– Világ életemben gyűjtöttem valamit. Ráadásul mindig érdekeltek a régi dolgok, így ha valahol például egy szép kovácsoltvas tárgyat láttam, azt elkértem. De van egy 20-22 imakönyvből álló gyűjteményem is, amiknek a nagy részét kukákból szedtem össze, mert az örökösök egyszerűen kidobták őket. Mindezt tetézi, hogy tősgyökeres szolnoki vagyok, így a város múltja is nagyon érdekel, van például egy elég komoly szolnoki képeslapgyűjteményem is.
Sági Csabával a Szolnok belvárosában vásárolt és még felújítás alatt álló házában beszélgettünk. Ennek a kertvégében nemcsak az elkészült, profi kiállítási tárlónak is beillő téglatartó látható, hanem a közel kétezer darabos gyűjtemény többi része, a cserére szánt téglák és a tisztítás eszközei is.
– Ez a szenvedély tulajdonképpen itt kezdődött, amikor elbontották a szomszédos házat. A földben maradt egy csomó régi tégla. Addig is tudtam, hogy vannak úgynevezett pecsétes vagy bélyeges téglák, de amikor a szomszédból kiszedtem egyetlen szolnoki gyár így megjelölt termékeit, és kíváncsi lettem a történetükre, azonnal beszippantott a dolog.
Bár nem tudtam a létezéséről, mégsem lepett meg, hogy a „pecsétes téglamániásoknak” is van fóruma az interneten, ahol Sági Csaba is először keresgélni kezdett. Azon azonban elképedtem, hogy a régi, magyar téglák gyűjtői és immár szakértői civil szervezetbe – Monarchia Bélyeges Tégla Gyűjtők Egyesülete – tömörülnek, folyóiratot adnak ki, sőt évente többször is találkoznak, ahol a tudományos előadások mellett természetesen csereberélnek is.
– Nem tudtam megállni, hogy ne kezdjem el kutatni a szolnoki téglák és így a téglagyártás történetét. Főleg, hogy kiderült, én vagyok az egyetlen a városban, aki ezzel foglalkozik, aminek az egyesületben nagyon örültek, hiszen így szolnoki téglák is bekerültek a körforgásba. Most már utánfutóval járok a találkozóinkra, hiszen, amiket két ilyen események között kvázi elcserélünk, ilyenkor adjuk át.
Sági Csabának eddig két dolgozata jelent meg az egyesület nívós folyóiratában. Az egyik Szolnok város bélyeges tégláinak eddigi legteljesebb összefoglalója, a másik pedig a Magyar utcában nemrég elbontott ház kapcsán a Scheftsik vagy Sipos tégla és téglagyár kérdéskörét járja körbe. A helyi levéltártól és múzeumtól is sok segítséget kapott gyűjtő egyik előadásáról is hírt adott a folyóirat.
– Nyitott szemmel járok a városban, így nagyjából sejtem, hol fognak régi házat elbontani. Aztán, ha belekezdenek, a lehető leggyorsabban próbálok odamenni, és megbeszélni, hogy átnézhessem a törmeléket, a bontásból előkerülő téglákat. Volt, ahol örömmel fogadtak és egy egyesületi lapért cserébe több talicska régi téglát hozhattam el. Van, ahol kétkedve hallgatják meg, mit akarok, és kijelentik, hogy abban a régi házban semmi érdekes nincs. Aztán persze csodálkoznak, amikor megmutatom, milyen kincseket rejtenek a régi házak. Bevallom, a törvényeket betartva olyan helyekre is bemegyek kutatni, ahonnan először elküldenek, mert kár lenne veszni hagyni a város múltjából bármit is.
Sági Csaba főleg a Szolnokhoz kötődő téglákat gyűjti, mint mondja, elsősorban értékmentő céllal. A téglagyártás ugyanis sokáig királyi, egyházi kiváltság volt, csak a XIX. század hozta el a nagyarányú fellendülést, amikor a nagyobb településeken megjelentek a helyi gyárak. Sági Csaba szerint Szolnokon nyolc-kilenc ilyen lehetett a mai Kőrösi út, Százados út és Abonyi út környékén. A gyártók pedig egyfajta márkajelzésként, illetve az elszámolás megkönnyítése érdekében tettek jelöléseket a termékeikre. Pontosabban az úgynevezett vetőládák aljára, amelyek lenyomatai aztán megmaradtak a kiégetett téglákon.
– Olyan nincs, hogy valamit keresek. Először mindig a tégla kerül elő egy bontásból. Aztán következik a tisztítás, amit finoman kell elvégezni, hogy a bélyeg meg ne sérüljön. Ezt követi a gondolkodás és a kutatás, hogy egy esetleg addig nem látott jel mire, kire is utalhat. Így jöttem rá például a szolnoki Lehoczki és Madas téglák nyitjára. Tavasztól őszig inkább gyűjtök, a rosszidő beálltától meg inkább kutatok. De azt nem tudnám megmondani, mi hiányzik még a szolnoki gyűjteményemből.
Mint mondja, a bélyeges téglák Kánaánja Győr, ahol nagyon korán elkezdődött a téglagyártás. Az egyik legteljesebb bélyeges tégla gyűjtemény pedig Veszprémben látható az ottani múzeum gondozásában, de vannak olyan régi gyűjtők is, akiknek a kollekciója tizenötezer tételt számlál. Ugyanakkor Sági Csaba gyűjtői és kutatói munkájának köszönhetően immár Szolnok sem vakfolt a bélyeges téglák rajongói körében, így nagy álma, hogy a háromnapos, több száz tagot és családtagjait vonzó találkozót egyszer nálunk rendezzék meg.
– A most elkészült tárlóba nagyjából négyszáz bélyeges téglát tudtam kirakni. Ezek egy része természetesen a legszebb és legkülönlegesebb szolnoki téglák. A többi pedig a gyűjteményemnek azon darabjai, amelyek ugyancsak ritkaságnak számítanak. Nem mondom, hogy bármikor megtekinthető a gyűjtemény, de ha valakit érdekel, biztosan megtalál, és szívesen megmutatom neki Szolnok legteljesebb bélyeges tégla gyűjteményét.
