– Honnan származik ennek a különleges kiállításnak az ötlete?

Csönge Attila (Cs. A.), Magyar Nemzeti Levéltár, Jász-Nagykun-Szolnok megyei levéltárának igazgatója: Az Arabica kávéház törzsvendégei sokat duruzsolnak egymásnak, és persze a tulajdonos Márkus Tündének is, aki meghallgatja mindenkinek a búját-baját, vagy együtt örül a vendéggel. Magam is sokat jártam oda a járvány előtt, és ilyenkor szó esett a levéltári kiállításainkról is. Tünde fejéből pattant ki az ötlet, hogy hozzá is vihetnék egyszer egy kis kiállítást. Nagyon örültem a felvetésnek, és egyből arra gondoltam, hogy az első alkalmat az iratajándékozás népszerűsítésére kellene felhasználni. Ezután már csak azt kellett kitalálni, hogy az aprócska kávézó falfelülete mire ad lehetőséget. Az internetes változatra végül a járvány miatt tettem javaslatot, hogy ebben a helyzetben is eljuthassanak az emberekhez a képek. No meg a két üzenet: az iratajándékozásról és a kisvállalkozások támogatásáról.

Márkus Tünde (M. T.), a Skála alatt működő Arabica kávézó tulajdonosa: Sokszor gondolkoztam már azon, hogy valahogy összekapcsoljuk a levéltárat és a kávézót. Csönge Attilával is régóta ismerjük egymást, az első helyek egyike volt az Arabica, ahová behozta az iratadományozás felhívásának a plakátját, ami azóta is ki van függesztve az üzletben. Tavaly, egy másik kiállítás kapcsán, természetesen egy kávé mellett találtuk ki, hogy lehetne egy levéltári kiállításunk. Volt már nálam néhány fotókiállítás, valamint Selmeci Tamás fényképezőgép gyűjteménye is állandóan látható az üzletben. Nagyon érdekel Szolnok múltja, imádom hallgatni az idősebb vendégeket, ahogy mesélnek milyen is volt a város hajdanán.

– A levéltár honlapján érhető el most a kiállítás. A Skála aljában működő Arabicában mi látható?

M. T.: A terv az volt, hogy az iratajándékozásokból lesz egy kis tárlat, aminek az összeállítását természetesen teljes mértékben igazgató úrra bíztam. Az volt a cél, hogy még több embert megszólítsunk. Sajnos nálunk most csak úgy lehet megnézni a kiállítást, ha valaki bekukucskál az üzletbe. De, ha majd visszatérnek a korábbi mindennapokba, legalább két hónapig megtekinthető lesz majd.

– Az iratadományozásnál hogyan kerülhető el, hogy „kacatokkal” keressék meg a levéltárat? Lehet támpontot adni arra vonatkozóan, mi érdekes a levéltárna, és mi nem? A levéltár vezetője a saját iratait például mi alapján nézi át?

Cs. A.: Reményeim szerint a mostani kiállítás, a képek magyarázó szövegeivel adhat néhány támpontot erre nézve is. Önmagában már az is nagy eredmény lenne, ha egy-egy idős hozzátartozó elhunytakor az örökösök nem csak azt néznék, hogy mi tehető pénzzé, hanem megengednék, hogy az „értéktelen” régi fényképeket, iratokat átnézzük, megmentsük azokból, ami egy történésznek érdekes lehet. Ami mindenkinek lehet otthon, azok például a régi munkahelyi fényképek. Akár egy gyár, hivatal, műhely belseje, akár egy külső helyszínen végzett társadalmi munka, május elsejei felvonulás, nőnapi buli a háttérben zenélő cigányzenekarral érdekes lehet. Az épületeket, szobrokat elbonthatják, a gépjárművek kikopnak a használatból, a viselet is változhat, ahogy a szórakozási szokások is. Ha egy kifejezéssel kellene összefoglalnom, akkor a „közösségi események” megörökítésével nehéz mellé lőni. Az, hogy a szereplők, vagy a háttér, a közösségi tér az érdekesebbek, már helyzetfüggő. A kisbabafotók 99%-a érdektelen, kivéve azt az 1%-ot, ami épp a körítés miatt érdekes, mert például a Verseghy park szökőkútjánál, vagy más közösségi téren készült. Ugyanígy sokan birtokolnak régi keresztleveleket, amelyekre a zsidótörvények miatt volt szükségük a nagyszülőknek. Ezek olyan tömegesen és egy kaptafára készültek, hogy történeti szempontból kevésbé, családtörténeti szempontból viszont annál hasznosabbak, feltéve, hogy valaki kíváncsi a saját családfájára. Én az utóbbi években, sokakhoz hasonlóan, ellövök egy-két fotót, ha valami arra érdemeset látok a városban, és időről-időre elő is hívatom a képeket, hogy nagyobb eséllyel fennmaradjanak.

– Az Arabica tulajdonosa is átnézi a családi archívumot?

M. T.: Egy részét már tavaly átnéztük. Természetesen került is be például egy fényképalbum nagyszüleim hagyatékából, meg egy diákpolgármester választási kampányból származó póló és újság az én dolgaim közül. A kávézóba látható plakátok is a levéltárba kerülnek majd. És munka közben is arra buzdítok mindenkit, aki talál valamit a „múltjában”, ne a szemétbe dobja, hanem adományozzon.

– Vannak időbeli korlátok, vagy a levéltárnak már a 2019-es választási irat is érdekesek? Ezt azért kérdezem, hogy úgy érzem, hogy a rendszerváltás után nagyon sok mindent felelőtlenül kidobtunk.

Cs. A.: A kortárs dokumentumok is fontosak lesznek egyszer, és van, ami nagyon „illékony”. Ilyenek például a politikai plakátok, szórólapok, amelyek tömegesen készülnek, de hamar el is veszítik aktualitásukat. De néha egy-egy egyesület iratai is elkallódhatnak, ha leköszön egy aktív elnök, és nem megfelelő kezekbe adja a stafétát. Egy levéltárosnak kötelessége a jelenkor dokumentumait is gyűjteni. Egy történész persze a múltat kutatja és nem a napi politikát, épp ezért jó esetben a levéltáros sem magának gyűjti az iratokat, hanem a kutatók kettővel-hárommal későbbi generációjának.

– A jelenlegi helyzetben ki, hogyan működik?

M. T.: Múlt csütörtök óta már nem dolgozom, nincs nyitva az Arabica, csak online vagyok elérhető. A szemes kávé és szálas tea forgalmazása működik. Nyitva lehetnék, de a családom miatt inkább az önkéntes karantént választottam. Az utolsó pár napban a törzsvendégek a barátok kitartottak, de teljesen egyetértettek a bezárással.

Cs. A.: Erre nehéz válaszolni, mert könnyen lehet, hogy mire ez megjelenik, már más lesz a helyzet. Jelenleg zárva a kutatótermünk és a személyes ügyfélszolgálatunk, csak e-mailen, postán, telefonon vagyunk elérhetők. Nem mehetünk külső irattár ellenőrzésekre, és a hivataloktól sem vehetünk át iratokat. A munkatársaknak viszont ugyanúgy be kell járniuk, mint a járvány előtt. Igyekszünk a lehető legmagasabb színvonalon folytatni a munkát és vigyázni egymásra. A feladatokat újra rangsoroltuk, és mint a kávézós kiállítás esetében is, ha kell, az internetet hívjuk segítségül a lakossággal való kapcsolattartáshoz.

A kiállítás anyaga itt érhető el: https://mnl.gov.hu/mnl/jnszml/hirek/erdekes_kepek