Az Eötvös tér környékét valamikor a nyolcvanas évek második felében ábrázoló Kardos Tamás fotó a Gólya az égből című cikkben jelent meg a blogSzolnok Album rovatában 2020. november 14-én. (http://www.blogszolnok.hu/album_golya_az_egbol)
Alig pár órával a cikk megjelenése után Kardos Tamás hívott telefonon. A képkapcsán az azt közlő Szolnoki séták című könyv születéséről a következőket mesélte:
„A könyvre még 1990, a rendszerváltás előtt kaptam megbízást, a képekhez a szövegeket Varga Ferenc újságíró írta. Mire azonban elkészült a könyv, már erősen érződött rendszerváltás, ezért a belső címlapra a Tiszai hajósok terén álló „meztelen szobor” talapzatán lévő Szolnok címert tettem, ami a hátsó borítón is látható.
Ha jobban megnézed, a címlapra viszont egy soha nem használt szolnoki címer került. Ez ugyanis a rendszerváltás előtti városi címer, amiből én önhatalmúlak kivettem a vörös csillagot, ami eredetileg a híd és a folyó között volt.
Az akkor még létező városi tanács művelődési osztályának a vezetője – aki a könyv kiadásáért felelt -, amikor meglátta a betördelt oldalakt őrjöngve vont kérdőre azzal, hogy ilyet nem lehet csinálni, mert az nem igazi címer. Mással nem tudtam érvelni, minthogy már nyomdában van a könyv, nem lehet változtatni. Végül így is jelent meg.
Később találkoztam az illetővel, akkor már nem volt tanács sem, és ő sem ott dolgozott, viszont megköszönte, hogy annak idején kivettem a címerből a csillagot.”
Egy héttel később egy Fortapan-on talált fotóról írtam A nem lett mozi helye címmel.
A itt olvasható: http://www.blogszolnok.hu/album_a_nem_lett_mozi_helye
Ehhez a fotó készítőjének unokaöccse, a blogSzolnok rendszeres olvasója fűzött – számomra nagyon fontos és kedves – kommentárt a Facebook-on, amiből a fotósról és a kép születéséről is kiderült néhány dolog.
„Kádár József nyugdíjas belsőépítész, Szolnokról elszármazott óbudai helytörténet-kutató, a bélyeges téglagyűjtés hazai doyenje, nem mellesleg a nagybátyám. Elküldtem neki a cikket, pár gondolatot a válaszleveléből megosztok:
1955-ben lett fényképezőgépem, egy régi típusú, lehajtós elejű, fekete vászontölcséres gép, kitűnő optikával, 8 db 6×9 cm-es kép készítéséhez (Agfa Billy-Record). Ezt 1959 tavaszáig használtam, akkor vettem egy EXA kisfilmes gépet. (…) Fényképeztem, amerre jártam, Budapesten, vidéken, Kőteleken. (…) Minden érdekelt, a falusi disznóólaktól a műemlékekig, külső és belső helyszínek. Sok egyszerű, régi ?parasztházat? is fényképeztem.
Mint tudod, családunk 1950 óta Szolnokon élt, így Szolnok sem maradt ki.
2019 elején – áttételes ismeretség révén – két fotóanyagot adtam át a Fortepán-nak. Ez volt az egyik. Ők mindkettőből válogattak, de, hogy az anyagból mit, mennyit vettek át, nem tudom. Azt, hogy pont ezt miért? Ki tudja?
Ez a felvétel 1958. február-márciusában készült. Pontosításban segíthet az említett „nyomdászbál” időpontja. De ez bizonyára nem is fontos. A szerző azt írja: „Bizonyítani nem tudom, de van egy olyan sejtésem, hogy a felvétel a Kossuth tér 10-es számú telek szanálásához, illetve az új épület tervezéséhez kellhetett.”
Ebben az évben végeztem az Iparművészeti Főiskolán (Ma MOME!), és a második félév elején kaptuk meg diploma-feladatunkat. Ez egy épület viszonylagos felvázolását és hangsúlyosan annak berendezését jelentette. Ahhoz, hogy egy épületet elképzeljek, helyet is kellett keresni. Ennek során fényképeztem a szolnoki főutca néhány részletét. A választott telek végül nem ez lett. Ezen az oldalon, az SZTK terén kicsivel túl – talán még áll – egy kétemeletes ?balsarok? lakóház, amelynek jobboldalán egy kis földszintes ház és üres telekrész volt.”