(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2018. november 22-én jelent meg először.)
Képzeletbeli sétánkat folytassuk a Városháza – ami a fotózás idején a Városi Tanács Háza – sarkától, és nézzünk körül a Kossuth téren! A hatvanas évek elején járunk, és annak ellenére, hogy az árnyékok alapján a felvétel dél körül készült, nincs még nagy forgalom a teret és a várost átszelő 4-esen. Gyerekcipőben járt még ekkor a motorizáció, nemcsak magánautóból, de teherkocsiból és buszból is jóval kevesebb volt, mint ma. Az autók hiánya mellett a másik szembeötlő különbsége a térnek, hogy nyoma sincs a két szökőkútnak, és természetesen a Munkásmozgalmi szobor sincs ott a Múzeum sarkánál. A tér berendezéséhez, a mostani előtti állapot kialakításához pár hónappal e légifelvétel készítése után kezdhettek hozzá.
Érdemes a tér körül lévő házakra is egy pillantást vetni. Nyoma sincs még a Táncsics utca másik sarkán ma álló, „lordok házának”, helyén még földszintes, portás, polgárházak állnak. A mai könyvtár és a múzeum épülete között is áll még a régi takarékpénztári épület, miként a Városházának sem a ma ott látható, hetvenhét lakásos társasház simul. És persze a Múzeum nyugati oldalán sincs ott a későbbi Múzeum étteremnek helyet adó ház. A teret ma meghatározó épületeket a hatvanas évek közepétől, a Megyei Tanács Tervezővállalatának elképzelései alapján kezdték a bontásra ítélt régi házak helyére felhúzni.
Van egy apró építmény, ami bő két évtizede nincs már a téren, miközben évtizedekig – e fotó készítésekor is – „szemmel tartotta” Szolnok főterét. A Könyvtár sarki épületének a tetején, a tér felőli szárny sátortetejének gerincén halványan kivehető az a bizonyos lőállás, ami leginkább őrbódéra emlékeztetett. Természetesen nem véletlenül került oda. Az épület ugyanis ekkoriban se nem könyvtár, se nem leánykollégium, hanem a városi pártbizottság és a pár évvel korábban alakult munkásőrség székhelye. Ne felejtsük: alig pár évvel az ötvenhatos események után repült a fotókat készítő repülő Szolnok fölé!
És még mindig a Kossuth tér környéke. Van, amit nem tudok megfejteni. A Szigligeti és a Kossuth út sarkán, a „Hatvanassal” szembeni, bekerítetlen telken álló, kör alakú valamit. Újságosbódé? Valamiféle üzletecske? Kút? Sergőnek nem gondolnám. De hátha van valaki, aki emlékszik, hogy mi lehetett az ott, a hatvanas évek elején.
Azt javaslom, hogy szaladjunk végig a Kossuth utcán is, megtorpanva az 1-es számú irodaház mögött, a Jókai út sarkán. Még nincs ott a későbbi Járási Tanács irodaháza – ma valami hivatal -, hanem talán a régi Halászcsárda kerthelyisége működik. Lehet, hogy tévedek, de így a magasból nekem olyan, mintha körben valamiféle bokszok lennének. Persze nemcsak ez a telek más, mint ma, hanem az utca túloldala, a Tervezővállalat későbbi székházának – ami alatt ma pékség és pizzéria van – helye is. Az azonban csak ezen a felvételen látszik, hogy a később odakerült, az egykori Kaszinót – Technika Házát – L alakban körbefogó, három, rém ronda irodaház kedvéért minimum hat házat kellett elbontani. Közöttük például azt a múlt század elején épített szecessziósat is, amely a Szolnoki Hitelbank otthona volt, mielőtt az a Szapáry útra, a mai nagy OTP helyére költözött. A tömbből erről az egy házról ismerek az 1900-as évek elején készült fotót, és mondhatom: kár volt az épületért. Ami elé még a hatvanas években is beért a Verseghy park, legalábbis erre utalnak a fentről is kivehető sövények.
Rengeteg időt el lehetne tölteni a légifelvétel apró részleteivel, ám én a Szabadság téren folytatom a bogarászást. Elsősorban a Varga környékén parkoló, legalább tizenhárom autóbusz miatt. Nem, nem iskolai kirándulásra készülhetett a gimnázium. A hatvanas évek elején még sem az Ady Endre úti buszpályaudvar – még maga az utca sem volt meg -, sem a Jubileum téri, a vasútállomás előtti – ezeknek még a terveit sem kezdték ekkor skiccelni – nagy buszváró nem létezett. Így a helyi és a helyközi buszok legfontosabb csomópontja, vagy talán azt is mondhatjuk, pályaudvara a Szabadság tér és környéke volt. Nem véletlen tehát, hogy a Megyeháza előtt, a Varga és a Bíróság közötti utcában és a Szabadság téren is ott áll az a rengeteg busz. Köztük pótkocsisok is, amelyekkel a csuklós buszok megjelenéséig próbálták kiszolgálni az egyre növekvő igényeket.
A kép kuriózuma a belvárosi Tisza-híd és környéke. A fotó ugyanis az 1945-ben ideiglenesen készült hídszerkezet cseréjének előkészítését örökítette meg. Azt, amikor az átmeneti pilléreket építettek a híd mellé, hogy a régi szerkezetet arra áthúzva biztosítsák a folyó két partja közötti összeköttetést addig, amíg a mai, ívelt híd elkészült. Nem meglepő, hogy a hídépítők majdnem az egész Verseghy parkot felvonulási területnek használták. Még szerencse, hogy közben a Damjanich uszoda üzemelhetett. Legalábbis erre utal, hogy a bejárat melletti és a Megyeháza sarkánál lévő meleg vizes medencékben is víz látszik. A nagy- és a gyerekmedence feltöltöttségére nem vennék mérget, persze lehet, hogy ilyen magasból más lehetett a hidegebb vizek képe.
A Szabadság tér sarkán, a Zagyva partján ott az az épület, amely jó ideje a Múzeum raktáraként funkcionál. A hatvanas évek elején azonban ez még bölcsőde volt, amit jól mutat a két hatalmas homokozó, amelyek ott láthatóak a szabálytalan alakú udvaron.
E közel hat évtizeddel ezelőtt készült fotón tett képzeletbeli sétánkat fejezzük be a Tabánban, ami természetesen egy csepp hasonlóságot sem mutat mai képével. Itt még megvannak a zegzugos utcák, a rendkívül pici telkeken zsúfolódó, kisebb-nagyobb földszintes házak, amelyekből mára talán csak a Tájház maradt. Mert a hetvenes évek elejétől fokozatosan átadták a helyüket az Ady Endre útnak és a mellé épülő lakótelepnek, a Kun Bála körútnak a hatalmas parkolókkal, és persze a nyolcvanas években készült, modern Tabánnak. Ezen a felvételen még kivehető, hogy bizony a Tabán széle nem a Pólya Tibor utca volt, mert a városnak ez a negyede egészen a Dózsa György útig, sőt talán egy kicsit tovább is elnyúlt.
(A fentrol.hu oldalon is megtalálható, még mindig ismeretlen okból, időben és személy által készített felvétel utolsó részletét, a Tiszaligetet a következő részben járhatják be.)
