A Szolnok egykori VI. kerületében, az úgynevezett Nagyvárosban található mai Bercsényi Miklós utca – ami a József Attila úttól indul és a Rákóczi útig tart – a XIX. század második felétől lett igazán lakott terület, és ezzel a város része. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult az első és a második szolnoki vasútállomás elhelyezkedése, illetve a kiegyezés utáni aranykor, ami nagyot lendített Szolnok fejlődésén. Mindez pedig nemcsak azzal járt, hogy az addig elsősorban mezőgazdaságból és fuvarozásból élő település egy iparosodó város lett, hanem a lakosság nagyarányú növekedésével is, ami óhatatlanul magával hozta újabb területek beépítését.
A Bercsényi utca története szerintem szorosan összefügg az Eötvös tér, Thököly út, vasúti sínek és Baross utca által határolt területen egykor működő hatalmas vásártérrel. Tudjuk, hogy ezen a fokozatosan zsugorodó területen 1805-től egészen az első világháborúig tartottak állatvásárokat, azaz a környék haszonállatai itt cseréltek gazdát. Nem véletlenül, hiszen a mai Elek István út, Konstantin út és Meder utca környékén lévő természetes vízfolyáson sem a Jászság, sem a Tószeg irányából érkező állatokat nem hajtották át. Ez indokolhatja azt is, hogy a Bercsényi utcának, hasonlóan a Csokonaihoz és a Szántóhoz, egy időben Csorda út is volt a neve, azaz a város gazdái errefelé hajtották a marháikat.
Ennél sokkal érdekesebb azonban az a név, amit Cseh Géza, a Szolnok város utcanevei című könyv szerzője szerint 1863-ban már biztosan viselt ez a közterület. Ez pedig a Cédulaház, ami a szerző szerint a Balassi Bálint utca esetében is felbukkan, illetve nem teljesen világos, hogy a Csorda elnevezés mikor is váltotta. A Cédulaház is egyértelműen a vásártér közelségére illetve az azzal való összefüggésre utal, hiszen ezek a községi (települési) intézmények állították ki anno az úgynevezett marhaleveleket. Ezek pedig éppen arra szolgáltak, hogy a jószágok tulajdonjogát bizonyítsák, és kiállításukra mindig az a település volt jogosult, ahonnan az állatokat eladták vagy ahol azok gazdát cseréltek. Tehát egy hatalmas vásártér közelében nagyon fontos volt tudni, hol is található ez a „hivatal”, így teljesen érthető, hogy az utcanévben is utaltak rá.
A XX. század elejére a nagy szolnoki vásártér töredékére zsugorodott, kezdett kialakulni az Eötvös tér, így a Cédulaház vagy Csorda utca is mind inkább elveszthette eredeti funkcióját. Ez abban is megmutatkozhatott, hogy a növekvő létszámú város lakói kezdték beépíteni a környéket, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ekkor már három iskola is működött a környéken. Ilyen előzmények után talán érthető, hogy a város 1906-ban úgy döntött, új nevet ad a Cédulaház/Csorda utcának, amire azóta Bercsényi Miklós, a Rákóczi-szabadságharc főgenerálisának nevével hivatkozhatunk.
Bercsényi Miklós (1665-1725) részt vett Buda töröktől való visszafoglalásában 1686-ban, amiért grófi címet kapott. A következő években a császár hű alattvalójának számított, ám az 1690-es évekre fokozatosan szembefordult Béccsel, majd 1696-ban megismerkedett II. Rákóczi Ferenccel, akinek élete végéig barátja és hű társa maradt. A szabadságharc kitörésekor Rákóczival együtt tért vissza Magyarországra, és a következő nyolc évet tulajdonképpen a csatatéren, az országgyűléseken és különböző diplomáciai küldetéseken töltötte. Tőle származik a kijelentés: „Eb ura fakó, József császár nem királyunk”. Éppen aktivitása miatt gondolom, hogy a szabadságharc idején Szolnokra, a tiszai átkelőhöz is el kellett jutnia. A szabadságharc után még próbálkozott a törökkel közösen felkelést szítani az országban, de végül közel tíz éven keresztül Rákóczi mellett Rodostóban volt száműzetésben. Hamvait Rákócziéval együtt 1906-ban hozták Kassára, így nem véletlen, hogy abban az évben lett Szolnokon is Rákóczi és Bercsényi utca.
A Bercsényi utca az 1960-as évekig a Nagyváros többi közterületéhez hasonlóan földszintes, nagy portás, utcafrontra épített polgárházakból állt. A társasházépítés azonban ezt a környéket is elérte, és előbb az utca elején elkezdtek többlakásos házakat építeni. Ennek ellenére viszonylag sok korábbi ház megmaradt az utcában, amit jeleznek a betonáthidalós kertkapuk. A hetvenes években kezdődött a Bercsényi közben lévő garzonlakásos házak építése, amelyek közül először a belső, majd az utcafronton lévő készült el, hogy aztán a rájuk merőleges, viszonylag nagy társasház is megépüljön. Ha ezekre a házakra nem is tudjuk azt mondani, hogy szépek, azért van néhány 1960 után épült társasház az utcában, amelyek sokkal esztétikusabbak, mint fiatalabb társaik.
A Bercsényi utca azonban soha sem a házairól és a kapuiról volt híres, hanem az elején, a Hunyadi utcai sarkon lévő „Vasiparról”. A hivatalosan a Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalata 1951-ben jött létre, és később nyolc gyáregységében közel fél ezren dolgoztak. Emlékét leginkább az 1992-ig álló központi épület őrizte, amelyet 1963-ban emeltek a Bercsényi út elejére, és különleges formájával leginkább az akkori Szigligeti Színház bejárati tömbjére hasonlított. A rendszerváltás után az épületet elbontották, helyén, 1993 őszén a ma is ott működő benzinkút épült fel, illetve a Bercsényi úti oldalon autószalon nyílt, amely azóta gazdát és márkát cserélt.
