éve szabadon" emlékbizottság jóvoltából a rendszerváltást idéző installáció került a Hild tér sarkára. A gyaníthatóan helyi közreműködéssel készült utcai kiállítással csak az egyik baj, hogy a legnagyobb helyet Lenin kapta rajta. Szégyellem, hogy ez így kikerülhetett Szolnokon.

Boldogságért játszani

Játsszunk egy jót, legyünk boldogok! Szerintem erről szól Taika Waititi Győztes gól című filmje, és messze nem a nemváltoztatásról. És ez az a szemlélet, ami miatt nem kitiltani, hanem vinni kellene rá a gyerekeket. Mert nekik még lehet esélyük, hogy megváltoztassák ezt az országot.