Én tényleg nagyon izgulok a globális felmelegedés miatt, meg az ózonlyuk helyzete okán, és őszintén utálom azokat az országokat, amelyek szórakoznak a klímaegyezménnyel, nem is beszélve a politikusokat, akik nem értik meg a „kölcsön kapott Föld” jelentését. Sőt, sírni tudok a műanyagba gabalyodó óceáni teknősök láttán, és olykor félek a világtengerek drasztikus emelkedésétől, és tényleg igyekszek minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyni magam után. Próbálok nagyban, világméretekben gondolkodni az ökológiai katasztrófa elkerülése érdekében, ám néha a helyi, alternatív szemétdomboktól akkora szellemi maflásokat kapok, hogy képes vagyok elengedni a világ problémáit. Mert nem értem, miért kell minden kora tavasszal azt éreznem, hogy Szolnok egy összefüggő szemétdomb?
És igen, tessék megsértődni, és kikérni magunknak ezt a durva kijelentést!
Aztán meg mondjuk szétnézni a Szolnokot körülölelő vasúti sínek mentén, és észrevenni azt a pokoli dzsuvát, ami a töltések mellett és pár tízméteres körzetükben tenyészik. Aki Szolnokra jön vagy Szolnokon átutazik, ezzel szembesül először. Persze, nem télen, amikor a hó jótékonyan eltakarja a több éves szemetet. Meg nem is tavasztól őszig, amikor a zöldbe boruló fák, bokrok, gaztengerek jótékony leple telepszik a szégyenünkre. Vagy lehet egy kört kerekezni a két közúti Tisza-híd érintésével, hogy évek óta halmozódó szemétfolyamokat találjunk. Sőt, néha úgy érzem, erdős, fás területünk is alig akad, aminek ne lenne alternatív aljnövényzete mindenféle aljas emberi hulladék.
Fel is lehet sikítani, hogy micsoda emberek vannak! Akik képesek a töltés mellé tenni a szemetüket, kihajigálni bármit az autók illetve a vonatok ablakából, vagy éppen a szél jótékony szállító képességére bíznak papírt, nejlont, műanyagot. Ellenben mi! Mi mindig mindnet szelektíven a kukákba teszünk. Hiszen a kukáink mindig lezárt fedél alatt őrzik a szemetünket, és olyan nincs, hogy egy fél göngyöleg is kilógna belőlük. Na, ja!
Meg nem is értem, miért kell ezt a témát újra és újra előhozni. Nápolyban majdnem egy évig nem szállították el a szemetet, és túlélték, sőt turisták tömegei akarja megnézni azt a várost. A világ szerencsésebb kisebbségének a kiváltság a szervezett szemétszállítás, azaz milliárdok húzzák le úgy földi létüket, hogy egy gramm szemetet nem szállítottak el tőlük, a megsemmisítés meg az újrahasznosítás pedig olyan sci-fi számukra, mint a Mars-utazás. Arról nem is beszélve, hogy nagyanyáink idején sem nagyon volt még szemétszállítás, mégis milyen boldogan éltek, dolgoztak és meghaltak.
Nem kell nekünk egy véleményen lennünk. Nem kell azt a nézetet osztani, hogy persze rendkívül fontos a globális felmelegedés elleni küzdelem, és nincs olyan alternatíva, hogy szolnoki szemét vagy Galápagosi nejlon, mert egyik sem jobb a másiknál. Én mégis azt mondanám, hogy először mindenki söprögessen a saját portáján meg előtte. És miközben belevetjük magunkat a cigarettacsikkek, a műanyagszatyrok és a szívószálak elleni küzdelembe, könyörgöm, találjunk ki valamit a Szolnokot leborító, tetszik vagy sem, jelentős részben mégiscsak szolnokiak által termelt, a szabadban szaporodó szemét ellen! Még most, amikor a tél végén jól látható, hogy hol tenyésznek a legnagyobb halmok, így azt megelőzve, hogy a szemétdomb-mágnesek elbújjanak a fák és bokrok tövében. Egyszer kellene valami nagy-nagy söprést végezni, hogy aztán kimondhassuk: aki onnantól kezdve tiltott helyen szemetel, annak tényleg durván a kezére csapunk. Mert ma még csak egy porszemet tesz hozzá a várost elborító, nagy szolnoki szeméthegyhez.
