– Miért volt szükség erre a több mint fél éven át tartó felújításra?
– Tulajdonképpen 2013 óta minden évben fejlesztettünk valamit. Kezdődött a vetítő- és hangtechnika cseréjével, majd következett a termek felújítása és az új székek beszerzése. Lényegében 2006, az utolsó nagy átalakítás óta szerettem volna a tetőteret is beépíteni, aminek az előkészítését, a födém megerősítését már akkor megcsináltattuk. Csak éppen forrás nem volt rá az elmúlt 13 évben. Most azonban adódott két pályázat, ami megteremtette a lehetőségét, hogy lényegében a kávézó fölött, a korábbi padlástérben egy hetven négyzetméteres közösségi teret alakítsunk ki.
– Mi lesz a funkciója?
– Az utóbbi években nagy hangsúlyt fektetünk a filmes képzésekre és táborokra, hamarosan indul a saját Youtube csatornánk is. Részben ezt fogja szolgálni a fenti terem, ahol munkaállomásokat is kialakítunk. Másrészt végre lesz egy olyan helyünk, ahol úgy tudunk közönségtalálkozókat vagy beszélgetéseket tartani, hogy a résztvevőknek nem egymásnak háttal kell ülniük, mint a mozitermekben.
– Mi indokolta a kávézó bővítését?
– Hogy a közönségnek köszönhetően kinőttük. Csak az elmúlt évben legalább 10%-kal növekedett a filmnézők száma. Így sokszor előfordult, hogy amikor mind a három teremben vetítettünk, néhányan már szinte kiszorultak az épületből, vagy nem volt annyira komfortos számukra, mint szerettük volna. Ezért döntöttünk úgy, hogy a bejárat melletti öltözőt és irodát egybenyitjuk a kávézóval, aminek az alapterülete így legalább ötven négyzetméterrel lett nagyobb.
– Aminek a berendezése illeszkedik a kávézó eddigi bútoraihoz. Honnan vannak ezek a régi székek és asztalok?
– Gyerekkorom óta gyűjtögetem a régi bútorokat, így egy részük szinte az otthonunkból került ide. Más részüket pedig egy erre szakosodott üzletből vettük, ahol voltak tárgyak, amiket egyszerűen nem volt szívem otthagyni. A falon lévő képek tulajdonképpen hozzám, hozzánk, a mozihoz kötődnek. Az egyik sarokban például ott vannak a nagyszüleim fotói. Máshol olyan képek lógnak a falon, amelyeket a Tisza moziban megforduló művészektől kaptam. Mindegyiknek van valami története.
– Láttam, hogy az iroda is megújult. Vannak még olyan dolgok, amik az elmúlt fél évben kicserélődtek, de a közönség nem nagyon fogja észrevenni?
– Igen, a büfé mögött, az emeleten lévő irodában – ami valamikor az emeleti erkély egy része és előtere volt – jelentős változás, hogy megnőtt a belmagassága. Ugyanis valamikor az ötvenes években, az akkori mozigépek igényeihez igazodva, legalább száz betongerendával megerősítették ott a födémet, ami azt jelentette, hogy nekünk most vagy fél méter vastagságú betont kellett kiszednünk. Mivel egy energetikai pályázatból is történt a mostani felújítás, kicseréltük a nyílászárókat, illetve a tetőre napelemek kerültek, amelyek az energiaszükségletünk 80-90%-át fedezik. Így azt is mondhatom, nemcsak nagyobb, de zöldebb is lett a Tisza mozi.
– Évek óta beszélgetünk a fejlesztésekről, és mindig volt valami újabb terv.
– Most tulajdonképpen a végére értünk a fejlesztéseknek, de kezdhetjük is elölről. A korszerűsítéseket. Az A terem székeit lassan cserélni kell, a ma már informatikai alapú vetítéstechnika szintén korszerűsítésre szorul. Miközben az egész mozi informatikai rendszerét szeretnénk modernizálni, hogy bárhonnan lehessen jegyet venni, sőt akár a nézők is alakíthassák a műsorunkat. Hogy ezekbe mikor vághatunk bele, az a már beadott pályázataink eredményétől függ.
