2025.10.14. (kedd)

Ez így hogyan?

Ez így hogyan?

Dátum:

Kétség nem férhet hozzá, hogy a második világháború után bő másfél évig szolgáló szolnoki, ideiglenes Tisza-híd látható ezen a képen. Miként ahhoz sem, hogy a fotó előterében a sétány mellvédje és egykori virágtartói vannak. Csakhogy ilyen szögből ezt a felvételt nem lehetett elkészíteni.

Öt évvel a hazai képeslapkiadás államosítása után került forgalomba ez a minőségében minden korábbi és későbbi anzikszot alulmúló termék. A papírja kis túlzással egy napilapéhoz, vagy maximum egy olcsó hetilapéhoz hasonlít. Képes oldalának barnás-vöröses színe pedig egyértelműen a nyomás hibájából ered. Ennek ellenére a Képzőművészeti Alap forgalomba engedte, így valaki Szolnokon megvásárolta és postára is adta. Amin persze kevésbé csodálkozunk, ha felidézzük, hogy 1953 a Rákosi-korszak közepe, amikor a „munkaverseny frontján” nem a minőség, hanem a mennyiség volt a fontos, és az is belefért, hogy egy akár tíz évvel korábban is vállalhatatlan minőségű termékkel győzzük le a „rothadó nyugatot”.

Ez a képeslap silánysága ellenére mégis különösen értékes. Hiszen, ha megpróbáljuk a barnás-vöröses képet értelmezni, akkor rá kell jönnünk, hogy ilyen fotót nem lehetett készíteni, itt valami nem stimmel. Mert ugye a képen látható ideiglenes Tisza-híd is pontosan ott állt, ahol a mai Belvárosi-híd van. Világos, hogy a fotót csak a város felől készíthették, hiszen a folyón túl, egyetlen ház kivételével, nincsenek épületek. Így azt is tudjuk, hogy a hídtól északra, azaz a Zagyva-torkolat felé nincs és nem is volt soha ilyen hosszan kiépített sétány. Nem ördöglakat a megoldás! Egyszerűen a negatívot valaki fordítva nagyította, és mivel soha sem járt Szolnokon, fel sem tűnt neki, hogy a kép rosszul került nyomdába. Azaz egy nagyon ritka tévnyomattal van dolgunk.

Hogy pontosan milyen mennyiségben sikerült ilyen módon képeslappá tenni ezt a fotót, nem tudom, most először találkoztam vele. Az azonban biztos, hogy maga az eredeti fotó több kiadást is megélt az ötvenes években. Az én birtokomban is van két másik, ugyanezt a fotót használó képeslap. Az egyik felirata szerint 1951-ben jelent meg – a Művészeti Alkotások Vállalata gondozásában -, a másikat pedig 1956-ban adták postára Szolnokról, igaz azt már a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata jelentette meg. Az sajnos egyik lapról sem derül ki, hogy ki lehetett az eredeti kép szerzője.

Merthogy ugyanarról a képről van szó, azt több apró részlet is bizonyítja. Például a mellvéd által vetett árnyékok, amik arra is utalnak, hogy valamikor dél körül dolgozhatott a fotós. Vagy éppen az ártéren felnövő gyalogakácok, amelyek milliméterre pontosan ugyanott vannak a képen. No és a hídon áthaladó lovas kocsi is, ami a belváros felé eső hídelemnek ugyanannál a rácsainál halad.

Mindez persze nem több mint képeslap-történeti érdekesség. Amiről csak azért érdemes beszélni, nehogy valaki azt gondolja, hogy egykor a Zagyva-torkolat közelében is a Verseghy park előttihez hasonlóan kiépített sétány futott. Nem, a nyomda ördöge, a figyelmetlen, Szolnokot nem ismerő nyomdász hozta létre ezt a képtelen képeslapot.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egykori januárok: Felfordult város

A József Attila út fél évszázaddal ezelőtti lezárása, az alatta lévő vízvezeték kiiktatása és a vasútállomás utasforgalmi részének ideiglenes helyre költöztetése alaposan felboríthatta Szolnok életét. És akkor a többi beruházást még nem is említettük, merthogy 1974-ben Szolnok tényleg épült.

Itt volt május elseje!

Ültem a pártház előtti buszmegálló padján 1986-ban, és néztem a május elsejei felvonulókat. A következő évben viszont iskolai pólóban, kötelezően vonultam, és integettem a Kossuth téri tribünnek.

Vándorló amforák

A Tisza szálló és a belvárosi híd, valamint a megyeháza és a Tisza által határolt parkban eredetileg nemcsak két szökőkút, de négy, évszámmal ellátott, talapzaton álló virágtartó is volt, plusz egy zenepavilon. Mára egy szökőkút és három "amfora" maradt, de ez utóbbiak se az eredeti helyükön.

Szolnok 900 (18.): Két apró jelvény

Az egyik jelvényről tudható, hogy a KISZ Alföldi Olajipari Bizottsága rendelhette meg 1975-ben, a másikról viszont csak tippelni lehet a népies motívum miatt. Mindenesetre a két apró jelvény is jól mutatja, hogy a 900 éves jubileumra megszámlálhatatlanul készültek az emléktárgyak Szolnokon.