A Magyar Rádió egykori Szolnoki Stúdiója a Kolozsvári út 2. szám alatti telken, a buszpályaudvar és egy négyemeletes szalagház között található. Az épület közel hatvan éven át szolgált az állami adó regionális stúdiójaként, majd annak megszüntetése óta üres. Történelmi jelentőségét az 1956-os szolnoki események adják. Építészeti értékét pedig, hogy a városban ez az utolsó, szinte eredeti állapotában megmaradt „sztálinbarokk” középületünk, hiszen az SZTK-t, a volt szakszervezeti művházat, az 1-es számú irodaházat és néhai Ságvári körúti épületegyüttest is alaposan átszabták. Úgy tűnik, ennek az épületnek is meg vannak számlálva a napjai. Október végén ugyanis úgy döntött a város közgyűlése, hogy tulajdonba venné az ingatlant a magyar államtól, és parkolóház építésére adna ott engedélyt.
Amennyiben ez így van, akkor ez minimum agyrém. Amihez akár azt is hozzátehetjük, hogy ismét pillanatnyi üzleti érdek oltárán áldozzák fel képviselőink és a polgármesteri hivatal dolgozói a becsületüket és a szakmai renoméjukat. Tanúbizonyságot téve arról is, hogy a vélt mai gazdasági előnyök képtelenné teszik őket a hosszútávon való gondolkodásra.
Önmagukat modernnek gondoló európai városok ma már távol tartják magukat a parkolóházak építésétől. Csak nagyon indokolt esetben engedélyeznek ilyen felfelé történő autó elhelyezést. A trend – és a józan logika – ugyanis a föld alá rejtett mélygarázsok felé mutat, amelyek felszíni tetejére általában parkok kerülnek. Ha csak egy picit is körülnézünk a buszpályaudvar környékén, nem nehéz észrevenni, hogy a vízügyi székház előtti parkoló, de akár a piac melletti vagy a Szolnok Pláza mögötti terület is kiválóan alkalmas lenne ilyen beruházásra. A vízügyi székház előtt – ha bátrak vagyunk, akkor akár az Ady és a Boldog Sándor István út alá is benyúlva – több száz férőhelyes mélygarázst lehetne építeni. Természetesen földalatti kijáratokkal a piac és a Hild tér irányába, tetején – a mai parkolók helyén – pedig végre létrejöhetne egy, a környéket új szintre emelő modern közpark.
De, ha már valami félistenként kezelt, az önkormányzatot akár bábuként is rángatni képes beruházó feltétlenül parkolóházat akar építeni Szolnokon, akkor inkább mutassuk meg neki a Centrum és az Aba-Novák közötti belső udvart. Ha lehetne ebben a városban valahová – természetesen lefelé is terjeszkedő – emeletes parkolóházat építeni, akkor ez az a hely. Mert tulajdonképpen észre se vennénk, hogy ott van, miközben az egész városközpontot kiszolgálhatná. Persze, ez a megoldás kicsit drágább és a több tulajdonos miatt bonyolultabb is, mint lecsapni a volt rádió épületére, aztán meg eldózerolni.
Sejtem, sokan arra fognak hivatkozni a buszpályaudvar mögötti parkolóház építése mellett érvelve, hogy a tömegközlekedési csomópont kiszolgálása miatt van rá égető szükség. Holott jó ideje arról kellene diskurzust folytatnunk, vajon jó helyen van-e a város közepén, a semmiféle más közösségi közlekedési csomóponthoz nem kapcsolódó szolnoki buszpályaudvar. Szerintem lassan fél évszázada cipeljük egy, a szocializmus idején hozott elhibázott döntés következményeit, amit az elképzelt parkolóház csak újabb ötven évre bebetonozna. Ki kellene végre mondani, hosszabbtávon a buszpályaudvarnak a vasútállomás mellett a helye, hogy miként szerencsésebb vagy átgondoltabban fejlesztett városokban, a két közlekedési csomópont között közvetlen kapcsolat legyen. És mivel a szolnoki vasútállomás és a Jubileum tér újragondolása és átépítése lassan elodázhatatlan, inkább ebbe az irányba kellene mennünk, mintsem a jelenlegi buszpályaudvar fejlesztésében gondolkodni.
És van még egy érvem, ami egy magánvállalkozás parkolóháza ellen kellene, szóljon. A keletkező bevételek. Lehet utálni a parkolási díjat, meg háborogni is ellene, de tudomásul kell venni, hogy ez a városok jogos és jelentős saját bevétele (már, ha nem játszik vele a kormány). Márpedig több száz férőhely magánkézbe engedése éves szinten százmilliós bevételkiesést jelenthet. Ami azért elég komoly összeg ahhoz képest, hogy egy hirtelen ölünkbe pottyant telek árán juttatunk magánvállalkozásokat ugyanekkora bevételhez.
Néhány évvel ezelőtt elhangzott, hogy a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójában lehetne a helyi „terror háza múzeum”, azaz a huszadik századi önkényre és borzalmakra emlékeztető intézmény. Szolnok 1956-ban játszott, félreértések miatt leginkább a szolnokiakra rossz fényt vető szerepe, de akár a nálunk 134 napig tartó Tanácsköztársaság vagy éppen a második világháború kibeszéletlen traumái miatt is indokolt lenne egy ilyen intézmény. Ám azt gondolom, a fentiek mellett ez lenne a legutolsó érv, amit felhoznék az épület megőrzése mellett, és pláne egy parkolóház felépítése ellen.
