2025.12.1. (hétfő)

Egyessel kevesebb

Egyessel kevesebb

Dátum:

Hetven év után bezárt az 1-es ABC a Baross utca elején. Egy elfelejtett legenda történetének a végére került pont. Ki tudja, az 1-es nélkül meddig emlegetjük még az 1-es parkolót és az 1-es buszmegállót? Az 1-es bezárása, de leginkább a hely és környék hasznosítása Szolnok belvárosról szól.

Nem vagyok élelmiszerkereskedő, így nem tudhatom az igazi okát a Baross utca 6. szám alatti, bő száz esztendős épület földszintjén szeptember 20-ig működő 1-es ABC bezárásának. Miként belvárosi lakosként azt sem tudom megmondani, hogy mikor vásároltam utoljára ebben az egykor legendás élelmiszerboltban. Azt hiszem, azért, mert másokhoz hasonlóan megváltoztak a bevásárlási szokásaink. Hetente egyszer, autóval, valamelyik nagyobb áruházban töltjük fel a készleteinket. Ha pedig valamit elfelejtünk, és hirtelen el kell szaladni boltba, akkor meg ugyanakkora távolságon belül – Szolnok belvárosában – három tágasabb és nagyobb választékú üzlet közül is választhatunk. Talán ez is – és így mi is – hozzájárultunk ahhoz, hogy a szolnoki kiskereskedelem történelmi helye lehúzta a rolót.

A Baross úti ABC ugyanis Szolnok első, a háború után modernnek tekinthető, városi élelmiszerüzlete volt. Az akkor már Beloiannisznak nevezett utcán 1950-ban nyitotta meg kapuit Konzum néven, ami azt jelenti, hogy néhány hónappal megelőzte a másik szolnoki etalon, a „Hatvanas” megnyitását. A Konzumból nem sokkal később 1-es lett, és ezen a néven vésődött be sok szolnoki és Szolnokon járó emlékezetébe. Korábban már írtam róla, hogy a nyolcvanas évek elején azért szerettem ide járni, mert „benne lehettem a tévében”, ugyanis az eladótérben egy ipari kamera volt elhelyezve, ami a pénztárosok felé fordított tévékészülékre közvetítette a képet. A barátaimmal kedvenc szórakozásunk volt tévén keresztül integetni egymásnak.

Persze az 1-es „legendájához” nem ez a „lopásgátló” rendszer kellett. Hanem az elhelyezkedése. A kilencvenes évekig ugyanis ez volt az egyetlen nagyobb élelmiszerbolt a környéken. Legközelebb a már emlegetett Hatvanas, a piacnál lévő Sarok, illetve a Hasznos-házban bezárt Csemege után a Gólya volt, amelyekben nagyjából ugyanaz volt a választék. Ráadásul az 1-es ABC annak idején egy jelentősnek tekinthető forgalmi csomópontban is feküdt, hiszen az 1-es, kis túlzással a 24-es, illetve a Tisza túloldalára induló vonalakra itt lehetett átszállni. És mivel a belvároson kívül alig voltak elfogadható méretű, választékú és elérhető távolságban lévő élelmiszerboltok, továbbá autóval is jóval kevesebben közlekedtek, mint ma, sokan az 1-esben vásároltak be munka után, hazafelé tartva.

A magántulajdon tiszteletben tartása mellett felvetődik a kérdés, hogy mi lehet a hetven év után bezárt üzlethelyiség, illetve a Sütő utcára nyíló raktárudvar sorsa. Ha a Tünde cukrászda történetét nézzük, nem lehetünk túl optimisták. Egyértelmű, hogy az átalakuló világunkban itt se bankfiók, se mobiltelefon üzlet nem fog nyílni. Sőt, ahogy a használtruha-boltok vándorlását és a kínai üzletek elhelyezkedését nézem, ilyesmi se nagyon fog a helyére költözködni. Könyvesbolt? Utazási iroda? Biztosító? Valami közpénzen fenntartott ügyfélszolgálat? Étterem? Mindegyiken meglepődnék.

Szerintem az egyetlen esély arra, hogy az 1-es ABC helyén bármi gazdaságosan működjön az 1-es parkoló, a Sütő utca, az egykori Sütő köz és a Szapáry út által határolt tömb – benne a néhai Tünde, a Nemzeti Nagyszálló, a valamikori mozi és bálterem, a Kindlovics-bazár és a Czinóber-ház meg a mindenféle üres telkek – egységesen kezelt, egy projektben megvalósuló rehabilitációja. Engedjék el a fantáziájukat! Milyen lenne, ha a Sütő utcai oldalon emeletes parkolóházak épülnének, tetejükön közparkkal, amik lehetővé tennék az 1-es parkoló felszámolását és a Szapáry út részleges lezárását? A néhai moziból többfunkciós rendezvényterem – koncert, konferencia, bál – lenne, miközben a tömbön belül passzázsok kötnék össze az épületeket, az utcai kijáratokat, amelyek mentén további üzletek és igényes irodák lennének elérhetőek. Ezzel talán újra életre kelne a Nemzeti Nagyszálló – akár butik hotelként, akár exkluzív irodaként, netán Szolnok múzeumként -, a Tünde/Kádár cukrászda és egy különleges delikát üzletként az 1-es is. Egy olyan új „városközpont” jöhetne létre, ami nagyjából az 1975-ös új városközponthoz lenne mérhető, ugyanakkor teljesen új lehetőségeket nyitna a belváros fejlődése előtt.

Magyarul: hajtsunk fejet a hetven év után bezárt 1-es ABC, Szolnok első „modern” élelmiszerüzletének emléke előtt. Ugyanakkor próbáljunk egy lezárt történet után valami újban gondolkodni. Nem egyedül, nem ingatlanonként és tulajdonosonként, pláne nem a város nélkül. Hanem szolnokiként, Szolnok választásokon átívelő jövőjében gondolkodva. Mert akkor az 1-esre akár úgy is emlékezhetnénk, mint egy első lépésre.

(A fekete-fehér fotó Kardos Tamás munkája)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Omlik a múlt

Nem tudom, észrevették-e, hogy egyre több régi, szolnoki középület oldalán jelenik meg a házilag készített felirat: omlásveszély. Csak négy példát hoznék arról, hogy a város múltja éppen hol van veszélyben. Három 120 éve körüli egy 90 éves épületről van szó. Mindet ismerik.

Idén sem csobbanunk a Ligetben

A Tiszaligeti strand 95%-ban elkészült, de idén jó, ha a műszaki átadásig sikerül eljutni. A teljes befejezéshez ugyanis még kellene egymilliárd forint, aminek előteremtésén a város polgármestere és országgyűlési képviselője is dolgozik. Mindezek a Szolnok TV egyik műsorában hangzottak el.

Álomcsatorna

Szolnok parancsnoka 1715-ben vetette fel a bécsi udvarnál a Duna-Tisza csatorna építésének ötletét. A Duna-Majna csatorna terve száz évvel későbbi, de azt 1992-ben megnyitották, és ma ott egy hajó 100 kamiont vált ki. Milyen lenne Szolnok alatt Amszterdamból indult hajókkal találkozni?

Pusztuló szolnoki házak (1.)

Szolnok nem bővelkedik az előző századforduló környékén, illetve a XX. század első évtizedeiben épült házakban. Éppen ezért fájó, hogy épített örökségünk jó néhány darabja úgy pusztul, mintha nem lenne gazdája. Ráadásul a belvárosban, többségében megszépült környezetben.