Az Állami Hirdető Vállalat Szolnoki Kirendeltsége az ötvenes években rendszeresen kiadhatta a Szolnokról induló és oda érkező vonatok és autóbuszok menetrendjét praktikusan zsebre rakható, ingyenes füzetecske formájában. A kiadás költségeit minden bizonnyal a kisnyomtatványban elhelyezett hirdetések fedezhették, miként az is valószínű, hogy ha a reklámok mellett maradt hely, akkora azokon hasznos információkat is elhelyeztek a szerkesztők. Az 1955 októberétől 1956 májusáig érvényes Téli menetrendet már bemutattam, most következzen az 1956-os nyári, ami az előzőtől eltérően már csak kék-fehérben – a piros kísérőszín elhagyásával -, 28 helyett csak 24 oldalon jelent meg. Címlapján ezúttal is a Szolnoki Állami Áruház hirdetett, ami a Kossuth és a Szapáry utcák sarkán, a mai Árkád helyén, a néhai Nerfeld-palotában működött, és inkább, mint régi Centrum él a helyiek emlékezetében. Ahol 1956 tavaszán a rádió és a Dongó kerékpár segédmotor lehetett a vásárlásra csábító különlegesség.

A menetrendet lapozgatva úgy tűnik, hogy 1956-ban komoly változás történt a szolnoki közösségi közlekedésben. Mert még az előző füzetecskében betűkkel jelölték a városi busz viszonylatokat, addig ebben már számok alapján lehetett a járatokat megkülönböztetni. A MÁVAUT által működtetett helyi buszok közül az 1-es számot a korábbi A jelű kapta, ami a Szabadság teret és a Vasútállomást kötötte össze. Ugyanakkor bizonyos időpontokban a Tüdőkórházig – tavaly bontották el a harmadik Zagyva-híd közeléből – és olykor az Alcsiszigeti Állami Gazdaságig – ezt nem tudom, hol lehetett – járt. A 2-esre keresztelt korábbi B viszonylattal gondban vagyok. A menetrendek szerint ez a Szabadság tér-Tüdőkórház-Új városi házak útvonalon járt, olykor a Vasútállomásig közlekedve. Mivel nem tudom, hogy 63 évvel ezelőtt mik voltak az Új városi házak, azt kell gondolnom, talán a mai Tallinn városrészre utalhat ez a megnevezés, mert az útvonalat is csak így tudom összerakni.

Az egy évvel korábbi D jelű viszonylatból 3-as lett, ami alapvetően a Szabadság teret és a Tiszamenti Vegyiműveket kötötte össze, míg volt egy 3b verzió a Cukorgyárig. Kisebb eltérésekkel. Mert a 3b-nek volt olyan járata, ami nem ment el a Cukorgyárig csak a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatig – Mezőgép, ma McHale -, illetve olyan is, ami a Vasútállomást is érintette. De, ami a legszebb: a sima 3-asnak volt olyan verziója, ami csak színházi napokon járt, ráadásul közvetlenül a színháztól. Természetesen volt 3a jelű busz is, ami azonban naponta csak ötször járt a Szabadság tér és a Fürfa V. – ez mi lehetett: vállalat, vendéglő? – között, a Járműjavítót érintve. Sőt, munkanapokon háromszor járt a 4-es busz is a Szabadság tér és a Szabadság TSZ között a Téglagyár érintésével. Na, ezt árulja el valaki: hol volt a szolnoki téglagyár és a Szabadság termelőszövetkezet központja 1956-ban!

A fentiekből talán egyértelműen kiderül, hogy az ötvenes évek közepén még a Tisza-híd belvárosi lábánál, a Varga Katalin Gimnázium előtt volt a szolnoki tömegközlekedés központi „pályaudvara”.

A bevezetőben már utaltam arra, hogy nemcsak menetrendi táblázatok és reklámok voltak ebben a kis kiadványban, hanem mai szóval élve „társadalmi célú hirdetések” is. Például a rendőrség felhívása a személyi igazolvány helyes „használatáról”, amire 1956-ban még igencsak szükség lehetett, hiszen a könyvecske alakú, fényképpel ellátott dokumentumokat 1954-ben vezették be, így biztosan nem ártott elmondani: mit szabad és mit nem a „kis SZIG-ekkel” csinálni. Amit e menetrend kiadásakor minden 16 évesnél idősebb állampolgárnak az utcára lépve magánál kellett tartania, és rendőri felszólításra átadni. Mert a közeg ebből tudta – csak a fiatalabbak kedvéért – nemcsak az illető nevét, lakcímét, ideiglenes lakcímét, de iskolai végzettségét, munkahelyét és családi állapotát is. Így egy igazoltatásnál nagyon gyorsan kiderült, ha valaki nem a feleségével, férjével ült be valahová.

Például e szolnoki menetrendben is reklámozott Sport cukrászdába, amit nem sokkal korábban alakítottak „fővárosi nívóra”, ahol minden csütörtökön fővárosi művészek szerepeltek, vasárnaponként fagylalt délelőttök és bábszínház várta a legkisebbeket, esténként pedig hangulatos tánczene az idősebbeket. Esküszöm, mint egy művelődési ház. Hangulatos zenével csábított a Tisza szálló is, miközben a Jókai út sarkán lévő Halászcsárdában esténként népi zene szólt a tánchoz és a „hangulathoz” éjjel 1 óráig.

Az előző menetrendhez képest ebben mintha több lenne a szolgáltató és kevesebb az üzlet hirdetése. A Köztisztasági Vállalat például parádés kis versikével jelzi, hogy akár lakások takarítását is vállalja. Az akkoriban monopolhelyzetben lévő Állami Biztosító a motorosokat célozta meg, akik 1 főre már 50 forintért köthettek biztosítást. Ne felejtsük el, hogy 1956-ban csak kiváltságos magánszemélyeknek lehetett autójuk. De hirdet a Szolnoki Fényképészszövetkezet is, amely két üzletében „művészi fényképeket” készített, illetve a valamiért átmenetileg a Beloiannisz utca 21. szám alá költöztetett Ofotért, ahol szemüveget, hőmérőt és írógépet is lehetett vásárolni. Ugyancsak a szolgáltató szektort erősítette az IBUSZ hirdetése, díjtalan felvilágosítással kecsegtetve, a Szolnoki Építőipari és Javító Vállalat, amely nyolc szakterületen kínálta szolgáltatásait, illetve az Országos Takarékpénztár, ahol már valódi betétekre fókuszáltak, a pár évvel korábban még „divatos” békekölcsönök helyett.

És a végére két különleges hirdetés. A legkellemesebb nyári szórakozás a Kertmozi, ahová szintén e kis füzetecske csábított. Pedig lehet, hogy reklám se kellett az intézménynek, hiszen a címét sem adták meg. Valószínűleg azért, mert minden szolnoki tudta, hol is van a Kertmozi. (Én ma már nem tudom: vagy a Sütő utcában a Nemzeti mozi mellett, vagy a Belvárosi Nagytemplom tövében, a későbbi szabadtéri színpad helyén lehetett.) A másik érdekes hirdetés pedig az augusztus 19-21-i szolnoki nagy ünnepi vásáré, amit csak annyival emelnek ki, hogy „Készüljön”. Gondolom, legalább annyira készültek az eseményre 1956-ban a szolnokiak, mint amennyire készületlenül érte őket, hogy mire a Nyári menetrend érvényét vesztette, már egy teljesen másik országban és városban éltek.

(A korabeli fotók forrása a nagyszerű FORTEPAN: www. fortepan.hu)