A Kossuth utca páratlan oldalán a Törvényház építésével kezdődött a megyeszékhellyé lett Szolnok talán legvárosiasabb részének, a „palotasornak” a születése. Az utca 1-es számú telkén elkészült bíróság után pár évvel épült fel az Arany János utca sarkán – Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján – a Mezőgazdasági Takarékpénztár szecessziós épülete (5 szám), aztán a másik sarkon a Császy-féle ház (7 szám), 1907-ben pedig az Első Magyar Általános Biztosító Társaság bérháza (3 szám) született meg. A sort ma is záró Wéber-féle ház azonban csak húsz évvel később készült el, holott tulajdonosaik szinte a palotasor születése óta itt éltek. (A Kardos Tamástól kapott mellékelt fotón kivehető, hogy a Wéber-ház még nincs ott a Császy-féle épület után.)
Wéber Bálint és neje 1927-ben kértek a várostól építési engedélyt a mai Kossuth utca 9. számú épület helyén lévő két telken (258, 259) építendő alápincézet, emeletes épületre. Wéber Bálintról tudjuk, hogy a mai Németország területén született, 1894-ben érkezett Szolnokra és feleségével – Kuhsolt Magdával – 1908-ban nyitották meg ugyanezen a helyen az első vendéglőjüket. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a két világháború között egy másik Wéber is fontos vendéglőse volt Szolnoknak, ő azonban a mezőtúri illetőségű Wéber Károly, aki a mai Aranylakat helyén működő vendéglőt vette át anno Stögermayertől.
Wéber Bálint és „b. neje” természetesen megkapták az engedélyt, hogy a város főutcáján fejlesszenek. így a budapesti Dömény Ede és Erlich Mihály cégét bízták meg a vendéglőjüknek és az otthonuknak is helyet biztosító „palota” felépítésével. A két budapesti építész neve ekkor már nem volt ismeretlen Szolnokon – sőt! -, hiszen az első világháború előtt ők húzták fel Rerrich Béla tervei alapján a polgári leányiskolát, azaz a mai Szegőt a Templom utcában. A két építész az 1920-as évek divatját követve kőputtós, szőlőfürt motívumos, historizáló homlokzattal építették fel a két kistornyos házat. (A korabeli terveket a MNL JNSZ megyei levéltára bocsájtotta rendelkezésemre.)
Az épület földszintjén Wéber Bálint vendéglője, illetve a ház két szélén egy-egy kiadható üzlethelyiség kapott helyet, míg a pincébe – csak a ház egy része alá épült – az étteremhez kapcsolódó bor, sör és palackos italok tárolója, valamint szén- és faraktár került. Az emeleten két lakás kapott helyet, egy háromszobás, hallos, cselédszobás nagyobb, illetve egy kétszobás kisebb, amelyeket a házhoz tartozó apró udvarra néző lépcsőházon és lodzsán keresztül lehetett megközelíteni. Az előbbiben lakhatott Wéber úr és neje, valamint talán három lánya, Emília, Magda és Ella is.
A húsz év kemény munkájával felépített vendéglőt és házat ennél kevesebb ideig élvezhették a tulajdonosaik, hiszen előbb a háborút szenvedték meg, majd a negyvenes évek végén az államosítást.
Az emeleti lakásokat felszabdalták – ma is több lakás van az épületben -, míg a földszintet 1955-ben a helyi Halászati Termelőszövetkezet kapta meg, amivel új fejezet kezdődött a Wéber-ház életében. Közel negyedszázadon keresztül itt működött „A Halászcsárda”, aminek vonzerejét a hatvanas évek elejéig, a szomszédos, 11-es számú telken kialakított kerthelyiség is növelte. A jelenlegi adóhivatal helyén lévő udvaron körben, bokszokban elhelyezett asztalok várták a vendégeket, a bejárat a Jókai utca felőli sarkon, középen pedig táncra is alkalmas hely volt. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen sokáig a város legjobb cigányzenekarai játszottak itt, így például Farkas Jancsi és bandája is.
A Halászcsárdát, pontosabban az 1971 óta tulajdonos ÁFÉSZ 161-es számú sörözőjét 1982-ben adták ki gebinbe – az éledező maszek világban így lehetett köztulajdont saját haszonra működtetni -, ahol aztán még majdnem két évtizedig hol rosszabb hírű, hol egészen legendás vendéglők működtek. Emlékeimben a Gösser nevű hely él, amit 1998-ig Pálszabó Mihály vitt. Miközben különböző boltok is működtek az oldalsó üzlethelyiségekben, így rövid ideig egy Tisza Cipő márkaboltnak, hosszabban meg egy Manuela nevű butiknak is helyet adott az épület.
A Kossuth utcai fák miatt tavasztól őszig nehezen fotózható házban hosszú évek óta két cukrászda is működik, miközben a földszint nagyobb részét használtruha bolt foglalja el. Bár a két kis tornyocskán álló díszek kissé meg vannak hajolva, de alapvetően rendben van a ház, ami nemcsak a szolnoki gasztronómia legendáját, de Wéber Bálint és neje szorgalma révén, a Szolnokot várossá tevő kereskedők és vendéglősök emlékét is hirdethetné.
(A 3. fotó Kardos Tamás munkája, ami a Szolnoki séták című könyvben jelent meg.)
