– Aki követi a Szolnoki Szimfonikusok életét, láthatta, hogy az ünnepeket ismét Kínában töltötte a zenekar egy része.
– A másik része pedig itthon próbált, mert a Szigligeti Színház hagyományos szilveszteri műsorában is közreműködtünk. De azóta se pihentünk, hiszen a nyolc várost érintő, tíz koncertes kínai turné január 4-én ért véget, 6-án pedig már Törökszentmiklóson lépett fel a zenekar, és 7-én délelőtt már folytatódott a felkészülés a 11-ei tánckoncertre.
– Minek köszönhető az újbóli kínai meghívás?
– Karácsony és szilveszter környékén Kínában hatalmas az érdeklődés az európai, és különösen a bécsi hangulatú koncertek iránt. Ezt talán jól mutatja, hogy velünk párhuzamosan, három vagy négy másik magyar zenekar is turnézott Kínában. Bennünket Peter Hosek, a schönbrunn-i zenekar és rendezvények főigazgatója hallgatott meg tavalyelőtt, és lényegében fél óra után leszerződtette a Szolnoki Szimfonikusokat. Talán azért is, mert nem egy alkalmi, produkciókra összeálló zenekar vagyunk, hanem folyamatosan együttdolgozó, főállású zenészekből álló együttes. Ez pedig olyan fegyelmet és kitartást ad, ami nélkül nem lehetne egy ilyen feszített tempójú, rengeteg utazással járó turnét végigcsinálni.
– Ami után itt az újabb kihívás a Boléro-remix. Hogyan kapcsolódik ez a korábbi Boléro témájú produkcióhoz, illetve az elmúlt kilenc tánckoncerthez?
– Minden tánckoncertnél van egy központi mű, ami köré az egész előadás épül. A Boléro 2014-ben volt már ilyen, ám azóta sok mindent újra lehetett gondolni. Ráadásul felnőtt egy olyan mozaikkórus, amire építkezni tudunk. Tehát nem a korábbi tánckoncertet ismételjük meg, bár, aki látta a 2014-eset, annak lesznek majd ismerős részek, hanem egy új, nagyszabású produkciót mutatunk be. Az első rész orosz, a második pedig francia szerzők köré épül majd, és mondhatjuk, hogy a Boléroval tesszük fel az i-re a pontot. Ami után persze nehéz lesz bármit is mondani, de az egész újévköszöntő megaprodukciót egy különleges, kicsit elcsendesedő, de felemelő blokkal szeretnénk zárni.
– Kik lesznek a Szolnoki Szimfonikusok partnerei 2020-ban?
– Hat kórusból áll össze az a kétszáz fős énekkar, akikkel erre az estére kiegészülünk. A nyíregyházi Cantemus Vegyeskar és a kecskeméti Cantus Nobilis Kórus mellett természetesen a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus és a Kodály-MÁV Vegyeskar lesz a partnerünk. Akikhez csatlakoznak a Kodály Zoltán Általános Iskola és a Tiszaparti Gimnázium leánykarai. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok profi dolgozik együtt amatőrökkel, ám éppen ettől az egész nagyon magas színvonalon fog megszólalni. Miközben a látványról a Budapest Táncszínház, a Pécsi Balett valamint a Szolnok Balett és Nemes Nagy Ágnes Szakgimnázium diákjai gondoskodnak, tulajdonképpen új koreográfiákkal.
– Szándékos, hogy minden évben új közreműködők jelennek meg a produkcióban?
– Nagyon fontosnak tartjuk, hogy szolnoki vagy szolnoki kötődésű művészekkel és együttesekkel dolgozzunk. Viszont óhatatlan, hogy máshonnan érkező művészekre is szükségünk van, ami sokszor változik aszerint, hogy a produkció mit kíván. Őszintén megmondom, ahogy telnek az évek, ez egyre nehezebb, hiszen, aki egyszer benne volt egy tánckoncertben, az máskor is szeretne jönni. Úgyhogy folyamatosan bombáznak a megkeresésekkel.
– Hányan hozzák létre a szombati tánckoncertet?
– Körülbelül 340-en dolgozunk majd, amiben a fellépő művészek mellett benne vannak a műszakiak is, akiknek szintén hatalmas munkát kell elvégezniük a 120 négyzetméteres színpad felépítésével, a sportcsarnok koncertteremmé alakításával. És nagyon fontos az a hét ember is, akik velem dolgoznak, akikkel a 2012-ben, a Vox Hungarica alkalmával lefektetett és azóta folyamatosan finomított forgatókönyv mentén dolgozunk, hogy minden év januárjában létrejöhessen a tánckoncert.
– Idén is lesz nyilvános főpróba?
– Természetesen. Már több mint nyolcszáz jegy elkelt rá. Vannak olyanok, akik kifejezetten arra kíváncsiak, hiszen elképesztően érdekes, ahogy ez a produkció a bemutató előtt összeáll. Ugye mindenki külön próbál, és tulajdonképpen a tánckoncert napján találkoznak élőben az együttesek. A zenekar délelőtt tíztől próbál, de akkor már mindig ott vannak a táncosok is, akik nagyon szeretik ilyenkor belakni a teret, élő zenére kipróbálni a koreográfiákat. Az utolsó pillanatig bármi változhat, hiszen amikor mindenki ott van, akkor látja a Maestro is, hogy hol kell több idő egy átálláshoz, egy konferáláshoz, vagy esetleg valamit cserélni kell. A nyilvános főpróbán ezért előfordulhat, hogy megállítja a műsort, mert valamit még igazítani akar.
– Aki lemarad a 11-ei sportcsarnokbeli produkcióról, az idén is lecsúszott róla?
– Ez egy nagyon drága, sok embert mozgató produkció, szinte lehetetlen máshová elvinni. Ugyanakkor idén a Magyar Televízió 12 kamerával rögzíti az estet, amit nem sokkal később majd az M5-ön lehet megnézni.
(Az illusztrációk a korábbi tánckoncertek alkalmával készültek.)
