Július végén adták át az M4-es gyorsforgalmi út Abony nyugati és keleti vége közötti 17 kilométeres szakaszát. A több mint három éven át tartó, Üllő és Abony közötti beruházás utolsó ütemének elkészülte a szolnokiak számára azt jelenti, hogy a város határától immár csak 10 kilométert kell megtenni kétszer egysávos, helyenként életveszélyes úton a gyorsforgalmi hálózatig. Ennek köszönhetően pedig nemcsak biztonságosabban, de minimum tizenöt perccel gyorsabban is eljuthatunk Budapestre, illetve az M0-ás körgyűrűn keresztül az ország és Európa nyugati fele is közelebb került hozzánk. Mondhatjuk, hogy egy több évtizedes álom vált valóra, hiszen az M4-es gyorsforgalmi út első darabja, a Ceglédet elkerülő, akkor még csak kétsávos út már a nyolcvanas években elkészült.
Az álom folytatódik, hiszen immár gőzerővel dolgoznak az M4-es Abony és Törökszentmiklós közötti 29 kilométeres szakaszán, ami Szolnok számára azt jelenti, hogy az északi elkerülő elkészültével a város – szinte teljes – körgyűrűt kap. A 2015-ben egyszer már leállított beruházás nagyjából 163 milliárd forintba fog kerülni, és négy csomópontot, három hidat és egy vasúti fölüljárót fog magába foglalni. A 4-es főúton közlekedők számára nem lehet kérdés, hogy erre a szakaszra is szükség van. A megyében és Szolnokon élőként pedig el kell utasítani azokat az okoskodásokat, miszerint felesleges az M4-est fejleszteni, hiszen az csak az M3-as elkerülője. Szolnokiként inkább azt a kérdést kell feszegetnünk, hogy miért lesz jó a városnak, ha 2022 tavaszára valóban elkészül az északi elkerülő.
Valljuk be, hogy a belváros forgalmán, a Szabadság tér és a helikopteres körforgalom környékén reggel és délután kialakuló dugókon nem fog segíteni! Kivéve, ha a Szent István-hídon vagy a 4-es déli elkerülőjén bekövetkező balesetkor nem a belvárosi hídon ömlik majd át a forgalom, mint mostanában. Kevesebb autót az északi elkerülő csak abban az esetben jelenthet Szolnoknak, ha az észak-déli – kis túlzással balti-balkáni – folyosó részét képező 32-es és 442-es főutakon közlekedők a körgyűrűnek legalább az új, nyugati részét igénybe veszik, és nem a Nagysándor József vagy a Mátyás király úton közlekednek. Mert az nem tűnik életszerűnek, hogy mondjuk az új gyűrű keleti részét használva, Törökszentmiklós és Kengyel érintésével esetleg Szandát is kikerüljék.
Az mindenesetre nem lenne rossz, ha 2022-re készülve elkezdenénk megértetni a teherfuvarozókkal és akár a 3,5 tonnánál nagyobb járműveket használókkal, hogy konkrét, helyi cél nélkül nem lesz – nem lehet – helyük a vasúti töltés és a Tisza által közrefogott városban. Szép lassan rá kell szoktatunk minden céget és fuvaroztatót arra, hogy a déli ipartelepek felől vagy felé nem vághatnak át a városon. A körgyűrű irányába terelve őket ugyanis csökkenthető lenne a szolnoki, belterületi utak teherautók általi terhelése. Magyarul, ha az elkészülő körgyűrűt valóban, európai értelemben körgyűrűnek használnánk, akkor éreznénk valamit a jótékony hatásából. Ám ezt sem az M4 építi, finanszírozói, de még a kormány sem fogja helyettünk elintézni. A lehetőségből nekünk kell erényt kovácsolni.
Nem megfeledkezve arról, hogy az átgondolt lépéseink és a Szolnok közelében épülő új Tisza-híd sem oldhatja meg teljesen a város közlekedési problémáit. Tehát nehogy kiöntsük a fürdővízzel a gyereket! Azaz az M4 elkerülő átadásának a narratívája majd az legyen, hogy Szolnok „most” kapott egy új hidat, levehető a napirendről a második, belvárosi Tisza-híd terve! Mert akkor a mi szemszögünkből többet visz, mint hoz a ma még csak épülő elkerülő.
