(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2018. szeptember 18-án jelent meg először.)
Nem tudom azzal kezdeni ezt az írást, hogy meghatározom, hol kezdődik és hol ér véget jelenleg a mai Fiumei út. Az eleje minden bizonnyal az Ady Endre útnál van, csakhogy az első páratlan számozása a Sebestyén Éva köz, azaz a régi főiskola – ma Kormányhivatal – hátuljánál lévő kis gyalogútnál található. Legalacsonyabb, kiírt páros házszáma pedig a 16-os, és visszafelé is maximum 10-ig találhatók telkek, nagyjából a piac felőli út torkolatáig. Sokáig azt hittem, hogy a piac parkolójánál álló két négyemeletes a Fiumei elejét képezik, ám azok a Boldog Sándor István körúthoz tartoznak. Így postás legyen a talpán, aki megtalálja a Fiumei út 2. számot. Ha nem tévedek, azt lassan öt évtizeddel ezelőtt dózerolták el.
Ugyancsak komoly feladvány az utca végét megtalálni. Van ugyanis olyan jelölés, ami szerint az a Fiumei úti iskola előtt futó keresztutcánál ér véget, máshol még az is az úgy, hogy kivezet a Boldog Sándor Istvánra. De, ha ez nem lenne elég, akkor létezik olyan rajz, amin a garázssor és a megmaradt felvonulási épületek közötti szakaszt is Fiumei útként jelöli, sőt olyan is, amely a faházak mögötti járdát is ide sorolja, azaz a Szolnok Ispán körútnál van ennek a közterületnek a vége.
Mindez egyébként a környék elmúlt ötven-hatvan éves történetével függ össze.
Szolnoknak ez a része – amit a világháború előtt még Katonavárosként emlegettek – ugyanis gyökeresen átalakult az 1960-as évektől kezdődően. Mert mint Szolnok 1927-ben megjelent térképe és néhány megmaradt fotó mutatja, ezen a részen hosszú telkes, alföldi házak álltak, amelyeket itt-ott polgárházak, majd néhány kockaház váltott fel. Mígnem döntés született arról, hogy lényegében a frissen épülő Ságvári körút és Ady Endre utcák, valamit a Zagyva által határolt terület falusias jellegét felszámolják, és lakótelep kerül a helyére. Ez pedig részben a korábbi utcák – pl. Kun, Sipos Orbán, Kárász – eltűnésével, illetve „mozgásával” járt. Mint történt ez a Fiumei út esetében is, aminek tájolása néhány fokot mind a két végén elmozdult.
Maga az utcanév története egyébként éppen száz évvel ezelőtt kezdődik. Az első világháború utolsó hónapjaiban ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia feladni kényszerült a magyar koronához tartozó kikötővárost és környékét. Az utolsó magyar katonák és hivatalnokok 1918 októberében hagyták el a települést, amelyet ma már Rijekaként, Horvátország legjelentősebb kikötővárosaként ismerünk. A kivonulás visszavonhatatlanságára a Trianoni béke tette rá a pecsétet, amire olyan gyógyíreket keresett a megcsonkított ország, mint például az elveszett városokról való közterületek elnevezése. Ezekre Szolnokon 1926-ban került sor, amikor a képviselők úgy döntöttek, hogy az addigi Külső Deák Ferenc utcát – ez az elnevezés 1894 óta létezhetett – Fiumeire keresztelik.
Meglepő, hogy a név túlélte a következő rendszerváltáshoz kapcsolódó nagy közterület átkereszteléseket, így 1950 után is viselhette egy már nem az országhoz tartozó, ilyen néven nem is illetett város emlékét. Igaz, a környék átépítése miatt hosszú ideig nem volt teljesen világos, hogy hol is van a Fiumei út, egyáltalán meg van-e még. Ezt a bizonytalanságot jól mutatja, hogy az 1968-ban átadott, ma Fiumei úti iskolaként ismert intézményt az első tanévtől 1992-ig Ságvári Körúti Általános Iskolaként tartották nyilván. A város 1985-ben kiadott térképén pedig a mai Fiumei út, mint Móra Ferenc út van jelölve. Igaz, a Fiumei átnevezéséről 1972-ben döntött Szolnok Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, átadva a helyet Vágó Bélának, a Tanácsköztársaság egykori belügyi népbiztosának, akit a harmincas években Sztálin végeztetett ki.
Az mindenesetre tény, hogy a Fiumei út elnevezést csak 1992-ben kapta vissza a közterület, vagy legalábbis néhány utcaszakasz. A Fiumei út legismertebb épületei a páratlan oldalon álló oktatási intézmények, leghíresebb szobra pedig az iskola udvarán 1979-ben elhelyezett Kis herceg alkotás (Szöllősi Enikő munkája). Kevésbé szép részei a Móra Ferenc úti lakótelep építéséhez használt felvonulási faházak, a velük szemben lévő garázssor, illetve a piachoz közelebb lévő „telkek”. Az utca korábbi arculatára csak a 14 szám alatt, ma már üresen álló ház emlékeztet.