2025.10.14. (kedd)

Nyárindító, tavaszi Eső

Nyárindító, tavaszi Eső

Dátum:

Fél évet kellett várni az Eső idei első számára, amit június 19-én mutattak be a Tisza moziban. A lapot Bánki Éva versei nyitják és Nagy Dénes grafikái illusztrálják. Darvasi László, Háy János, Markó Béla, Lázár Balázs - többek között az ő írásaikból is szerkesztette a lapot Jenei Gyula.

Nem véletlen, hogy szinte a nyári napfordulóig kellett várni az Eső idei első számának a megjelenésére. Szolnok több mint húszéves irodalmi folyóiratának ez évi finanszírozása ugyanis sokáig bizonytalannak tűnt. Végül a város közbenjárásának is köszönhetően oldódott meg, így azonban csak a karantén idején kezdődhetett el a 2020/1-es szám szerkesztése. A Tisza moziban június 19-én rendezett lapbemutatón Jenei Gyula, főszerkesztő elmondta, hogy a tavaszi szám viszonylag késői megjelenésének köszönhetően az év hátralévő részében kéthavivá válik az Eső, így valamikor augusztusban érkezik a nyári szám, illetve decemberig még további kettő láthat napvilágot.

Bánki Éva, Darvasi László, Jászberényi Sándor, Háy János, Jónás Tamás, Petőcz András, Markó Béla. Az Eső idei első számában is a kortárs magyar irodalom legismertebb szerzőivel találkozhatunk. A lapszám összeállításáról Jenei Gyula elmondta, hogy amikor az év elején úgy tűnt, bizonytalan az Eső sorsa, sok kéziratot visszaadott, leállt a lap előkészítése. Ez pedig azt is jelentette, hogy a finanszírozás megoldódása után viszonylag gyorsan kellett megszerkeszteni az új számot, így a főszerkesztő olyan szerzőktől kért szövegeket, akikre biztosan számíthatott. Az így összeállított lapszám pedig azt is mutatja, hogy a kortárs, magyar irodalmi életben rangja van az Esőnek, hiszen a más lapokban is szívesen megjelentetett szerzők írásait olvashatjuk a szolnoki folyóiratban.

Az Eső hagyománya, hogy tematikus, egy-egy nagyobb téma vagy kiemelkedő szerző köré szerveződő számokkal jelentkezik. Erre ugyan most nem volt lehetősége a szerkesztőségnek, ám az Indiánok vagyunk című rovat egyetlen témára, a cigányságra reagál az irodalom eszközeivel. A Tisza mozi új közösségi terében tartott lapbemutatón erről Jenei Gyula elmondta: már korábban felvetődött egy ilyen rovat összeállításának az ötlete, és miután Háy Jánostól kapott szöveg rímelt az elképzelésre, Saád Katalin, Haász János és Jónás Tamás írásaiból már megszerkeszthető volt a „tematikus” összeállítás. Amiben az Esőben először publikáló, tiszaföldvári gyökerű Jánoki-Kis Viktória Kristály című írása is helyet kapott. Az építészből lett író-költő a lapbemutatót egy nagyon személyes versével és egy novellájával is színesítette.

Az Eső harmadik, nagy blokkját a szolnoki kötődésű Lázár Balázs, rovatcímet is adó Üzenet Helsingörből című verse nyitja. A színész-költő – akinek a karanténról szóló friss versével indult a lapbemutató – elmondta, hogy új kötete, a H. úr hagyatéka is a hamleti témából merít. A sok szerzőt felvonultató rovat kapcsán Jenei Gyula arról is beszélt, hogy ebben az Esőben különösen sok, először publikáló szerző írása olvasható, így például a néhány éve a Verseghy Gimnáziumban végzett Drávucz Zsolté is.

Bár a nagyinterjú ezúttal kimaradt a szolnoki irodalmi lapból, a recenzió rovatnak jutott hely. Lázár Balázs már említett – a tervek szerint szeptemberben Szolnokon is bemutatásra kerülő – verseskötetéről Vilcsek Béla írt, míg Fekete Mariann Csabai László A vidék lelke című novelláskötetét mutatta be. Ennek kapcsán a lapbemutatón elhangzott, hogy az Eső következő száma – vagy számai – a vidéki létezés, a centrum és a periféria kérdéseivel fog foglalkozni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Csúzlizda a Városháza kapujában

Ahol régi könyvek és képeslapok között lehet turkálni, én már jól érzem magam. Ahogy azt is ki kell jelentenem, hogy az idei Régi idők tere messze nem olyan volt, mint a korábbiak. Mindezek ellenére nem pontosan értettem, mi és miért is történik a Kossuth téren.

Az arcokat figyeljék!

Érezték már azt színházban, hogy legszívesebben felugranának, és valamelyik szereplőt ledorongolnák? Szerencsére az Öldöklés istene jórészt egy üvegfal mögött játszódik a szolnoki Szín-Mű-Helyben. Így csak kívülállói vagyunk egy olyan hétköznapi történetnek, aminek bármikor részesei is lehetnénk.

Nem halhatunk bele

Egy fiatal lány párkeresésének kalandos történetét többféleképpen is el lehet mesélni a filmvásznon. Szerencsére olyan szórakoztató módon is, ahogy Ujj Mészáros Károly teszi a Tisza moziban is látható Liza, a rókatündér című filmjében. Csak azt nem értem, miért kellett ehhez nyolc év.

Hol a régi szerelem?

Talán bérletet se kellett volna venni. Vagy el se menni, esetleg felállni, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább. Netán egy sort se írni róla. És mindezzel cserbenhagyni a színházamat. Mert történjen bármi is, a Szolnoki Szigligeti Színház az enyém is. Mint a kedvenc focicsapat. Elengedhetetlen.