Nehezen tudom elképzelni, hogy napjainkban játékfilm készüljön egy olyan alföldi faluról, ahol az ölükbe pottyanó lehetőséget mindenféle ügyeskedéssel, de valahol a köz javára akarják kihasználni. Nem térdcsapkodós, alpári poénokra, hanem a hétköznapok fonákságaira épülő vígjáték, ami megmutatja, miként feszülnek egymásnak a helyi hatalmak, hogyan lehet egy kis úri huncutsággal, a községre egyébként nagyívben tevő fővárosiakra hivatkozva, mégiscsak előbbre lépni, esetleg összefogni. Felvillantva azt is, hogyan tudnak egyesek a zavarosban halászni, saját zsebre játszani, miközben azért a falu is fejlődik. Azt meg végkép elképzelhetetlennek tartom, hogy egy ilyen új, magyar filmben lelepleződnek a tilosban járók, ám a rendőrség nem látványos, bilincses, kirendelt médiajelenlét közepette elhurcolós akcióban játssza el a bambulásból felsőbb utasításra felébresztett igazság bajnokát, hanem diszkréten, de hatékonyan végzi a dolgát.
A legvadabb szocializmusban, nyolc évvel az 1956-os események után, egy évvel a nagy amnesztiát követően, még jóval az új gazdasági mechanizmus előtt lehetett ilyen filmet csinálni Magyarországon. Belefért a fricska, ami megmutatta, hogy egy alföldi falu, a termálvíz adta lehetőséggel, a szabályokat betartva, a felsőbb szervekre várva semmire se jut, ám ha jön egy nagystílű szélhámos, akkor, hipp-hopp, megoldódik minden. Mert a tanácsnak (önkormányzatnak) is van egy kis mozgástere, az éppen csak létrejött téesz is a zsebébe tud nyúlni, sőt az ÁFÉSZ elődjének tekinthető földmíves szövetkezet vezetője is tud úgy pénzt adni, hogy arról inkább nem kell elismervény. Olyan görbe tükör, amit ha ma, 56 évvel később szeretnénk Magyarország működéséről felmutatni, minimum ellenségnek kiáltanának ki. Mert ma, Magyarországon elképzelhetetlen, hogy valaki a saját zsebét tömögetve próbáljon vidéki falvaknak előnyt szerezni, beragadó problémákat, jogos kéréseket egy kis parasztvakítással megoldani. „Gondolom én barom” (Hofi). Vagy tévedek?
Pálfalvi Nándor Csoda Lomboson című történetéből Bán Frigyes (Talpalatnyi föld, Rákóczi hadnagya, Szent Péter esernyője, Felmegyek a miniszterhez) forgatott vígjátékot 1964-ben, Büdösvíz címmel. A főszereplő Nagy Attila – tíz évvel később az Abigél Vitay tábornokaként lett halhatatlan -, aki pitiáner ügyeskedőből nagystílű szélhámos lesz, és a saját hasznát is szem előtt tartva kezdi el „gründolni” a Lombosi Gyógyvíz Trösztöt. Mellette Körmendi János, Szemes Mari, Bánhidi László, Tompa Sándor, Deák Sándor, sőt Gobbi Hilda keltik életre a történetet, ami aztán persze néhány női fehérneműn csúszik el. Mert miközben Szombati Félix (Nagy Attila) több okból is hatalmas lelkesedéssel dolgozik, feltűnnek a csinos, fiatal hölgyek, akik nem szeretnének a sikeres fiatalemberen osztozni. Így hát a Tröszt első beruházásának, a birkacsárdának az avatásán már a rendőrségi is megjelenik. Igaz, diszkréten, így a szélhámos, saját autóján, egy mongóliai kiküldetésre hivatkozva távozhat a maga teremtette paradicsomból.
Keveset emlegetik Bán Frigyes életművében ezt a filmet, pedig szerintem a hatvanas évek Magyarországának egy vállalható, sőt szerethető groteszk ábrázolása. Épp csak annyi túlzás van benne, amire még ma is azt mondjuk: igen, ez akár így is megeshetett. A színészek pedig olyan természetesek, hogy lombosiak is lehetnének, vagy az ismerőseink valamelyik Szolnok környéki faluból. Mert, aki élt már akkoriban, annak lehetnek emlékei a kisebb-nagyobb turpisságokról, amiktől baromfigyár épült a falu határában, strand a község közepére, művelődési ház, iskolai tornaterem, bekötőút a szomszédokat lekörözve, esetleg egy vadászaton vagy valamelyik birkacsárdában elintézve. És Bán Frigyes ezt még a Kádár-kor elején vitte filmre, hogy aztán majd vagy negyedszázadon keresztül működjön hasonlóan a szocialista Magyarország.
Tudnánk felhőtlenül nevetni, ha játékfilmen látnánk viszont, hogy miként lehetett a megyében fejlesztési pénzekhez jutni az elmúlt években? Bán Frigyes reinkarnációja kellene ahhoz, hogy filmre lehessen vinni egy halottakban mérhetően fontos út építésének a kálváriáját? Nagy Attila melyik mai utódja kellene, hogy az elmúlt évek soha meg nem térülő strand- és uszodafejlesztésin tudjunk mosolyogni a moziban? Vagy jobb, ha még így se beszélünk arról, ami ma történik körülöttünk? Legfeljebb, 56 év múlva is egy 112 éves filmet néznek majd az utódaink, és legfeljebb az 1960-as évek turpisságai elfelejtetik a 2010-es évekét. Így is állhatunk a mozihoz, meg hazudhatunk magyar filmművészetet.
Mindenesetre, mivel kocsmába járni, repülőn kétszázan zsúfolódni, vonatozni és villamosozni már lehet, ellenben moziba járni még nem, ne hagyják ki Bán Frigyes Büdösvizét! És, ha nem akarnak mai párhuzamokat keresni, ne tegyék, csak élvezzék egy jó történetben, remek színészek, felejthetetlen játékát. Már ez is megéri.
https://videa.hu/videok/film-animacio/budos-viz.mp4-1966.-G86WfUG9KIBW4U8F
