2025.10.14. (kedd)

A mozi emlékei

A mozi emlékei

Dátum:

Úgy tűnik sokan felemelték a kezüket a Cinema Paradiso Szolnok című, a néhai Vörös Csillag/Nemzeti moziról szóló képes cikk kapcsán. Nemcsak a régi randik okán.

V. Ildikó: Én is felemeltem a kezem.

 

B. László: Őszintén sajnálom. Micsoda emlékek jöttek elő bennem. Köszönöm!

 

K. Tünde: Sok szép emlék fűz a mozihoz

 

D. Márta: Szerintem nagyon sokan vagyunk így.

 

K. László: Volt még kertmozi is.

 

V. Péter: Az utolsó előtti képen, a beugróban, a két bejárt között volt egy pad. Na, ott egyszer beleültem egy rajzszögbe. Máskor meg eldurrantottam egy rózsapatront, erre jött a diri és jól seggbe rúgott. Azóta sem szeretem. Ja, és a keresztapám egy darabig másodállásban itt volt mozigépész.

 

P. Balázs: 1989-ben a Szíves bocsokat, 1998-ban az Armageddon-t láttam itt.

 

S. György: (S. György először egy fotót kommentelt a cikk alá. Kérésemre próbálta felidézni, hogy kik láthatók a mellékelt képen. Köszönet érte – A szerk.)

Nem mindenkinek a nevére emlékszem sajnos. Balról az első hölgyét már nem tudom, hogy hívtrák. Tovább Schenkerné, Bakosné, Hajdúné, az első gépészre nem emlékszem, a második Hajdú.

Sokszor ültem az ügyeletes széken, jelezve, ha volt valami gond, és persze megnéztem az aktuális filmet. Valamikor volt oldalpáholy is, amiknek a helyére később a fűtést szerelték. Ott jegyszedőként is besegítettem. A híradó tekercset át kellett vinni a Tisza moziba, ezért kezdődtek az előadások félórás különbséggel.

Sajnálom, hogy ez is tönkrement Szolnokon.

 

L. Sándor: Bakos néni sokszor beengedett minket jegy nélkül is… (Ez az 50-es évek végén volt.)

 

P. Ferenc: 1957 tavaszán, vagy nyarán voltam először ebben a moziban. A Zója című szovjet filmet láttam itt, amely a hős partizánlányról szólt, akit a végén a gaz németek felakasztottak. Tiszta horror volt korhatár nélkül, tele eszmei mondanivalóval!

 

B. Klára: Szigorúan ellenőrizték, hogy a 18 éven felüli filmekre ne menjen be kiskorú. Érdemes volt a személyit magunkkal vinni. Kezdő tanárként egyszer elfelejtettem. Szerencsére a Kossuth téren laktam, hazaszaladtam, és ha későn is, de bemehettem.

 

Sz. Béla: Egy jegy az erkélyre 10 forintba került. Ennyi volt 1973-ban a kezdő órabérem a TVM-ben. Nem tudom hány munkaórányi fizetésemet moziztam el, de azt hiszem, sokat.

 

K. Magdi: Szomorú volt így látni, amikor még működött, éltünk társasági életet. Volt hol.

 

F. György: Kiváló, bár szomorú írás.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A kivágott fák

A Titkos sétány című cikk azzal kezdődött, hogy a Tisza és a Zagyva torkolatánál, a Guttenberg téri olajos házak előtt kivágták a hatalmas fákat. A téma meglehetősen nagy indulatokat kavart.

Hatvanas emlékek

A Szolnoki házak sorozatban a ?Hatvanas? néven emlegetett cukorgyári bérházról írtam. Néha meglepő és szívet melengető, hogy mennyi közös vagy különös élményünk van Szolnokról.

Máshol Szoptató anya

Medgyessy Ferenc egyetlen szolnoki alkotásáról a közös emlékezet nagyon gyorsan kiderítette, hogy eredetileg nem az SZTK zárt udvarán állt. Ezért emlékeznek rá többen.

Sportemlék

Egy példa, hogy néha jól is elsülhet, amikor a blogSzolnok Facebook-követői csak a közösségi oldalra kirakott fotót nézik, és azt kommentelik. Ezúttal a néhai Sport cukrászda miatt.