Nem mondom, hogy a Szolnokkal valaha is foglalkozott összes könyvet ismerem, vagy birtokomban lennének. Ugyanakkor azt hiszem, viszonylag komoly helytörténeti gyűjteményem van, amiről eddig azt gondoltam: gazdag anyagot tartalmazhat például az első világháborúról. Amivel, bevallom őszintén, túl mélyen én sem foglalkoztam korábban. Az első nagy háború kitörésének centenáriuma óta azonban jobban figyeltem a témára, aztán valamikor idén nyáron kitaláltam, hogy a befejezés századik évfordulója alkalmából kicsit többet írok róla a blogSzolnokon. Ebben pedig majd segítenek a könyveim. Tévedésem talán nemcsak számomra tanulságos.
A leadban idézett mondatot a „Hogyan készülhetünk Szolnok város 900 éves évfordulójára?” című, a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ módszertani kiadványaként, 800 példányban megjelent könyvecske 29. oldalán, a „Rövid áttekintés Szolnok város történetéről” fejezetben találtam. Amihez persze naivan, elsősorban a címe miatt nyúltam. De így utólag be kell látnom, hogy ebben sem lehet több mint a kortárs kiadványokban.
A „Jubiláló város – jubiláló gyár” című, a Szolnoki Papírgyár által kiadott könyvecskében például két mondat szerepel. „Az I. világháború után, a Tanácsköztársaság idején…” kezdetű pontosan jelzi, hogy mit gondoltak, vagy mit kellett gondolni az első nagy háborúról 1945 után: nem volt több mint a proletárdiktatúra kiváltó oka és előkészítője. Vagy, ha már bővebben kellett róla szólni, akkor következhetett egy ilyen megállapítás: „Az I. világháború pusztításai hosszú időre visszavetették a város, elsősorban az ipar fejlődését”. Amire akár azt is mondhatnám, hogy legalább már egy kicsit több, mint az ötvenes években, amikor például a Szolnoki Járműjavító jubileumi kiadványában csak egy fejezetcímben kapott helyet az első világháború, de sok szó nem esik róla a munkásság öntudatra ébredése mellett.
Persze lehetne azt mondani, hogy nem ilyen marginális kiadványokban kellene keresgélnem. Ami akár igaz is lehetne, ha készült volna, például a 900 éves évfordulóra egy átfogó feldolgozás, monográfia Szolnok történelméről. Ám mindösszesen a Kaposvári Gyula által írt és szerkesztett Szolnok képekben (1984) című könyvre támaszkodhatunk. Ami szintén úgy kezeli a világot felforgató négy évet, mintha az egy másik bolygón történ volna, vagy Szolnoknak semmi köze ne lett volna az egészhez. E könyv narratívája szerint a Szolnokot egy új világba helyező háború csupán valami háttéresemény volt az 1876 és 1944 közötti időszakban, amit aztán követhetett a felemelkedés.
Értem én – de elfogadni azért nem tudom -, hogy ilyen volt az a negyven év, meg csak ilyen történelemszemlélet mellett lehetett érvényesülni. Ugyanakkor nem tudok könnyedén elmenni amellett, hogy mindennek máig ható következményei vannak. Aminek eklatáns példája a 2010-ben megjelent Szolnok könyve, ahol a „Világháború, forradalom, terror, Trianon” fejezetben olvashatunk – olvashatnánk – arról a négy évről. Ám a kilenc oldalból szűk egy oldal – kis jóindulattal, a tördelés miatt másfél – jut az 1914-1918 közötti időszaknak, hogy aztán a többi lényegében az 1919-es kommunista diktatúra 133 szolnoki napját elemezze. Azaz a szocialista történelemszemlélet alapjaira építve essen át a ló másik oldalára.
Megengedem, hogy nincs igazam, és többen úgy gondolják: nincs ezzel semmi gond, minek ezt feszegetni, vannak ennél fontosabb feladatai még a történészeknek is. Ugyanakkor tartom magam a blogSzolnok tematikus hetének első anyagaként megjelent cikkemben leírtakhoz, miszerint „az első világháború lezárta a hosszú XIX. századot – ami szerintem 1789-ben kezdődött és 1918-ban ért véget -, és megnyitotta a máig teljesen fel nem dolgozott, meg nem értett rövid XX. századot (1918-1989)”. Illetve: „Erről a háborúról alig beszélünk. Holott szavak szintjén tudjuk, hogy csak akkor nem ismétli magát a történelem, ha az emberiség – azaz mi – képes belőle tanulni. Hozzátéve: és a következő generációkat tanítani, emlékeztetni.”
Tehát ebben a furcsa könyvajánlóban nem írhatok mást, minthogy hihetetlenül nagy szükség van például a levéltár Zounuk évkönyvsorozatára, amiben folyamatosan – évente, kétévente – jelennek meg az első világháborúval is foglalkozó remek dolgozatok. Illetve a különböző centenáriumokhoz kapcsolódó, pénzben is tetten érhető, kiemelt figyelemre, ami lehetővé tette például Bojtos Gábor máig egyetlen, Szolnok első világháborús szerepvállalásával foglalkozó könyvének a megjelenését (amit korábban már recenzáltam). Amik nélkül lehetetlen lesz valaha is megírni Szolnok város valamennyire objektív, a valósághoz közelítő történetét. Merthogy a jövő történészei nagyban támaszkodnak elődeikre, azaz a múlt mai feldolgozóira.
(A fotók a szolnoki, Béle utcai református temető, első világháborús sírkertjében készültek.)
